A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-31 / 31. szám

het, — gondolt a lányra, — minden férfihez ilyen könnyen csatlakozik? Jól bírja az iramot, de mi lenne, ha fuldoklani kezdene? Péter érezte, hogy elsápadt. Nem hiszem, hogy ki tudnám húzni — gondolta, — de aztán rögtön elmosolyodott. A lány egyenletesen úszott mint valami gép, dolgozott a keze, lába és már csak egy testhossz különbség volt köztük. Péter próbált erősíteni, de a távolság nem nőtt, maradt az egy testhossz. Az utolsó száz méteren a lány erősített. Elhagyta a férfit, s most, hogy Péter állandóan maga előtt látta, megállapította, hogy a lány egyáltalán nem látszik fáradtnak. Ugyanolyan erőteljes mozdulatokkal úszott, mint az induláskor, míg a férfi már csak iszonyú erőfeszítéssel tudta tartani magát közvetlen a lány mögött. Meg kell előznöm, mindenáron — gondolta és kétségbeesett hajrába kezdett. Nem a pályadíjul kitűzött csók sarkalta, arra már nem is gondolt, hanem az ősi férfiösztön, legyőzni a nőt, aki hallatlan vakmerőséggel és kacérsággal versenyre mer kelni a férfival. — Ideje lenne visszafordulni — mondta és úgy nézett a férfira, mint aki maradni akar. — Van még időnk elég, — válaszolt Péter, — nem lehet több négy óránál. A lány arcára megint csúfondáros mosoly telepedett. — Szóval még nem érzi magát elég erősnek a visszaúszásra ? A férfi felült és egészen közel csúszott a lányhoz. — De igen, elég erősnek érzem magam ... csak éppen ... előbb a díjamat szeretném megkapni. — Tessék máris átveheti, — csücsörítette össze szépvonalú ajkát a lány. A férfi lassan közeledett a lány szájához és halkan azt mondta: — Nem tudok magáról semmit... legalább azt árulja el mi a neve. . és hogy sikerült az érettségije... * A lány kerekre nyitotta szemét. — Az érettségim? Ö az még messze van. Most végeztem csak a nyolcadikat. Péter megdöbbent. — De kislány, hisz akkor maga egy évvel fiatalabb az én lányomnál — mondta és eröltetten elnevette magát, de a Egymás mellett úsztak. Ha a lány erősített, Péter is rákapcsolt, már csak néhány méter hiányzott a partig. Egyik sem merte megpróbálni, hogy le lehet-e már állni, mert az időveszteség. Hogy lovagiasság is létezik, arra a férfi nem is gondolt, mikor megállapította, hogy csak egy karcsapással ugyan, de győzött. A lány lihegett a megerőltetéstől, majd „pihenjünk" felkiáltással végigfeküdt a homokon, becsukta a szemét, s csak apró kerek melleinek emelkedése és süllyedése árulta el kimerültségét. A férfi is leheveredett, jó messze a lánytól, bár senki sem volt ezen az oldalon, közelebb is feküdhetett volna, de nem akart a lány fülébe szuszogni. Sokáig feküdtek mozdulatlanul és szótlanul a napon, majd a lány felült. MARTH GYÖRGY rajzai lány elképedt arcát látva, megdöbbenése lassan őszinte kacagásba oldódott fel. — Magának... a bácsinak... lánya van? — Miért ne lenne, te kis csacsi? — Mert még nem tetszik olyan öregnek kinézni — mondta — gyerekes őszinteséggel a lány és indult a víz felé. — Én már visszamennék, várnak a barátnőim — tette hozzá és beszaladt a vízbe. — Ha átúsztam én is, akkor mégis megkapod a csokoládéd kiáltott utána Péter — ahhoz, hogy még csak most mész a kilencedikbe .nagyszerűen úszol. — Köszönöm, majd jelentkezem a bácsinál — nevetett vissza a lány a vízből, miközben Péter újból leheveredett a homokba. Életében először, szívesen hallotta a „bácsi" megszólítást... ft? Úgy száll a nyár Ogy száll a nyár, oly észrevétlen, mint rózsaillat a mesében, selyemsárga haja lobog, még kergeted, még csókolod, s egyszer csak árnyas fák alatt, elfoszlik, mint a pillanat. A szívünk egyszer csak felérez, oly hallgatag és oly nehéz lesz, lehervad bolyhos, ezüst szárnya s készül a hideg éjszakára, s zümmög egy régi bús mesét, siratja hűtlen kedvesét. TÓTH ELEMÉR: Öregek Ketten-hárman összejönnek, a kispadra telepednek, pipájukat teletömik, az eget tele füstölik. Régi. időket idéznek, kövér húsú szeretőket, és a szivük újra dobban tűnő jelek a homokban. VERES JÁNOS: Vázlatok Ivó munkás Gyöngyös homlokát hátrahajtja, a málna langyos, mint a csend, övsztján pihen szabad marka, mögötte pőre fal mereng, csontos mellét a dér tüskéi szálkázzák, tiszta égre lát, kortyolás közben állán érzi a patentüveg gumiját. Kapás asszony Akácja-lombból száll a szellő, a kapavason fény mozog, vállához ér az oldott kendő, lábujja közül por bugyog, utánaint a réti zsálya, arcbőre barna, mint a rög, a porcfü közül lábnyomára búcsúdalt hint egy víg tücsök.