A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 3. szám

/fmerőíök kólóit Csend van a Berzehorka lábánál. A fül az útról nemigen hallja a beterelt juhok pöszmötölését. Mezei János a berzétei szövetkezet gondos juhásza levonult már a Nagyhegyről a nyájjal meg a két fürge pulikutyával. A gyapjú, a sajt, és a szaporodás a nyájban terven felül sikerült ez évben is. A betegséggel is megbirkózott, mint minden esztendőben. Ha csak biccentett a juh, máris félrecsapta és kikezelte a gonosz feneségeket. Csend van a Horka dombon is, csak a gazdasági udvar esti zörgése hallatszik. Nóta semmi. Pedig Gyöngyös Józsi bácsi igen szívesen énekelgette a nyári hajnalokon, hogy: „Kihajtom a gulyám harmatszállatára". A harmatot dér, a deret fagy és hő váltotta fel. A nagyhegyi gulyás hosszú istállókban rendezi a mindenféle színű növendék gulyát. Csak a pipának van olyan füstje, mint nyáron. Aiz ostor a szögön lóg, most elég a bot is, — még az is sok. E két kedves ismerősről hallok dicséretet a szövetkezet vezetősége részéről. Jólesik tudni, hogy az évek múlásával nem fogynak, de nőnek az érdemek. A sok egyéb gond között a vezetőségnek is jól tudni, hogy az állatállomány gondozásának fontos posztján olyan emberek vannak, akik kevés szóbői is értenek. Kevés szóból is, mert szívük gondja is, nemcsak az eszüké, a kezükre bízott jószág ... Nézem az .arcokat, ja gondba ránduló szemöldök közöket, a füstölgő cigarettákat, amikről akkor verik le a hamut, ha nincs is rajtja. Nézem a csizmákat, amint elörecsusszanak, ha már meg van gondolva a szó és kimondásra kész. Hallgatom a vezetőségi gyűiés napirendi pontjait. Az évi leltár megtartásáról van sző. Ki ért hozzá, kik csinálták eddig, nem történt-e hiba? Ha nem, hát végezzék újra, ha igen, cserélni kell a leltárbizottságot. A kertészet problémája kerül sorra. Egy férfiember kellene a kertész mellé -ez a probléma. Nincs férfi! Szó van arról, hogy legény sem volna rossz, már csak azért is, hogy betanulhatna és nem kellene mindig idegen kertésszel dolgoztatni. Persze nem azért, mintha lebecsülnék a kertészük szorgalmát. Ezt nagyon is kidicsérik, de hát mégis jó lenne, ha közülük is akadna kertet szerető ember. A döntés egyhangú; keresni kell! Szánkó Albertné, berzétei menyecske is segít Meze. János berzétei juhász A következő probléma az előbbihez hasonló. Növekedik egy kislány a vágsellyei kertészeti iskolában, nevezetesen Gáspár Sárika, aki támogatást, anyagi segítséget kér a szövetkezettől. Felolvassák a kérelmező levelet, és gondos megfontolás olyan döntés születik, hogy kap a tanuló némi anyagi juttattást, ám ennek ellenében kötelezi magát, hogy a* tanulmányi idő után itt marad a szövetkezetben. Idővel még kertésze is lesz a berzéteieknek. Kérdés, mennyi tudományt szedeget össze a kis Sári Vágsellyén. A szövetkezeti elnök, Szántó elvtárs, újabb vitás kérdés megoldását várja, amikor szóba hozza a baromfifarmot. Megépült már a telep, az ól, csak még a szárnyas jószág nem repdes benne. A régi ólakban húzódik meg és így sok az önköltség. Legyen az is egy ember gondja, egy ember felelőssége. Várom, mi lesz a határozat, de az csak nem születik meg. Meg kell tenni, mondják; ám nem bíznak meg senkit a végrehajtásával. Majd panasz hangzik el — vagy inkább kemény bírálat. A címzettek a traktorosok. A bírálat ennyi: micsoda dolog az, hogy a traktorosk reggelenként föl-le hajtatnak a faluban, mintha lovakat jártatnának. Aztán meg hol egyik beosztott hiányzik, hol a másik, és Így nincsenek a gépek teljesen kihasználva. A dolog kolnolyabb része abban van, hogy a munkanapok beírásával a traktorosok vannak megbízva, és ezért nem stimmel valahogyan a dolog. Ugyan akár hiányzik a beosztott munkaerő, akár nem, egyforma mennyiségű munkát számolnak el. Itt már komolyabb határozatot hoznak. Megbízzák az agronómus elvtársat, hogy hatékonyabb ellenőrzést gyakoroljon. Sok a gond. Ügy látszik, mintha nem volna öröm így az év végén. Pedig van az is. Dicsekedni való. De ezt már úgy kell sorra kérdeznem, hogy megtudjam. Itt van mindjárt a kulturális élet hármas szövetsége, a nemzeti bizottság, a szövetkezet és a Csemadok. Irányítás, anyagi támogatás és a gyakorlati munka egysége. Az eredmény a színjátszó-együttes fellépéseinek bevételéből egy televíziós készülék. Viszont a színjátszók munkájának előfeltételeit a szövetkezet teremtette meg. Ez azonban csak a kezdet. Mindennek folytatása az, hogy lerakták a tizenkét helyiségből álló művelődési otthon alapjait és ezzel az emeletes épülettel pótolják az előző évek sok hiányosságát. Hogy ez igy van, bizonyítja az egész falu közös akarata, amikor egy emberként láttak a munkához. Munka pedig volt és van elég. Mindjárt azzal kezdődött, hogy a rozsnyói Regház lebontásánál hatezer órát dolgoztak a berzéteiek, hogy legyen elegendő tégla, faanyag és egyéb az építéshez. Csak a bontás két hónapig tartott. Majd végre széttúrták a Papdomb előtt a régi cselédházat, mély árkokat ástak az új fundamentumnak, és megkeverték az első lapát kavicsot a szürke cementtel. Ez megint csak újabb társadalmi munka. Naponta húsz család végezte az éppen legfontosabb tennivalókat. így ment körbe már eddig öt alkakommal a falun ez az önkéntesség. Ez eddig újabb ötezer óra. Tehát van mivel dicsekedniük a berzétieknek, nem beszélve arról, hogy rendszeresen folyik a szövetkezeti és egészségügyi iskolázás és a főzőtanfolyam szervezése is sikerült. Mindez persze megsokszorozódik, amikor begyújtják a kultúrház központi fűtését. Igaz, hogy ehhez még egy egész évre, meg egy félre van szükség, de ha továbbra is így szorgoskodnak, azt a fél évet könnyen leszámíthatják az időből. Annyira lesznek az építkezéssel, hogy egy év múlva már ott tarthatják a szövetkezet évzáró közgyűlését, a gondos szorgalom eredményének szétosztását. Gyöngyös Józsi bácsi ott forgathatja meg a berzétei menyecskéket, és szokása szerint elénekelheti kedves nótáját is: „Kihajtom a gulyám harmatszállatára." őszintén kívánom, hogy úgy legyen. GYURCSŐ ISTVÁN Az idősebbek