A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

Tavaszi, napsütéses dél­után. A nemesócsai is­kola udvarán öreg gesz­tenyefák árnyékában egy csapat fiatal spartakiád-gyakorlatokat végez. Kedvesen tipegnek kör­be, körbe a kis apróságok. A járdán az iskola magas drótke­rítése mellett egy alacsony, őszhajú, napszítta arcú asszony áll. Elmerülten figyeli a gyere­keket és szája néha-néha mo­solyra húzódik. — Ugye szép? — állok meg mellette én is. — Csak erre jártam, gondol­tam megállok egy kicsit, — for­dult felém szabadkozva, szé­gyenlősen, mint akit valamin, tetfen értek. - De már megyek is... Aztán egy ideig mégis oft maradt. Igy ismerkedtem meg Földes Katalinnal, a nemes­ócsai, értelmes parasztasszony­nyal, aki több mint tiz év óta tagja a Helyi Nemzeti Bizott­ságnak és az idén is a jelöltek listáján szerepel. — Ügyesen csinálják — mu­tat át a kerítésen a sok tarka ruhás apróságra, akik a hang­szóróból áradó zene ütemére karikába szaladnak. — Persze a mi időnkben ilyesmiről szó sem lehetett — folytatja a beszélgetést Földes néni, és melegfényű barna sze­me valahová a gesztenyefák lombjain túlra réved. — Az volt az ünnepünk, örömünk, ha nagymamánk kimosta a tarisz­nyánkat és fehéren vihettük az iskolába. — Családja van? — szólok közbe. — A fiam ipariskolába jár. Ez meg itt az unokám! — Csak most vettem észre, hogy nem messze tőlünk, egy szőke fia­talasszony fehér gyermekkocsit ringat. A választásokra terelődik a szó. — Tíz évvel ezelőtt, amikor a cukor meg a húsjegyeket kel­lett szétosztani, nehezebb volt a bizottsági tag dolga. De ma se mondható könnyűnek, ké­nyelmesnek. Az ember kilenc­venkilencszer csináljon jót és egy esetben rosszat, már be­szélnek róla. Nehéz mindenki kedvére tenni. — Nehéz. — Aztán, nehogy azt higgye, hogy én vagyok az egyedüli képviselőnő. Nyolcan vagyunk jelölve. Egyikkel, másikkal válthatna néhány szót. — Merre találom őket? — Ha akarja, elkísérem. Az utcán porfelhőt kavar egy dübörgő traktor. Kíváncsi fej­kendős asszonyok köszöngetnek a kiskapuk mellől. Az óvoda rácsos ajtaja előtt megállunk. — Nézzük meg Szőllős Jú­liát? - kérdezi. — Nézzük. — Már másodszor jelölték a Földes Katalin. — Az .olt az Un­nepUnk, ha nagymaniánk kimosta a tarisznyánkat. fjáfrom Szőllős Júlia. — Türelem és meg­értés nélkill nehéz a gyermekeket nevelni. 4S$zony Tóth Jolán. — Én csodálkoztam a legjobban, mikor a fiam meg­mondta, hogy mezőgazdasági isko­lába készül. a kútnál helyi nemzeti bizottságba, -teszi hozzá magyarázóan Föl­des néni, mielőtt bekopognánk az üveges ajtón. Az udvar hát­só részéből buksifejű piros­karszalagos „legényke" jön elénk nagy komótosan; hivata­los személyiség: ma ő a napos! Majdnem elsírja magát, mikor megkérdezzük, itt van-e az ovónéni. Csak fejével bó­lint szégyenlősen. Szőllős Júlia alacsony, fürge fekete asszonyka, mint kisegí­tő dolgozik az óvodában, azon­kívül takarítja az épületet. A linóleummal borított teremben parányi asztalok, székek. Hu­szonöt, harminc gyerek se­rénykedik; a padlón szétnyit­ható képeskönyvek, játékok. — Szeretem a gyerekeket, — mondja mosolyogva Szőllős Júlia. — Türelem és megértés nélkül nehéz velük boldogulni. Nekem is négy családom van, a legidősebb tizenhárom éves kislány, a legkisebb pedig most ősszel megy iskolába. Tanítás, takarítás, otthoni munka mellett Szőllős Júliá­nak, ennek a csillog ószemü törékeny asszonynak, jut ide­je arra is, hogy a Nöszövet­ségben többi társaival együtt varrótanfolyamot szervezzen, s mint képviselő, választói ügyeit is lelkiismeretesen in­tézze. A gyerekek elrakják a játé­kokat, mi pedig kimegyünk az orgonaillatú, zöldgyepes udvar­ra. Míg bent a kicsinyek játé­kában gyönyörködtünk, addig Földes néni kerékpárra ült és elszaladt Tóth Jolánért, a har­madik képviselőjelöltért. Jött nagy