A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-05 / 23. szám

Számvetés „Az állam ffiágyft?, ukrán és letiflyél iiémzetiségü polgárai számára biztosítja az anyanyalvan való művelődést és a kulturális fejlődés minden lehetőségét, és eszközét, valamint teljesmérvű részvételüket a dolgozók társadalmának életében," (A Csehszlovák Köztársaság alkotmánytervezetének 24 cikkelye) R MM ratislava lakói az elmúlt hét folyamán szép és örömteli ünnepségeknek voltak tanúi. Egész héten át - estéről estére — hazánk magyar és ukrán nemzetiségű dolgozóinak hivatásos és műkedvelő színjátszói, tánccsoportjai, ének- és zenekarai léptek fel a Pihenés és Kultúra Parkjában és a P. Ó. Hviezdoslav Színház színpadán. Dukla és Gömör, Csallóköz és Medzilaborce küldte testvéri üdvözletét a Béke-üzem munkásainak, a bratislavai főiskolák tanárainak, tanulóinak, a kaszárnyák katonáinak — mindenkinek, aki Bratislavában él és dolgozik, épít vagy tervez, satupad fölé hajol, vagy íróasztal mellett könnyvei. Dalukban és táncukban a fenyvesek sóhaja és büszkesége, a hatalmas búzamezők ringása és gazdagsága tükröződött, arcukról a szabad, müveit, hazára talált emberek öröme és boldogsága sugárzott. Tizenöt év — tizenöt szabad, építő, boldog év manifesztációja, hitvallása és dokumentuma volt e hét. Dokumentáció hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek megbonthatatlan egységéről, erkölcsi és politikai szilárdságáról, szocialista hazafiságáról, Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes nemzetiségi politikájáról. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától kezdve a lenini nemzetiségi politika jegyében nevelte a dolgozókat, és igyekezett megoldani hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek hazáratalálását, egyhazában élését, a közvetlen kapcsolatok elmélyítését. Julius Fuőik 1931-ben a kosúti események légkörében összehívott érsekújvári sarlós-konferencián többek között a következőket mondotta: „Mindeddig kevés közvetlen kapcsolat volt közöttünk. Hiányt jelentett ez, számunkra is, az Önök számára is ... Önök nem szabadok. Mi sem. 5 nem szónoki fogás, ha azt mondom, hogy az önök felszabadulásának napja jelenti számunkra is a szabadság napját." Az elnyomott csehszlovákiai magyar proletariátus, a földnélküli zsellér, a búzát termelő, de búzát alig látó kisparaszt megértette, és tudta, hogy védelmet és szövetségest ne a magyar földesuraknál és kapitalistáknál, hanem a cseh és szlovák nincsteleneknél keressen. Nem Eszterházy gróf, se nem Jaross Andor, hanem Klement Gottwald emelte fel szavát a nincstelen magyar proletár mellett, aki végső elkeseredettségében lázad és sztrájkol: „Hogyan lehet az, — írta Gottwald elvtárs —, hogy a csendőr egész nyugodtan agyonlövi azt a parasztot, aki a fészerből kilépett, ahova a csendőr beparancsolta, ahogy ez nemrégiben történt Kosút'on ? Hogyan lehet az, hogy a civilbeöltözött rendőr séta alkalmával agyonlő egy munkást azért, mert választási plakátokat ragaszt, — ahogy az Párkányban történt? Vagy a munkások és parasztok vére már olyan olcsó folyadék, hogy bántatlanul kiönthetik minden alkalommal?" 6 Igen, az urak számára egyaránt olcsó volt a cseh, a szlovák, a magyar vagy az ukrán dolgozók vére. De a dolgozók számára egyaránt drága volt minden ember, bármilyen nyelven beszéljen is. Közös harcot vívtak a közös elnyomás ellen és a harc vezetője a kommunista párt volt. Tizenöt éve, hogy a nagy Szovjet Hadsereg egyszersmindenkorra elseperte az úri rendet és hazánk építését, államunk irányítását a harcokban edződött kommunista párt vezette munkásosztály vette át. Tizenöt év nem nagy idő, de népünk tizenöt év alatt eljutott odáig, hogy ma új alkotmánytervezetet — szocialista alkotmánytervezetet vitatunk meg. A szocializmus győzött hazánkban. S e szocialista államban a csehszlovákiai magyar dolgozók is hazára találtak. Teljes erőnkkel kapcsolódunk be az építő munkába, kivesszük részünket a közigazgatási szervek munkájából s minden lehetőségünk és feltételünk biztosítva van kultúránk fejlesztésére és a művelődésre. Megváltozott és állandó változásban van a csehszlovákiai magyarság összetétele. Egy erős és művelt munkásosztály nő ki a magyarlakta vidékek üzemeiben és e munkásosztály számaránya a jövő évek során egyre nő, hiszen a közeljövőben új üzemek, gyárak, bányák nyílnak Dél-Szlovákia ipart azelőtt alig ismert vidékein. A koäicei Kohókombinát, a vágsellyei Mütrágya-gyár, a párkányi Műfonal és Papírgyár, a galántai Malátagyár, a dunaszerdahelyi cukorgyár, a rimaszombati Sörgyár, a tornai Cementgyár, a jászói Kőfeldolgozó Üzemek mellett fejlett, tanult munkások ezrei kovácsolődnak acélossá az egyre sűrűbb hálózatban épülő hatalmas gép-és traktorállomásokon. Megváltozott parasztságunk arculata is. Az elszigetelt kisparaszti magángazdálkodást, az ember embernek farkasa törvényét szülő viszonyt, az egységes