A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 3. szám
yi Tkonyati hűvös szél /М élesztgeti a lidiai halásztanya előtt a tüzet, melyre András bácsi szakszerűen tördelgeti a pöngő ágakat. — Nem ökröt sütünk Andris! — szólt mogorván a halászmester - parazsold meg a tüzet, mert mindjárt kész a pucolás. Valóban a többi négy halász ott szorgoskodott a csónakban és utánozhatatlan művészettel tisztították a halakat. Gyors kézzel adták Galambos mesternek. ki az evezölapáton eldarabolta s a bográcsba helyezte. — Aprítsd meg Dani a hagymát és a szapallyal önts a bográcsba vizet. Fújd le a tetejéről az ázalékot s vigyázz, hogy a víz a halakat ellepje. A sót ki ne felejtsd! Andris, te meg tedd a tűz fölé a bográcsot, a szógafára, aztán óvatosan keverd, hogy le ne kozmáljon! Itt vénültök meg mellettem s mégsem tanuljátok meg a főzés igazi módját, pedig hallom, vendéget hívtatok. Ekkor köszöntöttem rájuk a szerencsés jóestét. Túl nagy kedvességgel nem jogadtak, éppen csak a mester bólintott felém. Igaz, a halleves főzésének legkényesebb müveletét végezték: gyolcszacskóból eröspaprikát vett ki a mester s két kanállal rászórta a fortyogó hallevesre, miközben a bogrács fülén egy-két ügyes rázintást alkalmazott; a leégéstől akarta megóvni az ínycsiklandó vacsorát. - Verjétek el a tüzet — adta ki az utolsó parancsot a főszakács. Ezalatt Dani bá' kihozta a kék pléhtátat, lehelyezte a tiszta mezőre és oldalához állította a kanalakat. Miután ősi szertartással a bogrács tartalmát a tálba öntötte, barátságosan felém fordult: — Tessék velünk — invitált az asztalhoz". Mindenki maga elöl merített és amit kivett a tálból azt el kellett fogyasztania. Nagyszerű étvágyunk volt és utána igen jól• ízlett az aranyosi homoki siller, melyet nyelvoldónak hoztam magammal két pintes üvegben. Amíg ettünk, nem esett egy szó sem. Csak mikor a másik üveget megkezdtük. eredt meg а nyelvük. Sok-sok érdekes történetet meséltek. De a legérdekesebbet Dani bácsi mondta el a vízbefúlt keszi molnár feltámadásáról. Abban az időben üszkék voltak a zolnárok, nemiába tartotta a özmondás: „Nayot hall, mint a wlnár ősszel." [yen volt T. Gy. eszirévi molnár i. Csoda-e, hogy molnár nagyot állott ? A nép kényeztette el és szoktatta ra az italra. T. Gy. uram mint virkliki molnár igen szerette az asztali mulatságokat. Keszin egy bál sem volt meg nélküle. De sokszor eldanolta: Két malomra tartok számot, de csak egytől szedek vámot... El is danolhatta, valóban két malma állt a keszi révben. De a dal másik mondta már nem illett rá, 'mert ha csak lehetett, duplán szedte a vámot, nem egytől, hanem mindegyiktől. Ez a nóta járta pünkösd második ünnepén is a tűzoltó bálon, honnan éjjél után két órakor jött el. A cigányok kísérték ki a kocsmaajtóig. Ügy ünnepesen, ahogy volt, kiment a Dunapartra. Csónakba szállt, hogy bemenjen a malomba, ahol a szegény molnárlegény már huszonnégy órája várta a felváltását. Százszor megtette ezt az utat T. Gy. uram és soha nem volt semmi baj, pedig nemegyszer öntött föl a garatra. Most is méternyi pontossággal odaállt a völgyhajóhoz. Aztán hogyan, hogyan nem, mikor belépett volna a malomba, a víz elkapta alóla a csónakot és belezuhant a Dunába. Víziembernél hamar megvan a baj. A molnárlegény észrevette, de segíteni már nem segíthetett. Leállította a malmot és lélekszakadva futott a faluba jelenteni T. Gy. aszszonynak, hogy a gazda belehalt a Dunába. Ugyanakkor mi vagy hat kilométerrel lejjebb, a Nagyzátonynál halásztunk. Soha nem volt még ilyen erős a háló húzása. Reméltük, hogy a gazdag zsákmány kárpótolja fáradságunkat. Nagy volt azonban a csalatkozás, amikor az elbuktatott háló partra került. Nem volt abban egy fia keszeg sem, csak egy, az iszapos sárban meghempergetett vízbeholt. Gondoltuk, nem sokat teketóriázunk vele, hanem az akkori halászszokás szerint a „maga költségén" útnak indítjuk a vízen. Mikor aztán jobban megnéztük, láttuk, hogy igen szép fekete ruha, vadonatúj parancsolt csizma van rajta, és még szaga sem volt. Ügy döntöttünk, hogy reggel még jobban körülnézzük, s akkor majd elbocsátjuk. A jegyző úr is szigorúan meghagyta, hogy az idén már több vízbeholtat nem temettethet el a község költségén. Kihúztuk tehát a partra, közel a kunyhó elé, ahol még a hajnali szürkületben halvány fénnyel pislogott a tűz. Fáradtan tértünk a kunyhóba nyugovóra. Az öregek mindjárt el is aludtak. De én bizony nem tudtam elaludni, hiszen süldő legényke voltam. Nem mintha féltem volna, de a szemem a kunyhó nyitott ajtaján keresztül mindig a vízbeholton volt. Egyszer aztán azt hittem, álmodok, mert látom, hogy a vizbeholt felemeli a kezét, megtörli a bajuszát, majd a fejét simítja végig. Szólni sem mertem, pedig a fogaim már vacogtak. Befelé fordultam, de kisvártatva ismét ki kellett néznem s mit látnak szemeim: a vizbeholt már ült a tűz mellett és a kelő nap felé tájékozódott. — Galambos uram!! - kiáltottam torkomszakadtából — felült a vizbeholt! — Aludj! — mordult rám az álmos halászmester. A hangra azonban felénk fordult a holt és tántorgó léptekkel meg-Sokszor még ma is vita tárgyát képezi, hogy müvészet-e a film, vagy sem. