A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

Ritka név a Veronika IMjföH&i Nehéz a Gömörből jött embernek két• ezernél nagyobb lélekszámú községbe rándulni. Az ő vidékén ugyanis • kicsik, töpörödöttek a falvak, mintha valamilyen betegségtől ideje előt megvénültek volna. Csallóközben vagy Érsekújvár vidékén ellenben nem ritkaság a több ezer lakosú település. Ott van történetesen Udvard. Se vége se hossza. Csak házainak a száma másfélezerre rúg, a lélekszám meg, úgy ahogy mondom, százkilencven hi ján hatezer! Könnyen elhihetik tehát Gömör apró falucskaiban élő polgártársaim, hogy jócskán borsózik a hátam, amikor ilyen istentelen nagy faluba küldenek. Méghozzá olyan megbízatással, hogy keressek egy leányzót, aki huszonegyéves és képviselőjelölt. De vegyem számba a változásokat is. Mennyi televíziós készüléket importáltak városból, mennyi hűtőszekrényt, mosógépet, rádiót, autót, motorkerékpárt; hány ház épült, hány szobabútort vásároltak a szövetkezet tagjai, stb. És ne feledkezzem el a tulajdonoskről sem. — Nesze neked, beszélj a tulajdonosokkal! Hát én ezt az utóbbi kívánságot nem teljesítem. Udvardon lehetetlen teljesíteni. Egyszerűen azért, mert a község vezetői elrettentenek. Azt mondják, hogy száznyolcvan televíziós készüléket, ezerszázhatvan rádiót, háromszáznyolcvan mosógépet, nyolcvan hűtőszekrényt, hatszázötven új szobabútort, nyolcszázötven új konyhabútort, háromszázötven motorkerékpárt, kétszázkilencven új há-BEDE ANNA: Felfelé A Dunaparton fűzfa áll. Nyers szélben zúg, remeg. Borzongó fűfalevelek Sátrukba rejtenek ... Hej, fűzfa! Volnék egynéhány ^ Évvel fiatalabb, Nem üldögélnék jámboran Dús koronád alatt: Merészen kúsznék törzseden Mind följebb, mind tovább. Míg csaíH van derekad felett, Mely elbír: izmos ág. Csak felfelé! Ág, ág felett Biztat, segít, emel, Hogy lépjek, kússzak, míg lehet, Míg bírok, egyre fel! Ó, felfelé: varázsigénk! Még járni sem tudunk, Már ágyra fel, már ölbe fel Mászunk, kapaszkodunk. Később fák törzse, kerítés; Ruha reped-szakad... Aztán a messze kék hegyek csúcsai vonzanák. Nem elég! Feljebb, repüljön! S egy merész holnapon Majd űrhajón, majd ember-ész Álmodta holdakon! Az ember száll! Van égi üt, Mely még nem az övé? Röpítsd, acélkék képzelet, A csillagok közé! zat és h*t személyautót tartanak nyilván. Ugye belátják az olvasók, hogy ilyen körülmények közepette nem lehet a tulajdonosokkal beszélgetni. Az esztendő legutolsó napjáig sem végezném el a dolgomat, ha ennyi emberrel huzamosabban szót váltanék. A könnyebb megbízatásnál maradok. Nevezetesen Dékány Veronikánál. Mert ő az a huszonegyéves képviselőjelölt. Hogy külsőre milyen? Tessék rápillantani a fényképére... És inkább £ nevéről szólok részletesebben, mert az ritkaságszámba megy. Csak ekkora faluban lehetséges szokatlan névvel megáldani egy lánygyereket. Mifelénk lebeszélnék egymást az asszonyok! Nem is tudom hamarjában hova tenni a Veronika nevet. A jó öreg kalendárium igazít helyre. Az árulja el, hogy a szóbán forgó ritka keresztnevet július hónap őrzi. valamint Erzsébet és Amália vigyázza. És ezzel meg is mondtam, hogy Veronika éppen az említett nevek közt húzódik meg szerényen. Persze, a ritka keresztnév a szülőkre is fényt vet. Dékány István, az édesapa — tegnap hathektáros kisparaszt, ma szövetkezeti tag — próbálkozott meg elöször Udvard határában a fűszerpaprika termesztésével. Napokat, heteket, hónapokat kilincselt a hivatalokban, amíg engedélyezték a termesztését. Névadás és