A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 3. szám

^pjjtzaVö Q-Sto-ájt káti&wi oej&e, A füst is * téged köszönt Virág vagy kedvesem A nyíló értelem széthinti hímporát: virág vagy kedvesem, virág, nyíló virág. Már a nap felé fordulsz arccal nyílani, így virágozhatsz, így tudsz szirmot bontani. Fesl'ó látköröd már átfogja a távolt, messzeséget lát, hol eddig gát, határ volt. Mélységeket kutatsz, hogy magasra szállva, mindig idekössön a föld valósága. Mindig visszatartson a józan értelem, mert gyökér nélkül virág sohasem terem. Jól tudod: a mélység annyi, mint magasság; nem nőhet nélküle semmiféle nagyság. Nem elég a nap. A föld melege nélkül minden virág száraz kóró lenne végül. A nyíló értelem széthinti hímporát: virág vagy kedvesem, virág, nyíló virág. Bólogat a kémény füstje, szél veri le az ereszre, átdobja a szomszéd házra; a szomszéd ház udvarára. Néz, néz, benéz az ablakon. Mit lát? Téged lát csillagom. Téged s szemedben könnyeket: megríkatta a füst, szemed. Király a föld Király a föld, a Nap arany korona. Forog a föld s vele a Nap is maga: erdő, mező, virág, ezernyi gyerek, homokhegy, hintaló, kis patak, hegyek. Forog a föld s vele messzi csillagok, sürögve pörögnek millió napok. Király a föld, s neki kiséret dukál — Fut is már sok kicsiny hold a nagy után. (Gyermekvers) — Nem tudom elképzelni. Talán örömet akart szerezni Marijának azza', hogy megmenti számára. Az albumban ott voltak Leontovics fényképei is. A németek olykor nagyon szentimentális természetűek. Cagolov elmosolyodott. A doboz, amit kezében tartott, alig észlelhető éterszagot árasztott. Mikor felnyitotta, egy autósszemüveget talált benne. Kétesértékű zsákmányával leugrott a székről. — Megengedi, kisasszony, lezárjuk a jegyzőkönyvet. — Kérem — adta meg az engedélyt Milocska. — Hanem aztán felejtsük el az egész áldatlan históriát. Milocska ezután odalépett Susztov alhadnagyhoz, s kegyesen találkát adott neki, mintha csak Cagolovot akarta volna bosszantani vele: — Kérem, alkalomadtán nézzen be hozzám, de nélkülük, — s rótsás ujjával a századosra és az esküdtekre mutatott. — Hiábavaló gyerekes játék az egész. Minden, amit eddig kieszeltél, meg sem közelíti az igazságot. Minden pillanatban összegabalyodnak a szálak, mert nem látjuk az eseményeket a maguk időrendjében. Ar részletekből bárki bármire kő-NYIKOLAJ ATAROY ' (15. folytatás) vetkeztethet, különösen akkor, ha a tényeket úgy csúri-csavarja, ahogyan te, Susztov elvtárs. — Ezredes elvtárs, vegyük sorra újra a tényeket . . .! Az éjszakai beszélgetés ideje alatt — melyhez az iratok láttomozása adott alkalmat — ideges, türelmetlen volt Vatagin, mintha egész lényét kicserélték volna. Susztov pedig szinte sugárzott a siker tudatában. A Milocskánál végzett házkutatás alkalmával kiderült, hogy az album hét ikertestvére tulajdonképpen hét Leontovicshoz hasonló egyén, s Marija Jurjevna mindnyájukat az ország különböző vidékein tett utazásai során fedezte fel. Az alhadnagy erre a tényre építette fel következtetéseit, s most már csak azon csodálkozott, hogy Vatagin bosszús hangulata ellenére ki nem dobta őt, mi több, bár idegeskedik, mégis végighallgatja. — Lassan minden világossá válik, — adta elő elképzeléseit Susztov. — A magyar katonai attasé helyettese a német parancsnokság utasítására rendszeres akciókba bocsájtkozott, s ahol csak tehette, takonykórral fertőzte meg a szovjet trének lovait. Ordincevovának az a rögeszméje, hogy eltűnt vőlegényét keresi, kitűnően leplezte utazásaik igazi célját. Milocska ezt mondta: — Nem is tudom, ki kutatott szorgalmasabban az eltűnt Leontovics után, Marija Jurjevna-e, vagy maga Pálffy gróf? — Mi több. Ezüsthajú, nem is sejtette, hogy Pálffy gróf csak azért kezdett ki vele, mert az asszony hóbortja kapóra jött neki. Hans Kraft a gróf fullajtárja volt. Tudja, mit mondott nekem az egyik istállószolga? Kraft sose merészkedett a lovak közelébe, mert félt tőlük. Csodák csodájára, Bánátban, szülőfalujában mégis saját istállója volt. Ennek félreérthetetlen jelentősége van. — Ugyan? — Laboratóriumot rendeztek be maguknak. Az istállóban beteg lovakon takonykóros kultúrákat nevelnek. Vatagin vidáman rátekintett szárnysegédjére. — Ördögöt! — Rendben van — visszakozott nyugodtan Susztov. — Ön szerint az album nincs semmi összefüggésben az ellenség kártevő akcióival? — Mindmáig semmi összefüggést nem találtam köztük. — Tehát ön szerint Atanasz Georgijev lakásán nem az albumot keresték, hanem valami mást? — Hiszen az album az árokban hevert! — Épp ez a körülmény bizonyítja, hogy valaki kidobta a vasúti kocsi ablakán. — Akkor miért ölték meg a bolgár alhadnagyot ? — A gyilkosnak talán sejtelme sem volt róla, hogy az album az árokban van. — Tegyük fel, hogy így volt, de bizonyítékokra van szükségünk. Minden feltevés bizonyításra szorul, kedves Susztov elvtárs. Vatagin szívvel-lélekkel katona volt, s tapasztalt parancsnok. Ismerte Susztovot és tudta, hogyha ellentmond neki, önfejűsége a formális kötelességteljesítésen túl mélyen átgondolt megoldásokra —bi—