A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

A Istanbul Utcáin Szabadságot és füg^ getlenséget követel a tömeg A reakciós törők kormány tankok segítségévé ak'arta elnyomni a demokratikus népi mozgalmat Az Idegent, aki elötzör járja Törökország legnagyobb városának, IstanbulnaK forgalmas, szük utcáit, kétségtelenül az ott uralkodó zűrzavar iepi meg legjobban, az osi Konstantinápoly utcái már rég alkalmatlanon az egyre növekvő forgalom leoonytnltasára. A mi forgalmi szabályainkhoz szokott autovezetu bizonyára már valahol a város szeien parkolná kocsiját, mivel nemigen lenne bátorsága Istanbul központján áthajtani. Es mégis, ebben a számunkra o.y idegen környezetben gyakran találkozunk ismerősökkel: a v&rosi forgalom nagy részét ugyanis Skoda autóbuszok bonyolítják lé. A város kereskedelmi élete igen élénk. Az embernek az az érzése, hogy Itt minden második lakos — a gyermekeket is beleszámítva — kereskedik. A hiba azonban itt is ugyanaz, mint a kapitalista világ többi országában: a kinálat jelentősen meghaladja a keresletet, s ezért a kereskedők és utcai árusok portékáikat főként az Istanbulba látogató idegenekre szeretnék risóznt. Az Üzletek kirakatai és berendezése a keléti tarkaság jegyét viselik magukon. Kivételt csupán Istanbul új negyede képez ez alól, ahol a fényes áruházak, széles, tiszta sugárutak és modern paloták éles ellentétben állanak a város régi negyedeivel. Itt azonban főként a külföldi kereskedelmi társaságok székelnek, a bérházakat pedig csak a vagyonos polgárok és a külföldiek lakják. Az átlagos istanbull polgár helyzete azonban igen siralmas. Mfg egyes üzérek és feketekereskedók mesés összegeket vágnak zsebre, addig a lakosság túlnyomó részének keresete még a létminimumot sem éri el. Az élelmiszerek és egyéb közszlikségletl cikkek ára a második világháború vége óta állandóan emelkedik, a keresetek azonban ugyanazon a szinten maradtak. Törökországban az utóbbi időkben az infláció jelei kezdenek mutatkozni. Szinte hihetetlen, hogy ott, ahol a kávéiváinak oly régi hagyománya van, nem lehet kávét kapni. De nemcsak kávéban van hiány. Orvosságokhoz, rádiókészülékekhez, gumiabroncsokhoz és sok más egyéb árucikkhez Is nehezen lehet hozzájutni — legalábbis az Üzletekben. A török költségvetés 30 százalékát hadászati célokra fordítják. Egyre szaporodik az országban az amerikai gazdasági és katonai szakértők száma. Minden egyes dollárkölcsön a török Rosszul megy az üzlet — nagy a kínálat, kicsi a kereslet A Hagia-Szofia mecset látképé függetlenség újabb megnyirbálását s a dogozó nép egyre nagyobb nyomorát és elnyomatását jelenti. A börtönök országszerte telve vannak becsületes hazafiakkal; a nyilvános kritikát úgyszólván teljesen megszüntették, a sajtó Igen szigorú cenzúra alatt éli. Az ország válságos gazdasági helyzete az egyszerű török polgárt sújtja leginkább. Ha erről személyesen is meg akar győződni az ember, elegendő, ha elmegy Istanbul keleti bazárnegyedébe. Hogy mi mindent lehet árusítani, arról még a legmerészebb fantéziájú egyénnek sincs fogalma. Az aranyművesek csillogó klratal mellett —, melyekben arany és ezüst ékszerpiramisok tornyosulnak — rozoga bódék és sátrak százai sorakoznak. Kapható itt minden: használt és új áru egyaránt. Az utcai árusok léglója —, aggastyánok és apró gyermekek —, fülsüketítő lármával kínálja portékáját. Am a vevő aránylag kevés. El sem lehet képzelni, miből élnek, jobban mondva, tengetik életüket e szerencsétlen emberek.' Az előnyös vásárlás szinte művészet Itt. Az aranyért, régi bútorért, viselt ruháért, turisták számára készített emléktárgyakért, vagy akár a húsért és gyümölcsért, annyit kérnek, amenynyit a vevőből kl lehet csikarni. A török nép azonban már megelégelte ezeket az áldatlan állapotokat., Az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet és Menderes kormányának reakciós, antidemokratikus magatartása a közelmúltban hatalmas kormányellenes tüntetéseket váltott kl. „Hüriyet" — „Szabadság" — kiáltották az Istanbul utcáin tüntető diákok és munkások. Annak ellenére, hogy Menderes megerősített rendőrkülönltményeket és számos tankot vezényelt az utcákba, valamint statáriumot és gyülekezési tilalmat rendelt el, tovább folytak a tiltakozó tüntetések. Minden biztonsági intézkedés ellenére sikerült néhány ezer diáknak az új városháza előtti térre Jutnia — ahol épp a NATO tanácsa ülésezett — s ott kormányellenes jelszavakat hangoztatva szabadságot és avökeres rendszerváltozást követeltek. Az erélyes felszólítást bizonyára hallani lehetett a tárgyaló teremben is, ahol épp a „szabadsáq védelmének kérdését" tárgyalták, és ahol Nyugat-Berlin szabadságának megvédéséről döntöttek. A legkiválóbb filmrendező sem eszelhetett volna kl különb komédiát. A lezajlott tüntetések azt bizonyítják, hoov a török nép szabadságot, demokráciát és általános lőlétet követel. A széles nénrétepek tiltakozó mozgalma végül is Menderes bukásához és GUrsel tábornok uralomrajutásához vezetett.