A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-29 / 22. szám

As olvasó ssemévellL Aköltészetről, a költői nyelvről beszélve sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy a kifejezés módja nem önmagáért van, a költészet nem elsősorban nyelvi eszközökkel való játék. A költői képek is azt a célt szolgálják, hogy a vers tartalmi mondanivalója minél szemléletesebb és hangulatot ébresztő legyen. Ehhez az szükséges, hogy még a legtávolabbi gondolatokat összekapcsoló szóképek se szakadjanak el teljesen a valóságtól. Az igazi költő mindig az életet kell hogy írja, ha a halálról szól is, vagy ha képzelete meglát olyan összefüggéseket is, amelyek másnak nem tűnnének fel, hiszen ezért költő. Nem vezetheti tollát a mindenáron újat adni akarás, a mesterkélten „eredeti" képhalmazokkal való öncélú játék, hanem az a törekvés, hogy gondolatait minél kifejezőbben öntse formába. Ady szimbolizmusa is azért haladó, azért realista költői eszköz az ő kezében, mert megőrzi a régi formákat, új tartalommal töltve be őket, szóképeit nem vonatkoztatja el az élettől: a falutól, a várostól, az élet megszámlálhatatlan formában való jelentkezésétől. A költői képalkotás, a gondolatok öszszekapcsolása több módon történhet: A csillagok fönt úgy ragyognak, mint alul sok, sok büszke fény, mint eljövendő holnapoknak tüze a dolgozók szemén (Dénes György: Él és virul a nép) A képzeletünk elé rajzolt kép itt széles; az összehasonlított két fogalom: a csillagok ragyogása és az emberek szemén tükröződő jövő fénye önálló, nem tömörül szorosan egy képbe, ezért nem is nevezhetjük még szóképnek. A hasonlítás itt szinte szemmel látható, mindkét gondolatnak külön-külön megvan a maga értelme. Ugyanennek a versnek befejező soraiban azután a két összekapcsolt gondolat már tömör képet alkot: Él a nép és virul a nép, izzó vas ő, óriás kohó ... A költő itt sűrítette mondanivalóját: a nép már nem olyan, mint az izzó vas. hanem ő maga az óriás kohó. Itt már nem beszélhetünk a két gondolat: a nép és a kohó önállóságáról, mert a költő egy képbe sűrítette. Ezért hívjuk a költői képalkotás utóbbi formáját szóképnek, jelen esetben metaforának, az előbbit pedig hasonlatnak. A hasonlat a költői nyelvben olyan, mint a mellérendelt mondat: ha pontot teszünk a két mondat közé, mindegyiknek van értelme, mindegyik megáll önmagában is. Az alárendelt mondattal már nem tehetjük meg ezt. Akár a fő — akár a mellékmondatot választjuk le, a mondat megszűnik mondat lenni, annyira tömör. Ilyenek a szóképek, így a metafora is. A szóképek tömörsége, egységes kép-volta nem véletlen. Bábi Tibor Szeressetek című versét hasonlattal kezdi és szóképpel, metaforával folytatja: Az otthon több, mint néma bútorok, több, mint étel s kényelem. Az otthon hü asszonyszív, hű asszonyszív és szerelem ..; A verskezdő hasonlat után gyorsul a gondolatmenet, ezért tér át a költő a hasonlatról a szóképre. A hasonlatban az otthon gondolata a néma bútor, az étel és a kényelem fogalmával kapcsolódik, melyek mind konkrét, kézzelfogható értelmű szavak. A következő versszakekban azért is használ metaforát, mert az otthonnal kapcsolt fogalmak: a szerelem, a béke, a fény, a melegség elvontak. A hasonlat tehát két érintkező fogalom egymás mellé állítása, a metafora pedig két — sokszor távoli — fogalom egy képbe való összekapcsolása. Amikor a kapcsolt fogalmak közül az egyik élő, a másik élettelen és az élő tulajdonságait a költő átviszi az élettelenre, megszemélyesítésről, a leghatásosabb metaforáról beszélhetünk, amely sokszor egy egész vers alapja lehet, mint például Ozsvald Árpád Dalol a szél című költeményében: Dalol a szél, hideg, fehér jégvirágot tűzött fel a kalapjára. Falu felett, Város felett, virtuskodik betyármódra. Dalol a szél, huncut legény, késő éjjel tréfás