földműves szövetkezeti tagok egymást segítő viszonya váltotta fel. A csehszlovákiai magyar parasztság szinte teljes egészében az egységes földműves szövetkezetek tagja lett és az EFSZ-ek a szocialista ember iskolájává válnak. Szabad hazánkban egyre emelkedik a dolgozók életszínvonala. Ma gyárakat bővítünk, új gyárakat építünk, új és - új munkáskezek ezreire van szükség. A múltban a magyar munkás, csakúgy mint a cseh, vagy a szlovák, többet volt munka nélkül, mint amennyit — ha éhbérért is - dolgozhatott. A cseh burzsoázia egymás után építette le — sok esetben szószerint még le is bontatta — a dél-szlovákiai üzemecskéket. Az előbbi felsorolás igazolja, hogy ma ez a folyamat fordítva történik, Dél-Szlovákiában éppen úgy, mint hazánk más részein is. A gyár, a bánya szocialista tulajdon, a dolgozók tulajdona lett. A termelt javak haszna a dolgozók életszínvonalának emelkedését szolgálja. Dél-Szlovákia termőföldjeinek túlnyomó többsége a földbirtokosok birtokában volt. Hiába dolgozott a paraszt látástól vakulásig, kaszája másnak vágta a rendet, verejtéke más földjét öntözte, szőlőjének levét más itta, fájának gyümölcséből gyermekének sohse jutott karácsonyi piros alma. Az egységes földműves szövetkezetek biztosították, hogy a föld termése azé, aki azt megműveli, az okos gépek és új termelési módszerek felszabadították az embertelen munka alól parasztságunkat, a mechanizáció egyre több szabad időt biztosít a művelődésre, szórakozásra,' az emelkedő munkaegységek pedig lehetővé teszik, hogy a közöskonyhás béreslakások helyén új, cserépfedeles házak épüljenek, vízvezetékkel és fürdőszobával. Az ablakokra függöny, a padlóra szőnyeg, a falakra kép kerül, szinte minden házban szól a rádió, egyre több a televízió és szaporodnak lassan a kis házi könyvtárak is. De ki az, aki akárcsak nagy vonalaiban is, fel tudná sorolni mindazt, amit Csehszlovákia magyar dolgozói tizenöt éve pártunk irányította politikájának, a cseh és szlovák munkásosztály segítségének köszönhetnek ? Kifejezhetik-e számok és statisztikai adatok, mit jelent az, hogy nincs munkanélküli; mit jelent az, hogy nincs éhező és nyomorgó, nincs rongyos koldus, nincs a tél hidegében lilára fagyott mezítlábas kisgyermek, nincs ember, akinek elérhetetlen vágyálma lenne a mindennapi kenyér. Kifejezhető-e grafikonnal, hogy Csallóközben szinte megszűnt a borzalmas „házi betegség", a TBC. Vagy lehet-e szóval érzékeltetni, hogy könnyebb az élet, mert minket, csehszlovákiai magyar dolgozókat senki sem üldöz, nem cikáznak már a kakastollak, nem sújt le a gumibot, vagy kardlap, hanem munkánk után, emberként becsülnek, testvérként szeretnek és elvtársiasan segítenek csehek, szlovákok, ukránok, lengyelek — agy hazának polgárai: elvtársaink. Üj, szocialista alkotmánytervezetünk elért eredményeket szögez le és programszerűen irányt is mutat. Eredményeket szögez le akkor is, amikor a csehszlovákiai magyar dolgozók anyanyelven való művelődéséről és kulturális fejlődéséről beszél. Eredményt szögez le, megtett utat mér fel, mert az egyén fentiekben vázolt anyagi feltételeinek biztosítása mellett államunk társadalmilag is megteremtette a magyar dolgozók részére a kultúrális élet és a művelődés minden feltételét. A tanulóifjúság anyanyelvünkön — magyarul — képezheti magát és a magyar tannyelvű iskolák számszerűleg és szinvonalbelileg is állandóan emelkedő tendenciát mutatnak, összehasonlithatotlanul több és jobb iskola áll rendelkezésünkre ma, mint a múltban. Az 1937—38-as iskolaévben 13 magyarnyelvű óvodának 756 kisovodása volt. Az 1957 - 58-as iskolaévben ez a szám meghússzorozódott. Vagy tegyünk összehasonlítást az akkori gimnáziumok és a ma ennek megfelelő tizenegyosztályos középiskolák között. A múltban hét iskola 77 osztályában 3370 tanuló szerezte meg az éretséglt. 1957-58-ban 15 iskola 305 osztályában 10084 magyar fiatal érettségizett le. Ma olyan iskolákkal is rendelkezünk, amelyek a múlt köztársaságban nem álltak a csehszlovákiai magyar ifjúság rendelkezésére. Hat különleges iskolánkat 156 diák látogatja. Három pedagógiai iskolában 724 diák tanul. Négy ipariskolánk 9 osztályában 617 tanuló nyer érettségit és szakképzettséget. Mezőgazdaságunk számára oly fontos szakkáderek képzéséről 18 mezőgazdasági iskola 46 osztálya gondoskodik. Három gazdasági iskolánk 12 osztálya 385 diáknak adott képesítést az 1957-58-as iskolaévben. A rendkívüli oktatásban a magyar tanulóifjúság százai vesznek részt. A bratislavai Pedagógiai Intézet, a Pedagógiai Főiskola és* az egyetem magyarnyelvű tanszékén főiskolásaink százai tanulnak' anyanyelvükön. Ezek az adatok teljes mértékben igazolják azt a tényt, hogy magyar tannyelvű. iskolákat létesítenek mindenütt, ahol nagyobbszámú iskolaMtteles magyar nemzetiségű gyermek van. S ez csak az iskolás ifjúság! Számítsuk ehhez hozzá, hogy a csehszlovákiai magvar párttagok és pártonkivüliek ezrei kapcso-