A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 3. szám

Kassai emlékek Tizenkilenc éves koromban kezdtem szűknek érezni falum határát. Sem ment a munka, unalmasak voltak a vasárnapok, egyszerre mintha minden megváltozott volna. Tizenkilencedik tavaszom nyugtalanító vágyakat hozott. Messzebbre akartam látni, mint amilyen messzire a falu legmagasabb dombjáról elláthattam, meszszebbre, mint amennyire egy garammenti magyar faluból egyáltalán el leket látni. Többen voltunk, akiket húzott valami el a faluból. A kocsmában beizéitiik meg a dolgot, mérlegeltük iz eshetőségeket, tervek merllltek lel, kUlönfélék, de közös tulajdonsá)uk volt, hogy kivétel nélkül mérhe:etlen optimizmusról tanúskodtak. Vaakl úgy tudta, hogy Dubnlcin van >gy üzem, amelyben ha kitanul az :mber, még gépészmérnök is lehet selöle. Aztán ott szlovákul ls meganulhatunk. Visszaemlékezve látom, logy hozzám képest a többlek eléggé 'eális szemmel néztek erre a gépészmérnökségre. Egyszerűen Ipari muncások akartak lenni, nyolc órát doljozní naponta, szórakozni vágytak, és irra, hogy saját keresetük legyen. •Ingem pedig az égvilágon semmi más nem húzott, csak az a belső kényszer, mely szétfeszíti az ember előtt a lorizontot. Olyan, megható, gyermeki laivltással ls vágtam neki az útnak, ünt egy csecsemő. Elmegyünk Dublicára? JÓ. Gépészmérnökök leszünk? )z még jobb. Csinálunk majd autót tagunknak? Hát hogyne. l el éven beiül kiderült, hogy a nagy lépgy&r sem e.ég nekem. A többlekiek elég, nekem kevés, pedig már zlov&kul is beszélek úgy-ahogy és a izetesem éppen most emelték. De mire megtaníthatott, arra már megtajtott és nálam ezzel betöltötte -'a zerepét. Számomra ekkor került Kasa az előtérbe. Annyit tudtam róla, logy Keleten van, meg hogy az édespám - ott katonáskodott valamikor, lég szegényes adatok, de nem akaályoztak meg abban, hogy azonnal dautazzam, beiratkozni az újonnan yílt magyar tannyelvű ipariskolába. Igy lépcsőfok a cél felé, esetleg maa a végállomás, kl tudhatja előre? Ha látok a nagyvárosban ténfergő, mácstalan és gyámoltalan falusi emert, akit minden autőduda megriaszt, íajd hogy nem futásra késztet, íellelegedik a szivem a rokonszenvtől. Ez oltam én tiz évvel ezelőtt életem ső nagyvárosában, Kassán. Az autókat Etán megszokja az ember, ha köztük I, de az emlékek azért megmaradak, és Intenek, ne feledd, honnan idultál! Ne csak előre nézz, hátra ls iklnts néha, mert csak így látod sztán az utadat. Pedig Kassa az első napon nem úgy íutatkozott be, hogy a falum után adja majd a második nagy útravalót : élethez. Mogorva volt és közönyös dem szemben, majdnem ellenséges, zázszor elmondtam, kérem szépen, ol van ez meg ez, s mégsem talátim meg az Iskolát, amiért jöttem. Itelt a nap, a leszálló esttel kigyúlik a fények. Kassa szállodái bezárták obáik ajtaját előttem. Nem engedk meg, hogy az előző éjszakai utais és az egész napi kereső vándorlás iradalmait ágyban pihenjem ki. Kassa :állodáiban nem volt egy talpalatnyi szabad hely sem. Akkor kezdődVtt már a folyamat, mely a várost keleti ipari és ku,túrközponttá teszi. A szállodákban hivatali úton lévő mérnökök, műszaki dolgozók és kultúrmunkások laktak. A nagy építkezések későbbi moraja ott zsongott már a levegőben. Nahát éjjeli szállás nem lesz. Illetve lesz, de valami mis, nem egészen szabályos, de szükség esetén megfelelő, Júniusban meleg az est, és az állomás mellett nagykiterjedésű liget kezdődik, bokrokkal, puha füazőnyeggel és foszforeszkáló szentjánosbogarakkal. A városi forgalom zaja tompán hallik csak oda, Ideilisabb pihenőhelyet képzelni sem lehet. Sötét volt a parkban, ahogy botorkálva alkalmas zugot kerestem magamnak. Bokrok ágai csapódtak az arcomba, meg-megbotlottam, amig egy tisztás közepén valami vaskerítésbe ütköztem. Körülötte szép, kövér fű, selymes és jóillatú. Ügy aludtam el ott, balonkabáttal takarózva, fejemet a vaskerítésnek támasztva, ahogy a rideg pásztorok alhattak valamikor a csillagseregtől tündölő nyári ég alatt. Heggel láttam, hogy a vaskerítés egy sírt zár körül. A sirkövön cirillbetüs felirat és egy katona fényképe. Fiatal fiú nevetett le róla rám, olyasféléi dös, mint én, húsz év körüli. A nevére nem emlékszem, talán Iván lehetett. Sok szovjet halottat hívtak Ivánnak. De akkor éjjel nagy békességben aludtunk egymás mellett. Csak az ő áima örök volt, számomra pedig másnap élet kezdődött, kemény, acigoda.makkal és nekirugaszkodásokkal teli, szép élet. * • • Tiz év múltán repülőgéppel utaztam Kassára. Nem mint gépészmérnök, de — ami valamikor eszembe sem jutott volna — mint újságíró. Mentem megkeresni a régi Kassát, Ivánt és a tanácstalanul baktató, de bizakodó falusi fiút, aki valamikor ott járt. No a kassal szállodák most sem fogadták különbül, mint tiz éve. Helyet? Ugyan kérem! Két hétre előre le van toglalva minden szobánk. Mérnökök, technikusok, anyagbeszerzők, előadók a lakóik. Kassán az Ipari forrongás nagyobb, mint valaha. A főutcán nagy sárga kaszárnyaépület terjeszkedik. Valamikor katonák énekeltek az udvarán, ma autók állnak meg előtte, széles kapuján sűrű a forgalom. Itt székel az épülő Keletszlovákiai Vasmii vek igazgatósága. A régi Kassa? Hit igen, a főutca nem sokat változott; érdekes, még az üzletek ls ugyanazok maradtak, amik voltak. Mintha errefelé nem lenne érvényes az áthelyezési epidémia. De a Komcnsky utcából új sugárút épül, Impozáns és büszke sugárút, méltó a jövendő keleti metropolishoz. Ivánt nem találtam meg. Egy öregember gereblyézgette airja helyén a füvet. Ö mondta, hogy elszállították emlékkövével együtt a temetőből. Bajtársai között, sok-sok fiatal halott Iván mellett pihen tovább. És végül az egykori fiút sem találtam meg. Nagyon megváltozott azóta, talán ... talán céltudatosabb lett. Nem húsz éves már, hanem harminc, ami nagy különbség. Öriási különbség, Iván ha élnv -* . DUBA GYULA Üj házak a Komensky utcában A Keletszlovákiai gépgyárak új üzemrészlegekkel bővülnek Geológusok vizsgálják a talaj fizikai tulajdonságait, megfel-e az új kohóüzem épületeinek alapjául.