A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 4. szám

Sikerül megszerezniük az európai elsőséget? A nemrég Moszkvában megrendezett nemzetközi műkorcsolyázó versenyeken — amelyeken a csehszlovák műkorcsolyázók is sok sikert arattak — a párosban a szovjet Zsuk-házaspár (képünkön) nagy fölénnyel szerezte meg az elsőséget. -A nálunk Is közkedvelt Zsuk-házaspár szerepléséhez — a február 4—7-én Garmisch—Partenkirchenben sorra kerülő Európa-bajnokságon — optimizmussal tekinthetünk, már csak azért is, mert ez a páros az utolsó két műkorcsolyázó EB-n, 1958-ban Bratislavában és tavaly Davosban az értékes •. második helyet szerezte meg. Tavaly óta pedig rendkívül nehéz, újszerű figurákkal tarkította műsorát. A moszkvai versenyen nyújtott teljesítménye alapján megvan a remény arra, hogy az idei EB-n az eddiginél is jobban szerepel majd. Élénk sakkélel Kassán nagy népszerűségnek örvend a sakksport. A Jednota sportkörben a fiataloknak ls kiváló alkalmuk van ara, hogy sakk-tudásukat továbbfejleszthessék. A Petrov-kerti barátságos helyiségben nap nap után találkoznak, hogy rendszeres oktatásban részesüljenek. Különösen Saukulics és König sporttársak foglalkoznak nagv lelkesedéssel a fiatalokkal. S ez örvendetes, mert remélhetjük, hogy hamarosan Kelet-Szlovákiában ls fellendül a sakkélet. KASSÁN a Jednota berkeiben bizakodással tekintenek a jövőbe, annak ellenére, hogy a játékosállomány néhány standard játékossal (Lézás, Csákvá.ry, Samuelöfk, Kozmán és Kvasnyák) csökkent. Karéi Józtef a csapat volt edzője, aki tudvalevőleg visszavonult a tevékeny sportélettől, elbúcsúzott már a csapattól, melynek irányítását Fazekas Zoltán a Jednota volt sokszoros válogatott játékosa vette át. Szaktudásától és tapasztalataitól sokat remélnek Kassán a szurkolók. (er) A lehetetlen nő A véletlen — vagy a lehetetlen ni Kevés ország dicsekedhet olyan síugró gárdával, mint Finnország. Tagjai csupa olimpiai- és világbajnokok, a különféle nagy nemzetközi versenyek győzteseit nem is említve. Antte Hyveinnen pl. Cortinában olimpiai bajnokságot nyert, Eino Kirjonen a múlt VB egyik esélyese volt, valamint Raino VI-tikainnen, akit most is az olimpiai síugró versenyek egyik esélyesének tartanak. Elképzelhetjük, mily érdekes és színvonalas versenyt vívhatnak egy finn stugró bajnokságon. Az 1959-est a 24 éves Juhanl Kárklnen (képünkön ugrás közben) az 1958-as világbajnok nyerte meg. Hogy hogyan szerepelnek majd az olimpián, az csakis rajtuk miilík, no meg ellenfeleiken ls. Bováltják a hozzájuk fűzött reményokét? a lehetetlen férfi Ha egy szinmü bemutatására készül a színház, a beavatottak előre feitetelezik a sikert, de megsejtik az esetleges bukást is. Az élet kissé cinikus rendező. Senkit sem avat be terveibe, s a véletlenre bízza ötleteinek megvalósítását. A néző — egyben szereplő is — aztán tűnődhet rajta. micsoda színjáték élvezője volt, A filozófus ugyan azt mondja, hogy a véletlenekben valósul meg a törvényszerű, s nincs ró okunk, hogy kétségbe vunjuk. Alighanem így van. Ugyan mi mis ieöne az alábbi kis eset, mint az élet Ilyen előre nem látott ötlete? Ötvenhét nyarán filllesztö nagy meleg volt. Fellegi István, a MATESZ igazgatója kapta magát, hogy lemegy a Dunához hűsölni. Uborkaszezon lévén nem volt más gondja. Ahogy ballag, szokása szerint szórakozottan, eltűnődve — hirtelen fényes, fekete Wartburg fékez mellette az úton. A kocsi rendszáma után ítélve a Német Demokratikus Köztársaságból szakadt ide. Fedele nyitva. A hátsó Ülés bőröndökkel tömve. A vezető, s egyben a kocsi tulajdonosa, simára fésült, szemüveges férfi nyilvánvalóan német, mert németül érdeklődik valami kerti vendéglő után. Ha csak ez kell, eligazítja ő az idegent. Csakhogy ahhoz be kell szállni a kocsiba. Beszállt hát, s a népszerű Armán&I kötnek ki. Nehéz abbahagyni a megkezdett beszélgetést. A Komáromban honossá vált színházigazgató s a vadidegen végül ls együtt ebédelnek. Leves után jut eszükbe, hogy még nem ismerik egymást. — Fellegi István vagyok.