A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

PETRIK JÓZSEF: Büszke szárnyakon Az emberiség gyermekkorban épp olyan, mint az iskolások, akik papírsárkányt eresztve ostromolják a magasságot. Ám nézd csak korunk jelnött népét: agya hasonlít az acélhoz'. Nem embert — gépet tesz szolgává s szeme nagy távlatokat céloz. Nem papírsárkányt, csodás müvet kiild vendégként a társbolygóra, hogg oda is a messzeségbe hö békevágyát sugározza. — Büszke vagyok felnőtt koromra, hogy utat talált a szivekhez, és bátor acélszárnya egyben a Mindenség kapuján verdes. r Nyissfr ^ Ion Marin Sadoveanu: Háborúellenes irodalom Az emberiség évszázadok óta harcol a háborús borzalmak megszüntetéséért és a béke jótéteményeiért. Az ókortól kezdve a közép- s újkorig, amikor Németországban a híres „Simplicissimus" regény leírta a harmincéves háború borzalmait, majd Victor Hugo a béke érdekében felemelt erőteljes szaváig, za irodalomban számos mü tiltakozott a háború ellen. Századunk első felében olyan nagyhatású könyvek, mint Barbusse „Tűz" és Fagyejev „Ifjú Gárda" című regénye festette le, hogy milyen gyötrelmeken mentek át egész nemzedékek. A világirodalom remekei közül azonban főként a drámairodalomban találjuk leginkább, a különböző korszakokra visszatekintve, a háborúellenes jelleget. Olykor lelkesítő és meleghangú békeszólamok hirdetésében, máskor meg a mészárlás és a háború elítélésében, a leggyakrabban pedig azoknak a személyeknek a kigúnyolásában, akik harcias mesterségükkel dicsekszenek. Kétségkívül a legrégibb kiemelkedő háborúellenes színdarabok az athéni Arisztofanész vígjátékai. Ilyen vígjátéka elsősorban „Az Acharnaebeliek", amelyben a béke eszméjét hirdető hős különbékét köt a spártaiakkal és boldogan üli meg az aratási ünnepet, miközben Lamakosz, a háborús párt képviselője súlyosan megsebesül és így jelenik meg a közönség előtt. A másik ilyen béketárgyú arisztofanészi vígjáték „A lovagok", amelyben Kleont, a harcias vezért megöli egy nálánál is nagyobb demagóg, aki történetesen szafaládéárus. Végül „A béke" című vígjátékában Arisztofanész Időszámításunk előtt 421-ben az egész athéni lakosság békeóhaját fejezi ki. A darabban Trigayosz óriásira táplált ganajbogár hátán száguld az Olimposz felé, hogy elrabolja és lehozza a földre a békét. Azután számos olyan mű jelent meg, amely az öntelt, háborús foglalkozására büszke katonát pellengérezi ki. A leghíresebb ezek közül minden bizonnyal, Plautus: „Miles Gloriosus" (A hetvenkedő katona) című darabja. Később, a reneszánsz idején, a híres commedia deli' arte — az olasz rögtönzött színjáték — ugyanezt az embertípust gúnyolja ki a dicsekvő Spavento della Vale Inferna kapitány személyében, akit Francesco Andreini híres színész vitt színre. A commedia dell'arte szellemében írt sok más színdarabban is az öntelt katona alakjának kigúnyolásával találkozunk. Különböző korszakokban különböző országokban bukkan fel ez a kifigurázott alak (ami ugyanazt az ellenszenvet mutatja a háborúval s e mesterség hivalkodó művelőivel szemben az összes népeknél). Andreas Gryphius XVII. századbeli német író hőse közeli rokonságban van az őt megelőző kigúnyolt kapitányok alak- : «. ! Ballan Bazarin (Mongólia): Vízparton jávai. A XVIII. században egy nagy Író, Carlo Goldoni: „A háború" című darabjában különösen a háborús nyerészkedőket állítja pellengérre és gúnyolja ki, akik a halál szállítóiként gazdagodnak meg. Don Polidoro, hadiszállítő, a következő visszataszító szavakat használja: „Ha nem lennének háborúk, nem lennének hadiszállítók sem: hol akad olyan ember, aki négy vagy öt háborús év alatt százezer szkudot tehetne félre, s mégis i—e felebarátai iránti könyörületből — a békét óhajtaná?" Ennek az embernek a szavai tartalmilag nem állanak messze Undershaft ágyúnagyiparos szavaitól, G. B. Shaw, a nagy angol szatíríró „Barbara őrnagy" címú erősen háborúellenes irányzató darabjának hősétől. Napjainkban a világ drámairodalmának a háború haszonélvezői leleplezését szolgáló irányzata még erősebb hangsúlyt kapott Bertolt Brecht német drámaíró „Courage mama" című darabjában, a harmincéves háború e szerény, de vakmerő kereskedöasszonyának alakjában. Kétségtelen, hogy a Nagy Honvédő Háború eseményei bőségesen tükröződnek a szovjet irodalomban. Mindenekelőtt meg kell emlékeznünk a háborús tárgyú Irodalmi riportokról, amelyek lelkes harci buzditást tartalmaztak, de nem hódításra, hanem az országra tört ellenség legyőzésére és a béke helyreállítására. Kiváló írók hazafias feladatként írták ilyen riportokat. Megemlíthetjük közülük Mihail Soiohovot, Alekszej Tolsztojt, Uja Ehrenburgot, Konsztantyin Szimonovot és másokat. A dráma is nagv szoloálatot tett ezekben a napokban. Ilyenek Szimonov „Orosz emberek", Kornejcsuk „A front", L. Leonov „Az invázió" című színdarabjai. Természetesen ezek közé kell sorolnunk Mihail Solohov „Emberi sors" című nagy novelláját, valamint a hasonló című filmet. Természetesen, az itt közölt felsorolás távolról sem meríti ki e tárgykört. Csak néhány példát emeltünk ki a világirodalomból. annak igazolására, hogy a háborúellenes küzdelem az irodalomban sohasem szünetelt s napjainkban olyan színvonalra emelkedett — gondoljunk csak arra a sokirányú tevékenységre. ame-1 lyet Brecht fejtett kl - amikor a minden károshatású, negatív erő ellen indított szélesen kibontakozó harc a komoly, siker esélyével folyik. ,