A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

Akik elsők akarlak lenni... Június 12-ének reggelén a szököttnél jóval korábban ébredek. A kalászt érlelő nyári napfény aranyló sugárkévéi pajkosan cikáznak párnámon. öt óra harminc. A rádió vidám, pattogó Indulókat közvetít. Az utcákon Ünneplőbe öltözött emberek sokasága. Mindegyikük arca csupa fény, csupa derű. Érthető. Ma tesz tanúságot áz ország népe egy még gazdagabb, még örömtelibb jövendő mellett. A választó körzetekben megtörténtek az utolsó előkészületek — várják az első választókat. Kl lesz körzetünkben 4z eisó választó? Gyorsan magamhoz vettem az újságírók két elengedhetetlen kellékét, a jegyzetfüzetet és a fényképezőgépet, s elindultam a Novuhradská-utcai agitációs központ felé. Hat óra negyven perc — tehát még van húsz percem a választások megkezdéséig. Én leszek az első — gondoltam. Sajnos, nem így történt. Mert atnikor 8,45-kor megérkeztem a választóhelyiség elé; már két ember állt előttem. Ebben a pillanatban egy ezüsthajú, komoly tekintetű asszony lép a terembe. Körülnéz, átveszi a szavdzócédulákat, elolvassa, s aztán lassan becsúsztatja az urnába. Mielőtt kimegy. Halkan megkérdezi: — Elvtársak, ugye én voltam az első szavazójuk? — Hát nem egészen, hárman már voltak maga előtt — felel a bizottság vezetője. — Kár. . . Pedig úgy siettem, nagyon szerettem volna elaő lenni .. . Többet nem szólt. Elment. Láttam, komolyan bántja a dolog. Utána siettem hát, s beszédbe elegyedtem vele. — Tudja, nekem nincs senkiin — kezdte fütnoálková Anna akadozva -, a férjem partizán volt és . .. és nem jött vissza többé . . . Magamra maradtam. Nem tudtam, mi lesz velem. Szakmám nem volt, s nem ls voltam már a legfiatalabb. A párt atzonban segített rajtam. A Strojstav üzemi örségének tagja lettem. Most szép nyugdijat kapok és gondtalanul élek. Ha fiatalabb lennék, tán valamiképpen meg tudnám szolgálni államunknak azt a sok jót, amit velem tett. Ezért hát azt gondoltam, hogy legalább Így, ezzel a csekélységgel .. . kérem, ne nevessen ki . . . én . . . én . . . úgy, szerettem volna . . . — hangja itt elcsuklik, s acélkék szemében egy parányi gyémánt, egy csillogó könnycsepp jelenik meg, mely egyre nagyobb, egyre kövérebb lesz, majd hirtelen végigfut oreáján. Zavarban vagyok. Mondanom kellene valamit, azonban nem találok megfelelő szavakat, s ezért csupán a kezét szorítom meg gyengéden. Talán így jobb. — Nagyon kérem, ezt ne írja meg — emeli rám tekintetét, melyben most már halvány színű baldogságszivárvány remegett. — Én is első akartam lenni, de most már egy csöppet sem bánom — feleltem válaszképpen. Megértette. Még egyszer kezet szorítottunk, s aztán elment. Én még sokáig néztem utána. Még most is látom a szemét, s őszülő haját. Péter László Aki első akart lenni Tanúság Vasárnap, június 12-én a szavazóurnákhoz járult az orazág népe, hogy újra kinyilatkoztassa akaratát és fényes tanúságtételt adjon a szocialista eszmékhez való ragaszkodásáról és a pártba vetett bizalmáról. A választásra Búcsl Hona Választók és választoltak Izsa. Gyönyörüszép vasárnap délután, aranyos fényben napoznak a házak, az emberek az ünnepnapi ebéd után, jóllakottan, megelégedetten ácsorognak a tházak előtt, az utcákon, a kocsmánál. A HNB udvarán is sürgés-forgás. Későn van már ugyan, de még mindig jönnek a szavazók, fiatalok és öregek, asszonyok ét férfiak, újdivatú, libegő szoknyákban a lányok, t régimódi izsai népviseletben az Idősebb asszonyok. Bucii Ilona. Karcsú fiatalasszony, ő jön most be éppen a terembe s odalép a szavazóurnához. Utána egyenesen belénk botlik, mert elibe állunk, s követeljük, hogy szenteljen néhány percet nekünk ls, mondjon valamit a Hét számára. - Jajistenem! Nem vagyok én szónok. - Nem baj. azért nyelve csak van? Fiatal menyecske! Fiatal még valóban, azt hinné az ember, lány, pedig már hat éve asszony. Igaz, korán ment jérjhez, tizenhét éves sem volt még. - Meg tudná-e jogalmazni, mire szavazott, s miért éppen a népfront jelöltjeire! Azt mondja, nem tudná megfogalmazni. Apránkint azért csak kiszedegetjük belőle ezt-azt, s ha ő nem is, mi talán le tudjuk rögzíteni, amit ő nem mint .nyilatkozatot" mondott el, hanem csak egyszerűen mindennapi dolgok említése közben, ahogy Mari nénivel vagy Julis nenövel szakták megtárgyalni a legfrisebb eseményeket