— Peter Bejach. Csakhamar kiderül, hogy az egyik színházigazgató, a másik drámaíró. Tessék: itt a véletlen! Le ne essen az állunk.! Elmúlt jó két esztendő. I960, január nyolcadikát írunk. Zsúfolt a MATESZ nézőtere. A színpadon Peter Bejach vígjátékán, A lehetetlen nőn derül a közönség. A színpad szemre nagyon szegényes. Egy-két díszlet jelzi csak, hogy a cselekmény valahol a hegyekben egy turista menedékházban történik. Igaz, csak az első pillanatokban érzed szegényesnek — aztán kiderül, hogy ez a néhány kulissza és kellék a leheté legtöbb, s tökéletesen érzékélteti a környezetet. Olyan az egész, mint egy neoprimitiv festő képe. mégis realisztikus, s a cselekményre és a színészre Irányítja minden figyelmet. Ez Bunta István érdeme. A lehetetlen nő helyett egyelőre csak egy lehetetlen férfit látunk: Hanneszt, azaz Töth Lászlót. Valakit, akt valamilyen üzem mérnöke vagy konstruktőre. Slnadrágban, viharkabátban vetődik a menedékházba. Odakünn hóvihar tombol. A lehetetlen férfi mindezzel kevesett törődik. Alig szabadult meg a veszedelemtöjr máris kalandra áhítozik. Frivol és könynyelmü — a könnyű zsákmány kedvelője, a sexus a mindene. Egyenlőre ennyit látunk belőle. Csak később derül ki, hogy mindez csak felszín, öröklött életfelfogás és előítélet. Lényegében jó szakember és jóravaló ember. Kisse sértődött is, mert az üzemben visszautasították egyik konstrukcióját. Megjelenik a lehetetlen nő ls: Barbara — Lengyel Ilona — az. Umezigazgatő, a madárijesztő — a rosszul felfogott női emancipáció megtestülése. Kissé elavult megfogalmazása a nőnek. Pontosan olyan, mint az emancipáció polgári ellenzőinek suta érvei. Kezdődik a bonyodalom. Lesz kaland, vagy nem lesz kaland? Nem, ilyen növel lehetetlen dűlőre jutni. Itt semmilyen huszárvágás, csábítás, könnyelmű érv nem segíthet. Es mégis megesik a csoda. A lehetetlen nő beleszeret a lehetetlen férfiba. Az elutasított konstrukció terve a csoda kiváltója. Csakhogy, csakhogy ... Ezen a ponton a lehetetlen nő még lehetetlenebbé válik. Megfogadja Hannesz tanácsát, s a madárijesztő hirtelen nő akar lenni. Meg akarja valósítani Hannesz frivol elképzelését a nőről. Ez a leghatásosabb bosszú: a jóravaló komoly teremtés naivan tolakodó, megakelletó nővé vilik, s a jó Hannesznak oka van megdöbbenni: ő maga ls Ilyen, csak hímnemű kiadásban. A megoldást egy égből pottyantott aranyos kislány hozza — Katrin (Buckó Judit). Katrin és Hannesz komédiát játszanak, flörtölnek, kétértelmű sikamlós tréfákkal keltik fel Barbara féltékenységét. Sikerül: Barbarában felébred az igazi nő. A vége komoly, szép szerelem, csakhogy a vígjátékot még Buckóné túlzásai sem tudták fokozni. íme, egy véletlen következménye! Vagy nem ls véletlen? Mindenesetre bátor kezdeményezés. Végre is kiderül, hogy Jó vígjátékot jó színészekkel Komáromban is színre lehet hozni, mégpedin sikeresen. A lehetetlen nőnél jobbat követelni Lengyel Ilonánál lehetetlen. Tóth László minden tekintetben hamisítatlan Hannesz. Egyébként elemében volt. A rendezés? Sikerült! Tarics János a Szélvihar után, mint maga mondja, szivéhez közeállő műfajjal — zenés vígjátékkal — dolgozhatott, s mindenek felett Jő munkatársakkal, akik szeretik a muzsikát. Tehát köszönet nekik, elsősorban ls Katona Évának. A nagybögőzés mégiscsak sok volt. Ej, ej, rendező! Bábi Tibor rSbBS