A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

Ez is hozzá tartozik. A Csslogényvölgyben találkoztam velUic. Huszonkilencen voltak. Attak, lapátoltak ái tallcikáztak, ctupán hébe-hóba hangzott 1*1 a vi­dám kacaj. Lehet, hogy éppen Anita volt az, aki gdnyot tlntorokkal viszonozta a kis, hörcsögmérgez majom grimaszait. Arn az la tehet­séges, hogy a kla Márta fordította be az árokba a nála tokkal na­gyobb talicikát. Jókedvliket nem hervatztották el a perzteló nap tugaral, tem az Izzadság gyttngykalárlsa, amelyet a kemény munka varázsolt a karcsú nyakuk köré. Huszonöt lány ét néhány fiú! Edmond Hostend Bergeracja annak Idején túlzott lelkesedéssel mutatta be kadettárkelt éa parancsnokukat: a lelkük büszke és vidám! Ezek t gascone-l legények, S Castel-Jaloux, a kapitány."" Hát * fiatal brlgádosok lelke la vidám, viszont példás vlielkedéaü­kért a nevelók és я szülök lehetnek bUszkék a paliszádl utcai gazda­sági Iskola III. d. osztályának diákjaira. А Ш. d. különben Is az elaö és egyetlen osztálya Szlovákia összes gazdasági Iskoláinak, amelyben a tanulók a külkereskedelmi pályára készülnek fel, hogy aztán export és Importcégeinknél, esetleg ezeknek sz ideg «.országból klrendHtzé­geln öregbítsék hazánk jónevét. Az ország minden zugából jöttek a Jelentkezők ás bizony az alapos szltálás után, csak a legjobbak válhattak 1S39 őszén a III. d. tanulóivá. Az elmúlt tanév alatt az osztály diákjai be I* bizonyították, hogy a legjobbak közé tartoznak, úgy az előmenetel, mint a társadalmi munka éa a kötelezettségvállalások terén. Az osztályból került kl — egy szép bogárszemü, feketehajú kislány személyében t CSISZ liko­laazervezetének elnöke, a brigádreferens s kis Sipos Milkt, s úgy­szintén az Iskolai kultúrreterena la. Ez az utóbbi nam mát mint a törékeny szőke Anlte (lásd a címlapon). A brigád pihen. Anita édességet dobál a medvének ét mosolyogva mondja: - Igen, jövőre érettségizünk, a külkereskedelmi szakban elaókként. És mát most készülünk az érettségire. Tanulunk, hogy jó legyen az osztályétlagunk, úgyszólván mindnyájan részt veszünk a prágai II. Országos Spartakládon ás emellett pontosan teljesítjük kötelezett­ságvállalásainkat Is. Mert ml a csalogányvölgy! brigádon kívül talaj­javítást munkákra Is járunk. Ásunk, lapátolunk é> tallcskázunk, mert ez Is a jó felkészüléshez tartozik. Ml mindenképpen éretten és fel-1 készülten akarunk bekopogtatni az élet kapuján. — si­tz Is hozzátartozik! Nehéz a tallcsks A mellékelt ébre Ii mutatja, hogy nem a női brigádról van t At író »tv bozótban ült *l irt. Előtte kit decit pohárban vűröt­bor. Novellát írt. - Си-eon 016, at ötember nem iimerte táját magát. Soha nam látta at arcát, n*m volt tUkr*. Igát, nem it tokát törődött vele, figyelmét inkább azokra a tett­rttteire fordította, amelyeknek gyakorlatilag több hattnát vette. A ketire, - amely Izmos és erót legyen, hogy kóbaltájával be bír­ja zúzni a kard fogú tigrlt kopo­nyáját, ~ a lábára, mellyel el tud menekülni a halálra tebtett тот­mut el ól. A felit fölöslegeinek tartotta volna, na gondolkozott volna, de nem gondolkoiott. ön­tóniletet tit it at agya pihent. Tórtint egy iter, hogy a folyó­parton lette at inni Járó tzarva• tokát, amikor megitomjatott. EID-jött rejtekiból és a vit jóit ha­jolt, hogy igyik. - бал... úúú... - ordított fel meglepetten. A vízből, virttomjat tűmmel iimeretten, tortonborz arc bámult rá. Nem at apja, nem a Jeletige, a ttomttid barlang tulajdonol sem, telje ten Ismeretlen, tehát el­leniig. Lándzsájával vadul a víz­be döfött, pontotan a rálelő kit item köti. At idegen fájdalmatan öitierándult it eltűnt. - Megöltem - gondolta Gu-gon Ülö (Hadalmatan ti a vlt Jölt ha­jolt, hogy •kihaláttta a holttete­met, hátha talál náta valami iták­mányt, kölegyvert, vagy legalább egy nyaktket. Megmerevedett. Az elleniig újból megjelent it fo­gát viceorgatva tort grimaszokat vágva ntutt egyeneten a szemé­be, Gu-gon Ölöt rtmület ttállta meg. Fejvetttetten vágta lánduá­ját háromttor egymátután a gyű­lölt idegen arcba. A fej eltűnt, de ctak átért, hogy rövid tdö múlva újból megjelenjék. - Oá... oá.., oá... jajgatott kitiigbeesetten a vadán ti ha­nyatt-homlok berohantál BterdObe. Három nap it három ijnaka bo­tyongott magánktvüll állapotban, tiörnyű fiielmek kötött. Vajon ki az a tltokiatoi. el­pusztíthatatlan idegen? Slment a varáulóhbt. - 6, hatalmai ember - *ö­nyörgött ét elmondta at eietet, -tegtti rajtam ... A varáttló vele ment a folyó­hot ét megállt, kitté távolabb a parton. - Ve menj - blitatta Gu-gon ülöt - csald elő óf.' Az Ősember reszketve engedel­meskedett it a víz fölé hajolt. !. Iszonyattal látta, hogy a rim új­' bál megjelenik. Felemelte lándttá­ját, a rém Is lándzsát emelt és 8 egyeneten rácihott. Már-már db­» főtt, amikor a varázsló felkiáltott: >• - Megállj Gu-gon OlB, ne öld meg! Hiszen az te vagy táját ma-* pad, te bolond! * Igy ttmerte meg az ősember ön­magát..." * Eddig irt az elbetiiliitel az Iró, amikor abbahagyta it elgondolko-1 zott. Sokat Ivott az esté it togi­kut gondolatai ötiiekeveredtek a l ritugtig fel-felviUanó és újra el-ШпВ látomásaival, Furcsa, bizarr ötlete támadt. ~ Megnttem magamat a bor­ban, vajon mtlyen vagyok? ti a pohár fülé hajolt. - Ah - tántorodott vlssta meglepetten. A pohárban nem saját magát látta, a vörösbor sima jetsstnéről Gu-gon ülő, at ősember vigyorgott vtssta reá. -áubt-

Next

/
Thumbnails
Contents