A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-26 / 26. szám

«.Szegény szöoefkezei -gazdag tagság Nehéz a dolga a riporternek olyan faluban, ahol a szövetkezet szegényebb a templom egerénél, a tagság meg a bibliai Lázárnál is gazdagabb. Ott van történetesen Csicsizmimike község. Házikói mindegyikében nagy gramofonos rádiók, mosógépek, hűtőszekrények vannak, az udvarokban motorkerékpárok és néhány személyautó, a tetőkön televíziós antennák, a falu két szélén pedig új házsorok. No tessék! A csehszlovák üvegipar termékei méltán világhírűek. Hazai mestereink művészi munkájukkal őszinte bámulatot ébresztenek az emberben. A képünkön látható tiguracsoport neve „Az álmok és a mesék birodalmából." J. Cernf és K. Hlaváí készítette hűzottüvegből. Műszer, amely helyettesíteni tudja a beteg emberi szivet. Stará Turá-n a múlt betekben kétnapos országos konferencia volt, melyen megtárgyalták az egészségügyi technika fejlesztésének kérdéseit. A konferenciával kapcsolatban kiállították a legmodernebb orvosi műszereket. Nagy érdeklődésnek örvend a Finommechanikában gyártott „műsziv", amely Iránt külföldön is nagy az érdeklődés. A szövetkezet meg haldoklik. Ügyszólván az utolsó kenet feladását váVja. Szegény szövetkezet, gazdag tagség. Hogyan lehetséges ilyesmi? Meg is kérdezték a járáson a csicsizmimikei szövetkezet elnökétől, hogy hát hogy az ördögbe van az maguknál? Amire a jóravaló elnök jóízűt mosolygott és büszkén kihúzva magát, eme kis feleletecskével igyekezett a hallgatóság kíváncsiságát kielégíteni. — Gazdag szövetkezetben gazdag tagnak lenni igazán gyerekség. Azt még a bolond is tudja. Sokkal nehezebb, ha fordított a helyzet, vagyis ha szegény szövetkezetben gazdag a tagság. De jöjjenek csak ki hozzánk és nézzék meg a mi embereinket, hogy micsoda ragaszkodás van nálunk a kö. zöshöz. Ha eljön az ősz és répahordás ideje van, hát előfordul, hogy a szekérről lecsúszik néhány répafej. Mit gondolnak az elvtársak, mit csinálnak a mi embereink ilyen esetben? Ne gondolják, hogy közönyösen elmennék mellette, mint sok más szövetkezetben. Felszedik a répát és tovább viszik ... Vagy ha szénaszárítás ideje van? Éjszakákat kint őgyeleg a tagság, hogy a boglyákat mások kezétől megőrizzék. És milyen buzgalommal és egyforma odaadással őrzik? Vezető, nem vezető, nálunk semmit nem számit. Mindegyik észreveszi a mezőn, amit észre kell vennie és törődik is vele, hogy más kéztől bántódása ne essék. Ha látnák azt a szorgalmat, amit, különösen őszi betakarítás idején fejt ki a népem. Jől mondják, hogy a hangya ls meggyorsítja az iramot tél beállta előtt. Csicsizmimike apraja-nagyja kint van a mezőn, semmit nem hagynak a szabad ég alatt. Nappal például felszedik a krumplit az eke után és mázsás zsákokba" rakják. Estig mást se csinálnak, csak szedik fel a termést, mondom. És másnap hajnalig hordják be a zsákokat. Hát ezért gazdag a mi tagságunk. A cslcsizmimikeiek nem kímélik magukat. Azt hiszik, hogy mindjárt a kezdet kezdetén Igy ment a mi embereink sora? No nem! Üj helyzetbe kerültünk és nem tudtunk azonnal rájönni a dolgok csinjára-blnjára. Ki kellett előbb ismerni magunkat a megváltozott környezetben. Hogyan és miképp .. Eleinte csak az éjjeliőr őrizte a határt, a tagság közömbösen viselkedett. Most meg minden úgy megy, mint a karikacsapás. De nem is szegény ám a tagság! Minden házban a legmodernebb dolgok, rádiók, televíziók, motorkerékpárok. Nem hallom kérem, mit kérdezett? Hogy a szövetkezetünk sovány? Ja, igen, erre a kérdésre számítottam. Hát gondolkodjanak csak, melyik tehén kövér, amelyik szoptat és még fejik is ... ? Eme