A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-31 / 31. szám
v s'i 0 S S/3 1 fe" * Csehov a tanyán ^ ajnálom, hogy nem lehettem ott Fejszésen, Csehov első tanyasi öspremiérjén. Szándékosan írom így, hogy premierjén, s talán azt is írhatnám, hogy világszerte első tanyasi premiérjén, dehát ki tudhatja ezt biztosan, ki tartja az ilyen bemutatókat pontról-pontra számon, van-e ilyen szerv egyáltalán a világon? Pedig, pedig . . . Kisebb jelentőségü-e egy ilyen fejszés-tanyai színházi bemutató egy prágai vagy egy pesti előadásnál? Ezt már, tudniillik, ami a jelentőségek arányát illeti, úgy gondolom, hangsúlyoznom sem kell, mert ki ne látná világosan, hogy bizony nagyobb esemény egy ilyen tanyasi Cseresznyéskert, mint akár egy pesti, akár egv prágai, akár pedig egy moszkvai, még ha azt a színészek legjobbjai játsszák is. De hogy mennyive! nagyobb esemény... ez itt a kérdés. Mert nézzünk csak egy ilyen Fejszés-tanyát! Alig kétszáz embert számlál, beleértve kicsinyeket és nagyokat, öregeket és gyerekeket, alig eqvnáegvmásnak-rugaszkodása, s kész az egész tanya. A házak hosszú-hosszú, idomtalan, régimódi cselédlakások, Illyés írt le ilyeneket a Puszták népében, s az emberek, a lakói régimódi cselédemberek. A leleszi fehér barátok egyházi birtoka volt Fejszés emberemlékezet óta, s ha kemény, keserű volt a cselédembernek az élete valahol, itt kétszeresen, háromszorosan az volt. A mai emberek, azok, akik végignézték a Cseresznyéskertet, javarészt még a régi cselédek, a fehér barátoknak, „kopaszoknak"" szolgáltak, de fiaik lánvHk. unokáik, akik a Cseresznyéskertet megszólaltatták, már csak itt-ott emlékeznek a múltra, javarészt egyáltalán nem is emlékeznek, hiszen a „színészek", illetve a „színésznők" között van olyan is, aki 1945 május 9-én született, alig múlt tehát még 15 esztendős. Hogy jutottak a gondolatra, hogy Csehovot fogják játszani s nem a Vén bakancsos meg a fia, a huszárt, a Boci-boci tarkát, a Csárdáskirálynöt vagy az „A szerelem furcsa jószág" c. esztrádot (mert van ilyen is!) — kérdezem egy ilyen pirosblúzos-pirosorcájú tizenöt, tizenhatévestől, aki úg.ylátszik mindenese az itteni kultúrának, lévén a színdarabban rendező, főszereplő,'S színdarabon kívül még könyvtáros is, s azt mondja: — Bementünk Helmecre vagy hárman lányok, s kértünk a könyvtárban szerepkönyveket. Elhoztuk, aztán elolvastuk ezt is, azt is, volt köztük olyan is, amit mondott, népszínmű meg operett, dehát nekünk mind a hármunknak ez tetszett a legjobban. A Cseresznyéskert. Kérdezem, hogy el tudná-e mondani az eszméjét a darabnak, dehát nem tudja, nem érti, legfeljebb a tartalmát, a cselekményét, dehát baj-e ez? Vajon mely begyepesedett fejű „tudós" emberünk mondhatná azt. hogy a fejszésiek nem ezért az „édes-bús" könnyzacskókért választották a Cseresznyéskertet, hanem a csehovi emberábrázolásért, a csehovi társadalomkritikáért, s főként a csehovi életfilozófiáért? Ezek a tizenöt-tizenhatéves lánykák legénykék? Dehát mégegyszer kérdezem, baj-e ez? A tényen mit sem változtat: Csehov megszólalt a tanyán, is s hogy ez milyen nagy dolog, konkrét példával, illetve ellenpéldával bizonyíthatjuk: A nevezetes centáriumra a mi komáromi Területi Színházunk is eíörukkolt egy Csehov-darabbal, a Ványa bácsival. A művészi és erkölcsi siker nem is maradt el, dehát, sajnos, kérdezzék csak meg bármelyik színésztől, melyik darabbal tudnak legnehezebben a közönség szívéhez hozzáférközni? A Ványa bácsival! S hogy én ezt itt így megállapítom, az semmiféle revizionizmus nem akar lenni, a giccsek meg az olcsó darabok érdekében, még csak bírálat sem a színház felé, leg- ' kevésbé a csehovi nagyság tagadása, csupán regisztrálása annak, hogy minden fejlődés ellenére, -hol tart még' a mi közönségünk! Ne játszunk neki Csehovot? Játszunk!-,' Ne adjuk a kezébe Móriezot, Balzaeot,' Tolsztojt? Természetesen, hogy adjuk! Csak hát nem lesz könnyű a dolgunk! S épp ezért fontos tény,' jelentós ' állomás a fejszési premier! 11^ ert nem tudom, hogy milyen volt a hangulat a bemutatón, sajnálom, hogy nem lehettem ott; nem tudom, miként fogadták az egykori papi cselédek, kocsisok, pásztorok a csehovi filozófiát, de mondom, nem is ez a fontos. A fontos az életkülönbség. A tizenöt évvel ezelőtti meg a mostani. Kérdezem a már említett pirosorcájú kislányt: — Mi volt az apja? — Cseléd. Kocsis. — S hol laktak? — Itt, ebben a hosszú házban. Kérdezem az apját, a kocsist: — Hogyan éltek? — Hát nézze, itt van ez az alacsony, hosszú cselédház. Minden családnak jutott belőle egy szoba (szoba? — disznóól!) s mellé minden négynek egy közös konyha. Pitvar, ahogy itt mondják. No, itt éltek aztán a cselédek. Harminc-negyven egyrakáson. Kérdezem, ma hogyan élnek. Azt mondják. hogy a pitvaros házakat felszámolták, átadták őket igazi rendeltetésüknek, vagyis istállókat csináltak belőlük, s az emberek, a cselédek tiszta, világos, egészséges új lakásokba költöztek. Tehát az élet-különbség, a nívókülönbség! Ne akarjunk a dolgok elébe vágni, ne akarjunk sematikusak lenni, Eejszés-tanyán még nincs ilyesmi, de lesz, s másutt, sok helyen, például az én szülőfalumban már van, s éppen ezért kell még elmondani, mert ez is ide tartozik: A mai állami gazdasági munkások: ko-csisok, juhászok, csordások már emeletes, két szoba-konyhás-fürdőszobás lakásokban élnek. Mondom, Fejszésen még nem ju-. tottak idáig, csak egy gyönyörű- , szép, tanyasi viszonylatban mindenképpen" szenzációs művelődési házig, de meg vagyok róla győződve, nem telik bele pár esztendő s itt is lesznek fürdőszobák. Messze kanyarodtunk Csehovtól! De nagyon messze-e? Hiszen ki állíthatja, hogy a kettő: a Cseresznyéskert meg a fürdőszobák, a szellemi meg az anyagi jólét nincsenek összefüggésben egymással!? CSELÉNYf LÁSZLÓ Heinrich Drake (NDR): Fiatal nő GYÜRE LAJOS: JTLo-ckR Kebled szép vonalát hűs márványtömbök őrzik a Létnek. Időtlen idők hordanak szárnyaikon. Hát mitől félsz, ó lányka? A szépség nem örököd. S míg gyors, finom ujjak futnak a köldök táján, és kitapintják a csípőd telt idomát, arcod bíborszínt ölt, és a szíveddel már játszik az ördög. Ujjong a mester, áradó kedvvel; csillan a véső nagy lendülettél — s ott van a kőben az isteni szikra. És izzik a márvány, a hűs szobor, lelketlen testében tűzként tombol egy hús-vér lánynak a vágytéli kínja. 9