sietve, feltűrt blúz­ujjal, éppen nagymosást vég­zett. Szőke, pirosképű asszony­ka. öt is másodszor jelölték már a Helyi Nemzeti Bizottság­ba. Négy gyermeke van. A fér­je az állami birtokon dolgozik. A legidősebb fia tizennégy éves, a komáromi mezőgazda­sági iskolába készül. — Én magam csodálkoztam legjobban, mikor a fiam meg­mondta, hogy milyen pályát választ. Hiszen nálunk a falu­ban még nem fordult elő, hogy valaki, érettségi után vissza­jöjjön, ahogy itt mondják, pa­rasztnak. — Okleveles marha­etető leszel! - csúfolták őt az iskolában. De nem tágított. — Édesanyám — mondta — akkor lesz a mi szövetkezetünk is igazán jő, ha majd mindenki szakiskolát végez. Állunk az óvoda udvarán. Az asszonyok a múlt emlékeit idézgetik,' fiatal korukat, a sze­génység keserű sorsát. Az ud­var zöld gyepét virágos fák ár­nyékolják. — Szép hely ez a gyerme­kek számára - nézek körül az udvaron. — Szép, szép, de nem en­gedhetjük a kicsiket az udvar­ra. — Ugyan miért? — A kút miatt... Nem messze tőlünk öreg gé­meskút áll. Kávája korhadt, vize ihatatlan, fertőző. Teteje nyitott, hernyó, bogár, száraz falevél potyog a víz színére. Csak pár szál deszka kellene rá. Vagy pedig kitisztítani, be­tongyűrűvel ellátni, hogy a ki­csiknek ne kelljen a szomszé­doktól hozni vizet. Nyári nap­sütéses délutánokon a kút miatt nem játszhatnak az óvo­dások a szabad levegőn, a zöld gyepen. — Már szóltunk róla a Helyi Nemzeti Bizottságban — mond­ják szinte egyszerre mind a hárman. - Megígérték, hogy hamarosan rendbehozzák ... — Látja - mondja búcsúzóul Földes néni — mi mindenre nem kell gondolni egy képvise­lőnek. -d-22 Innen — onnan A legfeleslegesebb bizottság Megszámlálhatatlan bizottaáfl működik a földkerekén. Akad közöttük szépszámmal felesle­gea Is. A közvélemény egybe­hangzó véleménye alapján azon­ban a legfelealegesebb bizott­ságot Warwfeshlre angol város­ka városatyái alakították meg annak megállapítására, hogy könnyű, vagy nehéz lapáttal megy-e könnyebben a munka. A bizottság már nyolcadik éve tanulmányozza ezt a ..fontos" kérdést, de mindeddig még dön­tést nem hozott. A kísérletek eddig hatezer fontot emésztet­tek tél. Szitál A szovjet vegyészek Üveg­ből az acéltól keményebb alu­mínlumkönnyüségü, úgynevezett szitált készítettek. Rendkívül Jó mechanikai, hő és villamos tu­lajdonságai vannak. Hihetetlenül nagy hómérsékletváltozást ki­bír. Ha ezer fokra felhevítik és hideg vízbe mártják, nem reped meg. A szitáiból csap­ágyakat, csöveket és vegyianya­gok étszivattyúzéséra alkalmas gépeket készítenek. A világ legöregebb fái A Világ legöregebb fél ter­méketlen vidéken, mostoha kö­rülmények között élnek. A szik­lás Korzika szigetén több Ó50 éves Larizio nevü fenyő dacöl az idővel és mostoha életkörül­ményekkel. A Szahara szivében egy 1750 méter magas szikla­hegy tetején kétezer évesnél idősebb fenyőt találtak. Egy tíz méter magasra növő kalltor­niai fenyőfajta átlagos életkora 4600 év. Mit lehet homokból gyár­tani? Eddig többnyire csak a gyer­mekek készítettek a homokbó! várat, és különféle dolgokat, az iparbán jelentéktelen mérték­ben basznosftotték, pedig a világ valamennyi részén nagy mennyiségben található. Most végre komolyan foglalkoznak felhasználásával. A homok alapanyaga a szilícium és ebből állítják elő a szilikonokat, amelyből míkgumifélék, lakkok, kenőanyagok, préselhető mű­anyagok, stb. készíthetők. A szilikonnal bevont szövetről le­pereg a víz, nem nedvesedik át, és a szövetlikacskák nem tömődnek el. Széleskörű alkal­mazása lehetséges a háztartás­ban is. A belőle készült eszkö­zökre nem rakódik a por, le­mosás után nem marad nedves. A szil ikongyártás egyelőre még kísérleti stádiumában van, de néhány éven belül az olcsó szilikonvegyületek minden bi­zonnyal kiszorítanak több más anyagot.

Next

/
Thumbnails
Contents