A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 3. szám

A tornai Várhegyet nemcsak a festői szépségű várrom teszi nevezetessé. Kopár lejtőin terem a ritkaságszámba menő Onosma torniensis (Tornai vértőfti), mely késői utódja egykori tengerparti növényeknek, tehát élő bizonysága olyan geológiai korszaknak, melyben hazánk déli határait tenger mosta. A várhegy államilag védett területnek számit, mert az Onosma e fajtája sehol másutt meg nem terem. Télen a hó védelmezi a legbiztosabban. A 750 lakosú falu csatornát épít a főutcán, hogy a nyári záporok vizét levezethessék. Értékes helyi kezdeményezés ez, melynek keretén bellii a lakosság eddig 5500 órát dolgozott le, hogy - ne kelljen térdig éro sárban járni majd az épülő művelődési otthonba. A képen látható két pár ökörnek az a sors jutott osztályrészül, hogy szövetségben a teherautóval tevékenyen kivegyék részüket a íaluszépitésból. valószínűleg utolsó munkájuk lesz ez — ha elkészül a csatorna, átadják helyüket az autónak, ők pedig elballagnak a vágóhídra. Isinei l kép a fourászmester székén üíö negyötéves kis lurkó, ahogy zokogva sír, mialatt a mester nyírja. Bőven patakzó könnyei összemaszatolják az arcát. Olyan szerencsétlen, hogy megesik az ember szive rajta. Bukarest szivében új gyermekfodrászat nyílt, ahol ügyesen megoldották a kis bőgő kuncsaftok problémáját. Valóságos mesevilágot teremtettek itt számukra. A fodrászszékeket megannyi kis aiitó, szkuter, medvebocs, elefánt, csacsi helyettesíti. A gyerekek mosolyogva nyergelik meg őket, s amíg tündérország mesés tájain érzik magukat, oda sem figyelnek a fülük mellett csattogó fodrászollóra: fkm itsz már sár Csúcsúmban A sportolók pillanatnyi erőnlétét úgy állapítják meg manapság, hogy megmérik az agyukban és izmaikban keletkező áramlökésel erősségét. Állítólag csalhatatlan módszer. A üho-nan tartomanybell chengcsouban épül a Népi Kína leghosszab vasúti hidja, mely a Sárga Folyó felett vezeti át a Pekinget és Kantont összekötő vasutat. A hídépítők hat hőnappal a határidő előtt, 1960. május elsejéig akarják befejezni alkotásukat. Azért némely filmekről igazán kénytelen írni az ember. Mint ez a francia film is! Nemrégen láttam, hát igen láttam, mert megnéztem, oda néztem, bizony odanéztem, pedig valami azt súgta, dörömbölte ott belül az agyamban, hogy ne... ne nézz oda! Inkább csak hallgasd, vagy fogd be a füledet és csak lásd, de egyszerre mind a kettőt ne csináld! Szóval francia film volt, cseh nyelvre szinkronizált francia film magyar feliratokkal. A legmeglepőbb, legváltozatosabb és legbőszítobb magyar feliratokkal rendelkező francia film. Szinkronizált filmeknél amúgyis bonyolult a helyzet. Látod, hogy mozog a színész szája, hang nélkül mozog, tátog mint a partra vetett potyka, elkésett az utólag hozzá ját szőtt beszéd. Mire abbahagyja szegény, örülve, hogy megpihenhet, akkor szólal meg a hangját játszó hazai színész, dörögve belekontráz külföldi kartársai szájnyitogatásába, ezer kétség közt hagyva a nézőt, vajon ki beszélhet valójában! S most jönnek a magyar feliratok. A vásznon egy száj sem rebben, egy hang sem hallik, ám a jelirat makacsul bizonygatja, hogy valaki azt mondta: ne izéljen, maga huncut! De ki könyörgöm, ki a huncut... és hogyan, miért ne izéljen...? Meg aztán ha el is követett valamit, rég abbahagyta már. Más dolgok is megtörténnek, a jeliratok kijogyhatatlanok a tréfás ötletekben. — Itt van - olvasod - ép, egészséges fickó. Meg lehet öt kiló! A vásznon szüléshez készülődnek, két perc múlva tényleg megszületik az ötkilős fickó és te ámulva olvasod ekkor — nincs segítség. Vége! — Ki az ördögnek lesz azonban vége? Talán a nagybácsinak, hiszen elég öreg már, vagy a szomszédék tüdőbeteg kamaszfiának ? Számbaveszed a társaságot, keresel valakit, aki meghalhat, nincs rá szükség a továbbiakban. Sőt, meg fog halni, el kell tűnnie, mert a felirat, mint Kolompár Adél, a csalhatatlan külvárosi jósnő megjövendölte pusztulását. Jobbik esetben tényleg meghal valaki, a roszszabbikban senki, tovább élnek még a halálos sebesültek is. röte kételyek közt maradsz, hogj/ha mégis igen, vajon ki költözött volna át az enyészet birodalmába! Csak nem ezeknek . a feliratoknak az elkövetője ? ' De mi ez? Mit látok, illetve olvasok? Hogy ezt mondta volna, hogy így? Hogy a főhős azt mondja a hősnőnek, a találka idejét majd később megtelefonozza! Megtelefonozza? Fonozza ? ... Telefonozza ... Vagy telepofozza ... Bizony lepofozom és az üyen archaisztikus feliratokat... Telepofázom én a szerzőjük fejét, hogy ez bódület... Igenis, óriási bődület és én is bőgök, mialatt rohanok hazafelé kialudni az egészet. Azért bőgök, mert tudom, azt álmodom majd, hogy a film e szavakkal végződött: Lássátok feleim ... isa, pur és chomu vogmuc! Duba Gyula 21 5