a kiskapuban, vagy a kútnál. íme a .nyilatkozat": Miért szavazott épp ezekre? Miért ne szavazott volna rájuk? Volt rá valami oka? Hiszen ezek az új élet képviselői! Jó dolga van ma neki, Búcsi Ilonának? ló. Húszegynéhány éves. Férje kereskedő, 8 maga az állami gazdaságban dolgozik, növekedő fiacskája Izmosodik, pirosodik. Van neki valami baja? Nincsen. Nehát ezért! Szabó András. Csontos, szigorú arcú öregember. Hqtvanegy éves, egyike a választottaknak. Szigorú arcú ember? Volt ideje megszigorodnia! Tizenkét éves sem volt még, hogy inasnak állt, tizenkilenc sem, amikor megalakult a Tanácsköztársaság, s a serkenö-bajszú legény beáll vörös katonának. Áprilistól augusztusig tartott a harc. akkor minden elbukott, s az immár megélemedett legény megjárhatta a poklok poklát ls - a Horthy-féle intrenálótáborokat. Nem csüggedt. 1921-ben megalakul a kommunista párt, s ő egyike lesz első tagjainak. < Idestova negyven esztendeje már ennek. Negyven esztendő, s a serkenő bajszú legény csontos-arcú vénemberré szigorodott. Csoda-e a szigorodás? Negyven esztendő a vállán, a munka, a nélkülözés, a harcok, az internálótáborok. s negyven esztendő mennyi kínja, mennyi gondja, mennyi öröme, bánata! Szabó András, a népfront jelöltje. S a mai naptól kezdve újból a HNB tagja. Ojból? Hányadszor? Mindig. Amióta felszabadultunk, mindig. Mert hosszú idő négy évtized, s elég-e vajon tíz-tizenkét év, hogy helyrebillentse az évttzedek jélrebülentette egyensúlyt? Kevés bizony! S hogy főbb legyen, kétszeres, tízszeres, ezerszeres munkával kell megtöbbszörözni. Hogy csakugyan helyrebillenjen az az egyensúly, hogy egyszer már valamikor felejtődjenek a régi dólgok, az elmúlt napok, a bukott világ, csak boldog, megelégedett emberek éljenek körülöttünk. Izsán és mindenütt kerek e világon. -nyí — Bajcs község választott Bajcs. Két hete jártunk erre, este száguldottunk végig a falun, s ahogy megyünk, ahogy suhan velünk az autó, a félórás sötétségből egyszerre csak nagy-nagy fányesaégbe rohanunk bele. Mi az, micsoda város ez? — Dehogy város. Falu. Bajcs. — Bajcs? S ezek a fények itt az országút felett? — Neonok! — Ne bolondozzatok velem! Neonok Bajoson? — Igen. Két hét se telt bele, s lám már megint Bajcson vagyunk. Bajcson, s nem la akármilyen alkalomból, a választáaok napja van ma. A neonfények most nem kápráztatnak, csendeten gunnyasztanak az országút felett, de azért megcsodáljuk most ls őket, ugyanúgy, mint a remekbe épült művelődési otthont, a már kopogtatunk ls az agitációs központ ajtaján, sok szerencsét kívánva a bennlévőknek .. . — Elkéstetek elvtársak! — Elkéstünk? Hiszen még csak tizenegy óra. — No Igen, csakhogy ml már kilenc óra tlz perckor végeztünk. Manifesztáclósan. Együtt örvendezünk Slávik elvtárssal. Zatovlé elvtárssal, MafaSovsky elvtárssal, a kérdezzük Okét a neonok felől. — Hogyan jutottak a gondolatra, hogy Bajcsot neónok világítsák ki? — Ja kérem. Nálunk a szocializmust nemcsak szólamokkal csinálják. Tettekkel is. Bajcs még harminc-harmincöt éve iJem ,s volt a térképen. — Mármint a falu. Mi volt Itt akkor? Major. Egypár ház meg a lovak, meg a tehenek meg a földek. Meg a cselédek, a szolgák. 1928-ban lett községgé, s húsz évre rá, 1948-ban lépett a szocializmus útjára. S mi van ma Bajcson? Zatovlé elvtárs, a most megválasztott HNB-tag s elnökjelölt azt mondja, hogy ne la azt kérdezzük ml van ma, hanem ml lesz holnap. Újdonsült választott, teli tervvel, lelkesedéssel, mondja hát mi lesz holnap! — Sportuszoda, áruház, önkiszolgáló, kávéház, étterem, szálloda, új posta, nyolcéves Iskola, mezőgazdasági tanonciskola, internátussal, téglagyár, új házak, háztömbök, terek, utcák, az utcákon szobrok és relléfek a házfalakon. Akár egy városban. A kultúrházat, a mozit, a televíziót és a neonokat már nem is említi, mert az már nem érdekes, az már most van. A szenzáció pedig csak az. ami még ezután lesz! Csoda-e hogy Bajcson, az egykori egyházi birtokon az esztergomi érsek hajdani cselédjel 9 éra tlz percre mindannyian leadták szavazatukat? Csoda-e hogy Zatovlé elvtárs, Bolo elvtárs, Keresztes Erzsébet, Stelner Ferenc, Praienlca Cyrill s a többiek, az újdonsült választottak lenntartás nélkül bírják választóik bizalmát? Csoda-e hogy Bajcson száz százalékra győzött a népfront? Bajcs község népe választott! — 11 — Összegezés