kedvvel rázörget az álmodókra. Az élettelen szél élőként való ábrázolása megmozgatja az olvasó képzeletét, ugyanakkor szemléletessé teszi a szél fogalmát, felkelti a téli vihar hangulatát. A megszemélyesítés képzeletet megmozgató szerepét láthatjuk Zala József Este című versében, amikor szintén a szélről, mint élőlényről rajzol képet: Csontos Vilmos Szerszámaim című versében így beszél kaszájához: Rendetlen rendek ott mögöttem, Ti tudjátok csak, mennyit nyögtem, Amíg hozzád értő akarat Tüzével a fűbe vágtalak: Hogy a Cifrának teje legyen, Hólyagot törtél tenyeremen. A metafora és a megszemélyesítés ,a szóképek gyakran használt formája. Stílushatásuk a hasonlattal együtt abban van, hogy a fogalmak összekapcsolása által rajzolt gondolati kép nem teljes, szemléletessége, kifejező volta mellett megmozgatja az olvasó képzeletét. Käfer István Majakovszkij—prágai kiskocsmákban Barátaimról, kamaszokról nyien kiábrándultunk Kassák käs és egészen költő. Stani- szintén Majakovszkij világát és fiatalemberekről akarok Lajos álforradalmiságából. slav K. Neumann, a híres szólaltatta meg. Egy nagyitt szólani. Barátaimról, for- Rájöttünk arra, hogy Kassák cseh poéta, akinek neve ben- gyűlésen hallottuk Stanislau radalmár fiatalemberekről, nem a forradalom trombitása, ne van minden cseh iroda- Kostka Neumann költő leáakik a húszas években prágai hanem a burzsoázia ijeszt- lomtörténetben. Ez a szikár, nyál először szavalni. Az kiskocsmákban gyűltek össze, getöje, hogy a versekkel nem barna, kecskeszakállas, vé- Induló balra cimü verset szahogy verseket hallgassanak a burzsoáziát kell elképeszt e- kony arcélű, tipikusan szláv valta. A leány nagy volt, meg, verseket szavaljanak. E ni, hanem a proletariátust arcú ember nem sajnált el- szélesvállú, gránátostermetű, fiatalemberek között akadt vezetni, harcba vinni, s hogy jönni a találkozóinkra s el- rózsás arcú. Mintha ó lett olyan, aki gyermekfejjel Kassáknak az a jelszava, merülni a dohányfüstben, volna a forradalom, a sza-Szibériában védte a világ- amelyben kijelenti, hogy ő Összekulcsolt karral. gyönyör- badság istennője, forradalmat. A másik ugyan- „pártokon felül áll", nem ködött bennünk, s bár egy S ha ma behunyom a szeezt tette az Alföldön. A har- forradalmi jelszó, hanem kukkot sem tudott magya- mem és Prágára gondolok, az madik testében még benne kispolgári, forradalomtól el- rul - hallgatta szavalatain- Eladott menyasszony daliavolt az imperialistáktól ka- távolító jelszó. kat. Szünetekben németül, main, Dvorák Szláv táncain pott ipolysági golyó, amit íme: itt van Majakovszkij, franciául, csehül beszélget- kívül ennek az örökké fiatal később egy prágai klinikán egész személyével és költé- tünk vele, s elmondotta, lánynak az Induló balra szövettek ki. A fiatalemberek szetével, ő nemhogy a párto- hogy bár a szavainkat nem valatát hallom. S hallom az annyiban hasonlítottak egy- kon felül állna, hanem teljes érti, de a lelkünk forradalmi Induló balra cseh refrénjét; másra, hogy valamennyien mellszélességgel a párt cél- zengését mégis tisztán hallja. Na levő! Na levő! Na levő! imádták a világforradalmat kitűzéseit zengi meg. S mi- és ez jól esik neki. Később Balra! Balra! Balra! és a verseket. Főleg Maja- csoda verseket ír! Micsoda kiderült, hogy nemcsak erről A Moldva hullámai összekovszkijt és főleg az Indulót érctorka, visszhangja van! van szó. Volt neki egy lánya, folynak a Majakovszkij-vers balra és a Százötvenmilliót. Volt egy cseh barátunk, szintén szavaló. Más hang- refrénjével. Akkoriban már valameny- Félig érteimiségi, félig mun- nemben, más szellemben SZILAGYI ANDRAS Az otthon fészek, - béke, munka, álom, egymást segítő hü kezek. A kóbor szél parázsra lel ölén a hamvas dombnak, az égre szórja ezrivel, s ott csillagként ragyognak. 15