A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 5. szám

A tudósok gyakorlatilag készítik elő a re­pülést a világűrbe. Hő- és légnyomás­kamrákban próbálják ki azt a felszerelést, amely egyaránt ellenáll az alacsony hő­mérsékletnek és a nagyfokú nyomásválto­zásnak. postakocsikon, omnibuszokon, szekereken, közlekedett. A laboratóriumokban már iz­zószálas villanylámpa világított, de a há­zakban még fél évszázad múlva is fáklyák füstöltek, gyertyák pislogtak, petróleum­lámpák égtek. Napjainkban bámulatosan megrövidült az időszak, amíg a tudományos felfede­zéstől eljutottunk a találmány megvaló­sításáig. A derékhad, azok az emberek, akik először hatolnak be az ismeretlen felfedezetlen, ki nem kutatott dolgok bi­rodalmába, rohamosan tör előre. Törté­nelmi vonatkozásban szinte csak pillana­tok teltek el az első szputnyik felbocsá­tása óta, s íme már bejárta a világot a hír: A szovjet tudósok a ballisztikus rakétákkal végzett űrkutatások eredmé­nyei alapján az eddigieknél hatalmasabb, nehéz szputnyikok felbocsátását és a naprendszer bolygóira irányuló űrrepülé­seket lehetővé tevő rakéta előkészítésén dolgoznak. Röppályájának legpontosabb kidolgozása céljából január 20-án az első ilyenfajta többlépcsős és utolsó fokozat nélküli rakétát már felbocsájtották, még hozzá roppant nagy sikerrel a Csendes­óceán középső övezete felé, mely távol van a sűrű hajóforgalomtól, légi útvona­laktól és halászati központoktól. A rövid Jelentés alapján a világ közvéleménye máris képet kaphat a teljesítmény óriási jelentőségéről, ha tekintetbe veszi, hogy az eddigi rakétáknál elegendő volt a Szovjetunió területén belül megvaló­sítható próbaút. És az eddigi ra­kéták is alkalmasak voltak arra, hogy a sztratoszféra felső rétegébe juttassák a másfél tonnás III. Szputnyikot és eljut­tassák a Hold közelébe az első automati­kus űrállomást. Az új rakéta teljesítőké­pessége így nyilvánvalóan nagyobb lesz és még az eddigieknél is jelentősebb tu­dományos feladatok megoldására alkalmas. Az újabb szovjet rakétakísérlet-soro­zat nemzetközi visszhangja rendkívül so­katmondó és már magában véve is elemzi az erőviszonyok alakulását. Az angol lapok vezetőhelyen közölték a TASZSZ vonatko­zó közleményét és többé kevésbé rosszul leplezett kárörömmel sandítanak Ameri­kára, ahol a szovjet tudomány újabb tör­ténelmi előrelépése megdöbbentő hatást keltett. A Daily Mirror főleg azt a tényt hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok most már az eddiginél is inkább érezheti a rendkívüli költséges amerikai rakéta­kísérletek kudarcát. Ezt az állásfoglalást megfelelően kiegészíti a Daily Telegraph washingtoni tudósítója: Az amerikai vi­lágűr-tudósok, akik tiszteletteljes hitelt adnak a szovjet jelentéseknek, meg van­nak győződve, hogy ezt a bejelentést is szószerint kell érteni és hogy a Szovjet­unió világűr-repülésre alkalmas óriásra­kétát próbál ki... Az angliai sajtóhangokon túlmenően éles kontúrokban mutatja meg a szovjet f-4 csillagok felé... Kétezerötszéz év. választ el minket azoktól a napoktól, amikor a görögországi Thales kezében a megdörzsölt borostyán­kő magához ragadta a könnyű pelyhet. Kétezerötszáz év kellett hozzá, amíg a villamosság engedelmes eszközzé vált az ember alkotó kezében. Majdnem kétezer­szer kerülte meg a Föld a Napot, amíg az emberiség az alexandriai Héron gőzzel forgatott kerekétől eljutott a gázturbi­náig. Hosszú volt az út a felfedezéstől a feltalálásig. Sokáig tartott, amíg a talál­mányok bekerültek a-} élet vérkeringésébe és lassan elterjedtek az egész »földön. Már működött valahol valamilyen gőz­mözdony, de az emberiség továbbra is Hogy milyen lehet az új szovjet óriásra­kéta? Ez némileg következtetni lehet a prágai űrhajózási kiállításon bemutatott szovjet űrrakéta-makettpöl is. A gigan­tikus rakétát — melynek méreteit jól érzékeéteti a képünk jobb alsó sarkában lát­ható tehergépkocsi is - két darab hat fúvócsöves szárnyas rakéta segíti a fel­emelkedésben A szovjet óriásrakéták útja űrkutatás fölényét a legtöbb amerikai állásfoglalás is. A New York Times tudó­sítója kertelés nélkül kimondta: A szov­jet kísérletek megerősítik sok amerikai szakértőnek azt a figyelmeztetését, hogy az Egyesült Államok helyzete a kozmikus térségért folyó versenyben állandóan rosszabbodik. A tények igazolják tudó­sainknak azt az aggodalmát, hogy az űr­kutatásban mutatkozó szovjet fölény to­vábbra is gyorsan növekedni fog. A világ­űr meghódításában 1960 a nyugati világ számára „a legszomorúbb" lesz az első Szputnyik felbocsátása óta eltelt három esztendő közül. .. Nem kétséges, hogy a szovjet tudomány világraszóló sikerei szorosan összefügg­nek a szocialista rendszer lényegével, melynek az egvik alapvető jellemvonása, hogy az igazi tudás mindig az emberek­ért van és építő gyakorlati célok realizá­lásához egyengeti a kijárást. Immár ma­gasra nőtt a korunkbeli emberek szemé­ben a bolygóközi rakéták eszméjével foglalkozó Ciolkovszkij orosz- tudós alak­ja. A cári hivatalnokok annakidején al­kalmatlankodó vidéki csodabogárnak tar­tották ... Az Októberi Forradalom a nagy tudós munkásságának is elismerést ho­zott, de teljes egészében csak most tud­juk értékelni jövőbe látó géniuszát. Meg­jövendölte, hogy az emberiségnek sikerül kinyújtania a kezét a légkör határain túl. Beteljesedett! Meggyőződéssel hirdette, hogy az emberiség hatalmába keríti a Nap körüli térséget. Ehhez is megtörtént az első lépés! Az utódok, a szovjet tudomány szakemberei, az egész szovjet nép mun­kája, hozta meg a lélegzetelállító nagy sikert. A kommunizmus ereje beteljese­dik. SÜMEGI ENDRE Szokolov szoöjet művész „A világűr meg­hódítása" című rajzsorozatából: Az űr­hajó közeledik a Marshoz

Next

/
Thumbnails
Contents