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Az utóbbiak tábora azonban állandóan csökken. A filmet újabban egyre többen ismerik el művészetnek, s ez így van rendjén. A film, különösen az utóbbi években olyan magas színvonalra ért, hogy joggal tekintjük művészetnek, igényes kifejezési formának. Számunkra Sadoul kötete különösen értékes. Noha vannak jeles filmszakembereink, s a filmgyártás terén nem állunk az utolsó helyen, mindmáig nagyon csekély azon könyvek száma, amelyek nálunk a filmmel és történetével foglalkoznak, pedig a film a leghatásosabb szórakoztató és nevelő eszköz. Nem százakhoz vagy ezrekhez, hanem milliókhoz, szinte valamennyi emberhez szól. A születése óta eltelt néhány évtized alatt az emberi tudás számos elemét olvasztotta magába. Egybefogialója és summázója sok művészetnek, ugyanakkor új művészetet teremtett. Megérdemli ezért, hcrgy technikai és esztétikai vonatkozásaival egyaránt foglalkozzunk. Sadoul a film történetét születésétőt 1956-ig tárgyalja. Mivel azonban a film nem egyetlen művész, hanem művészek, technikusok és- tőkés országokban — üzletemberek alkotása, Sadoul a film történetének ipari vonatkozását is megvilágítja. A filmnűvészet történetét szoros összefüggésben vizsgálja az iparrai, ä gazdasági élettel, a társadalommal, ä technikával. Az elképzelés jó, íz eredménye azonban nem mindig cielégítö. Sadoul a gazdasági tényezőket legtöbbször csak felsorolja, anélkül hogy mélyebben elemezné a társadalmi rendnek a indult a kunyhó felé. Ekkor már sikoltozni kezdtem. A többi halász is felriadt, Galambos uram az első pillanatban megismerte a keszi molnárt és aztán nagy csodálkozással mondták el egymásnak az éjjeli találkozásuk körülményeit. T. uram megköszönte a szíves vendéglátást és egy gazdag áldomás kilátásba helyezésével a saját lábán indult el Keszi felé. Az egész falu tudta már, hogy T. Gy. az éjjel belehalt a Dunába. Nagy volt az öröm a családban s még nagyobb csodálkodás a faluban, hogy a molnár feltámadt. Dani bá' a természetes eszével így magyarázta meg ezt a csodálatos életrekelést: — Anynyira teleszítta magát borral, hogy a víz már nem fért bele, s a vízbezuhanás pillanatában elvesztette az eszméletét. A tüz melegénél, aztán magához tért. Hát most már: „Éjen, aki meg nem hót" - emelte fel poharát az öreg Dani. ERDÉLYI PÁL film művészetére és esztétikájára gyakorolt hatását. A több mint 600 olalas 31 fejezetből állö könyv a film történetét hat r.agy időszakra osztja. Az első: a feltalálás időszaka, a második: az úttörők korszaka, a harmadik: a film művészetté válása, a negyedik: a néma film korszaka, az ötödik: a hangos film győzelme, a hatodik: a második világháborút követő időszak. Ha e korszakbeosztást fenntartással is fogadjuk, — hiszen a második világháborút műfajszeröség tekintetében nehéz korszakhatárnak elismeri — Sadoul elemzése találó, igényes. Elismerően ir a Szovjetunió és a 4iépi demokráciák filmüvészétének fejlődéséről, ahol az e téren születő nagyszerű eredmények nem utolsósorban a megváltozott társadalmi alapnak tulajdoníthatók. Georges Sadoul a leghíresebb filmekből vett képekkel illusztrált könyvében mintegy ötezer nevet idéz. A film 60 éves történetének részletes ismertetésén kívül könyve függelékében 176 világhírű filmrendezőnek teljes filmmográfiáját és a világ legismertebb filmjeinek időrendi összeállítását adja. Részletes, alapos munka. A könyv lényege azoknak a kutatásoknak az összegezése, amelyeket Sadoul — saját vallomása szerint — több mint 20 éve végez „A filmről és történetéről, arról a művészetről, amely а XX. század gyermeke, s amely a nagy néptömegek számára kétségtelenül a legjelentősebb és legnépszerűbb kifejezési forma". A filmművészet története a szakembereknek kimeríthetetlen adattár, a közönségnek érdekes, tanulságos olvasmány. HONI BÉLA SADOUL: A filmművészet története