paprikatermesztés mintha komolyan jellemeznének ezúttal! De a lányról beszéljünk, ne szokatlan nevéről s az újtól soha nem húzódozó édesapáról. A lányról szóljunk, aki olyan mint a tizedik, ötvenedik, vagy a századik lány Udvardon. Szeret mosolyogni, huncutkodni, szomorkodni, nevetni, táncolni, ábrándozni... csak egyet nem szeret: otthon ülni estéket az édesanyja szoknyáján. Bizony, nem túlzok, ha azt állítom, hogy Dékány Veronika több a tegnapi és a tegnapelőtti lányoknál. És pedig azzal, hogy nagyobb a mozgási területe. Azonban morjdja el ő, hogyan él egy magaforma leány falun. — Nem is tudom, hol kezdjem? — mondja nevetve, miután sétálni kezdünk a templom környékén és a Kiskomáromi utcában. — Na jó, figyeljen. — Csupa fül vagyok. Kicsit összehúzza szemöldökét. — A nyolcéves iskolát helyben végeztem. — Ünnepélyeken táncoltam és szavaltam, ha kellett És mindig melegséget éreztem a szívem körül, ha Petőfi vagy Ady verset mondhattam. — Különösen Ady Endrének a Hazamegyek a falumba cimü költeménye tetszett. Ennek is az utolsó előtti versszaka: Csicsijgat. csittit, csókol, altat, S szent, békés, falusi hatalmak Ülnek majd a szívemre. — Miért tetszik magának ez a vers? Megrázza a fejét és magyarázza tovább, amibe belekezdett. — Talán azért tetszik, mert a nyolcéves iskola befejezése után is sokáig eljártam hazulról. Érsékújváron folytattam a tanulmányaimat, ott érettségiztem ötvenhatban. Majd Tallósra kerültem a mezőgazdasági technikumba. Aztán Csehin lettem könyvelő a traktorállomáson. Évekig bejáró voltam, reggel korán mentem, délután későn jöttem, keveset tartózkodtam otthon, így nőtt szívemhez Ady verse. Itt jó hosszút hallgat, a porban ülő házakkal, a magasabban szédelgő akácokkal, mintha már nem is lenne mondanivalója. Fejét lehajtva, tekintetét földre ejtegetve lépeget mellettem. Szótlan sétáljuk végig néhányszor a Kiskomáromi utcát. — Folytassa. Felemeli szemét és tekintetében az öröm fénye lobog. — Tavaly márciustól nem megyek sehová, itthon tartózkodom. Felvettek pénztárosnak a szövetkezetbe. Milyen boldog voltam, amikor javamra döntöttek. Egyből végeszakadt a sok fáradságos utazásnak. — Tudja mit, arról beszéljen még, hogyan él ma egy lány falun? Elpirul, lángot vet a bőre. — Mire kíváncsi? — Mondjuk, adjon a heti programjából ízelítőt. Mosolyogva bólint. — Rendben van. Melyik nappal kezdjem? — Hétfővel. — Hétfőn táncpróbánk van. Tizenketted magammal táncolok. Kedden az idei országos tornabemutatóra készülünk. Szerdán ismét táncolunk. Csütörtökön a Spartakiádra gyakorolunk. Pénteken megint tánc. Szombat és vasárnap szabad. — Mit csinál ezeken a napokon ? — A szövetkezeti klubba járok. Rengeteg fiatal jár oda. Mert ott minden van, ami egy leányt vagy egy legényt érdekelhet. Televíziós készülék Budapestre—Bratislavára állítva, meg nagy gramofonos rádió, ping-pong és mindenféle társasjáték ... Mindezek elbeszélése után nem a csallóköziek vagy a királyhelmeciek, hanem az én gömöri polgártársaim kérdezhetnék: — Mi köze az adatok beharangozásának a leányhoz? Nekik mondom tehát: — fgen sok köze van! , Mert gondolkodjunk csak, annyi televízió, rádió, hűtőszekrény, mosógép, mozigép és mezőgazdasági gépek birtokában élhet-e egy lány régi módon? A „maradj itthon, ülj nyugodtan a szoknyádon" szellemben? Nem élhet, bizony! Hát ezzel magyarázható, hogy ez a ritka szép nevű Dekány Veronika a járási nemzeti bizottság képviselője lesz, mindjárt a huszonegyedik életévét betöltvén. MÁCS JÖZSEF, 559 \