csodálatosan szárnyaló és talpraesett feleletecske után a riporter kiszállt valamelyik éjszaka a csicsizmimlkei határba és saját szemével győződött meg a járáson elhangzott szavak helyességéről. Ezennel tanúsltja, hogy az elnök igazat mondott. Csícsizmimikén minden szövetkezeti paraszt talpon van és amit nappal összegyűjtöttek, beljebb viszik az éjszaka sötét lepedőjébe takarózva. Beljebb viszik a hombárjukba ... MACS JÖZSEF A szerelem és környéke A szerelmesek magatartását egymás Iránt nagyon nehéz szabályokba foglalni. Egy biztos: az, amit „lányos tartózkodás"-nak nevezünk, sohasem ártott meg semmiféle szerelemnek. Még sohasem hallottuk, hogy férj ezüstlakodalmán felesége szemére vetette volna: csak azt nem bocsátom meg neked soha, hogy akkor egy keddi napon nem jöttél fel hozzám. Nem, ezt férjtől ritkán hallani. Ha pedig még férj se lett az illető — hát akkor aztán igazán nincs mit sajnálni . . Ha szerelmeddel cukrászdában, moziban vagy színházban ülsz, ne simuljatok úgy egymáshoz, hogy ezzel mást zavarjatok, akár az előadás szemlélésében, akár jófzlésében. Ez nem illik. Nem mindenki nézi az ilyesmit szívesen — s nektek magatoknak se kellemes, ha jövő héten összevesztek és azt halljátok, hisz a múltkor alig lehetett benneteket szétválasztani! Szabad karonfogni a hölgyet, ha úttesten mentek keresztül, lépcsőn fel- és lefelé, járműre való felsegitésnél és este, ha rosszul világított utcán jártok. De csökolözásra nem ajánljuk a kocsiutat, a körút sarkát és egyéb forgalmas helyeket. Hiszen a sétatereknek, parkoknak harmadik műszakjuk is van: a gyerekek és az öregek után besötétedéstől a fiataloké. A szerelmesek magatartása erősen függ a környezetüktől. A leghelyesebb, amit ez a környezet tehet: a szerelmet nem észrevenni. A szerelmesek dolga, hogy ezt megkönnyítsék. Lányos mamák, ha lányukhoz fiúlátogató jön — feltétlenöl menjenek ki néhány perc múlva — különösen, ha leányuk önálló, felnőtt, huszonöt-harmincon felüli nő. Nem egy mamát ismerünk, aki helytelenül alkalmazott illedelemből vénlányságra ítéli leányát, puszta jelenlétével oly fagyos hangulatot teremtve, amiben egyszerűen nem tudott kivirulni a szerelemnek nevezett növény. Fiús mama is kerülhet hasonló helyzetbe manapság. Ne szemlélje úgy a fiához látogatóba jövő kislányt, mintha ellenség lenne, vagy feltétlenül kalandra jött volna. Terven úgy, mintha ez eszébe se jutna — legyen kedves háziasszony, aki vendéget fogad —, hátha a menye lesz az illető és sohase bocsátja meg az első, fagyos és megvető találkozást? Hogy fiú és leány «nlkor és hogyan beszélik meg azt, hpgy házasságra lépnek — erre nézve aligha van szabály. Többnyire a lánynak jut előbb eszébe. De a fiúnak illik először szavakba foglalni e gondolatot. Nem illik, ahogy mondani szokás „példálózni" a házasságról. Leány, rövid ismeretség után ne kezdjen állandóan veszélyben forgó jóhíréról beszélni, se jő háziasszonyi tulajdonságairól. Ne vegyen fel ölbe minden idegen kisgyereket és ne ecsetelje idilli színekkel barátnője házasságát. Ha mások megkérdezik — ami nagyon nem illik — miért nem megy férjhez? telelje jókedvűen: „cselből!" Vagy mondja azt: „úgy létszik, neim visznek" — vagy azt: „egészen jő dolgom van így is". Aminthogy ez igaz is. Man°oság, envhén szólva, csacsi az a leánv. aki sürgeti a férjhezmenést. Eltekintve attól, hopv ez nem illik — nem ls Indokolt. Előbb-utóbb azonban mégis nyilatkozik a Az igen után rögtön mondja ki a lány: ezt mégiscsak meg kéne beszélnünk anyuékkal. Igy: „nünk"! Együtt, Őszintén, nyíltan. — Ez a kettőnk elhatározása. Ti mit szóltok hozzá? vidám illemtan