A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-29 / 22. szám
§tetan *áry : Gondolatok Csillaghullás Világosság Négy vagy öt éves lehettem, amikor először lapozgattam az otthoni Százéves Kalendáriumban. Talán mégis inkább öt, mert hiszen egy kicsit már tudtam betűzgetni. A legjobban tetszett — s a legtöbbször ehhez tértem vissza — az a kép, amelyik alatt az állt, hogy „Nagy csillaghullás". A hatalmas könyv már régen a ládafiában feküdt, de az én forró fejemben a vánkosán, talán félálomban, ott keringtek és sustorogtak azok a hulló csillagok. Egy derült éjszakán, amikor már mindenki aludt, kilopakodtam a házból, papírzacskóval a kezemben. Az égen miriádnyi csillag. Ragyogtak, fényük reszketett — de egyik sem akart lehullani! Hiába kértem, könyörögtem, az ég felé tartva papírzacskómat. Reszkettem a hidegtói és a csalódástól. Ekkor elröpült mellettem egy raj szentjánosbogár, s én befogtam őket a zacskóba mint valami lepkehálóba. Ezek voltak az én csillagaim. Fényes nappal odakünn és a lámpafényes szobában este nem világítottak, s akkor azt mondtam magamban: „Olyanok mint a cseresznye, ami az 'ég koronájáról hullott a földre. Halódnak, pusztulnak." Vigyázat, ágyúi Élt egy magános villában egy öreg tüzértábornok, nemcsak a tüzérség, de egyáltalában mindenféle katonai alakulatok egyik legutolsó generálisa. Dühös volt a világra és hirtelen haragú, mert a világ elvette a kenyerét, a dicsőséget és az életcélját. Hadászati és harcászati terveket tanulmányozott, harci feladatokat dolgozott ki, megírta a legjelentősebb háborúk és katasztrófák történetét, az Atlantisz pusztulásától Hirosimáig. Volt egy gyönyörű gyümölcsöskertje, sok-sok alma-, szilva- és körtefával. Nagyon féltette a gyümölcsöt, ezért ágyút állított a villa kapujához, hogy elijessze a vakmerőket, akiknek szép sárga körtéire fájdult volna meg a foga. Ám az ördögadta kölykei, akik már nem ismerték a rémítő ágyútüzet, átmásztak a kerítésen, és az ágyúja csövén szundikáló öreg tábornok orra előtt dézsmálták a legzamatosabb gyümölcsöt. Egyszer aztán az öreg generális örökre elszenderedett ágyúja csövén. Üj lakók költöztek a villába. Ezek eltávolították az ágyút a kapu elöl, bedugták a pajtába mindenféle ócska lim-lom közé, s egy kiskutyát eresztettek a szép gyümölcsöskertbe. A kutyus ideoda futkároz, és szimatol, csóválja a farkát és ugat, virgoncságból meg elrettentésül. A kölykök a kerítés mögül leskelődnek, várva, míg a kutya elszunnyad - mint egykoron az öreg generális. Ám a kutya fiatal, egészséges s még álmában is morog, talán valami kutya-angyal szárnyainak suhogására. Még gyermekkorom óta félek a sötétségtől. Mikor leszáll a földre a sűrű, sötét őszi éjszaka, szürke felhők borítanak be mindent, aggódom, hogy soha többé nem virrad meg. Ugyanilyen érzés fog el, ha sötét helyiségbe kell belépnem. Aggódom, hogy vajon megtalálja-e kezem a villanykapcsolót, s amikor elcsavarom, vajon elönti-e a fény a szobát. Ó, jótét villanyfény és turbina, mely megteremti! A fény s a sötétség öszszecsapásának pillanatában végigsuhan agyamban izgalmas története. Prometheusz rablása és Mózes égő csipkebokra. Lelki szemeimmel látom a barlangi ősembert, amint elkeseredetten dörzsöl össze két száraz fadarabot; vadakat elűző szurkos kalánokat; világító fáklyákat s a várak félhomályos csarnokait; bűzlő fagygyúmécseket; erös tölgyből ácsolt mestergerendáról függő köolajlámpákat; gépeket fénytengerbe borító ívlámpákat a gyárakban. Mily könnyű nia a fény ára! Egy csavarás a kapcsolóval. S mégsem jut el mindenkinek, mindenüvé! A bolíviai őserdőkben él a Maomewawa törzs, amely még nem ismeri a tüzet. Növényekkel táplálkozik, s mivel a sűrű dzsungelben lakik, örök félhomályban botorkál. Ám rosszabb az a másik, a legszörnyűbb sötétség, mely az agyakat borítja. Ha majd üzembe helyezzük a napenergia-telepeket, fényük elárasztja a dzsungeleket is. De előbb a felvilágosodás machetájával utat kell törni hozzájuk. Fordította T. A. DÉNES GYÖRGY Tavaszéj Felcseng a liget rózsabókra, fátyol bcru a csillagokra, a füvön ezüst könny remeg, álmodó lombok lengenek, mert tavaszéj van, tavaszéj van. Sötétbe hullt immár az alkony, üres a pad a dunaparton és elnyújtózik csendesen, most végre ő is megpihen, mert tavaszéj van, tavaszéj van. A vizén túl hűs lángok égnek, udvara kél a lámpafénynek, s ahogy a szellő megered, dúdolni kezd a kövezet, mert tavaszéj van, tavaszéj van. Madár pityeg, barna ág rebben, tele a világ szerelemmel, a lányok rózsán alszanak és százszor felsóhajtanak, mert tavaszéj van, tavaszéj van. 9 TÖRÖK ELEMÉR Holnapi vers a mának Nem suhogó tollas madár szárnya segít, sem megszokott négymotoros tompahangú repülőgép szállani a tiszta égen, szárnynélküli gyorsröptű űrhajó repít át a titkos kozmosz roppant birodalmán. Tűzcsóvás vándorló meteorok között hangsebesen szállok. Te csodás szépségű földem egyre törpülsz. A tág holdudvarán szomjas vággyal a szívemben feléd néztem, nagyon fájt, de mégis megvallom, parányibb voltál a vakítón izzó napkorongnál: kicsi vagy biz' az atomkor mezejében. Jelentős évfordulók 1960 júniusában Június 1.: Nemzetközi gyermeknap 1885. június 3.: szül. J. M. Szverdlov, az orosz forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő alakja (75 éve) 1875. június 5.: szül. S. K. Neumann, cseh költő, nemzeti művész (85 éve). 1875. június 6.: szül. Thomas Mann német író (85 éve) 1935. június 7.: megh. I. V. Micsurin szovjet biológus (25 éve) 1810. június 8.: szül. R. Schumann német zeneszerző (150 éve) 1870. június 9.: megh. Charles Dickens angol író (90 éve) 1952. június 10.: a német fasiszták elpusztították Lidicét (18 eve) június 14.: az ENSZ napja 1919. június 16.: Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának 41. évfordulója 1900. június 19.: szül. Fr. Branislav cseh költő (60 éve) 1945. június 21.: megh. Josef Hora cseh költő (15 éve) 1945. június 22.: megh. Dzsambul Dzsabajev kazah költő (15 éve) 1835. június 26.: szül. Herman Ottó magyar természettudós (125 éve) 1945. június 26.: az ENSZ alapokmányának aláírása (15 év.») 1905. június 27.: a Patyomkin cirkáló matrózainak lázadása (55 éve) 13
