A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-29 / 22. szám

— Különös vendéget kapott az antarktiszi szovjet expedíció hajója A kommunizmust építő emberek országából Í TTVű..; takaüók el a csúcsát A világ népei nagy várakozással és reményekkel néztek elébe a párizsi csúcstalálkozónak, amelyen a nemzetközi feszültség további enyhítését, kellett volna a négy nagyhatalom vezetőinek raeavitatni és lehetővé tenni. Am hiába volt N. Sz. Hruscsov minden jöszándéka, hiába közvetített Macmitlan és de Gaulle a francia házigazda, Dwight Eisenhower, az USA elnöke lehetetlenné tette a párizsi csúcsértekezlet megtartását. Nyilvánvaló, hogy Herter, Dixon és Nixon előzetes provokatív jellegű nyilatkozatai és Eisenhower párizsi fellépése, valamint az amerikai reakciós sajtó szovjetellenes uszítása és soviniszta hangulatkeltése csupán annak a ténynek az igazolása, hogy az amerikai külpolitikában a Pentagon hivei és a fegyvergyárosok Irányzata kerekedett felül. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint az amerikai tábornokok olyan követelései a szenátusban, hogy emeljék az amerikai költségvetés hadi tételeit és állítsanak fel két új — interkontinentális lövedékekkel felfegyverzett hadosztályt, Ezeknek az uraknak a számára a fegyverkezés, a provokációk és • hidegháború jobb üzlet mint a leszerelés és a népek barátsága, és főleg a kapitalista országok és szocialista államok békés gazdasági és kulturális versengése! Ezért repült be az U-2 szovjet területre, ezért volt Gates hadügyminiszter háborús készültségi riadója és ezért torpedózta meg Elsenhower a párizsi csúcsértekezletet. Hát nem érdekes? Az USA elnöke bocsánatot tud kérni a kis Kubától, sőt megköveti Norvéglát is, a Szovjetuniót kiengesztelni azonban nem tudja, mivel nem (• akarja! Pedig hát a Szovjetunió nem Panama sem Guatemala, hanem legalább Is egyenrangú az Amerikai Egyesült Államokkal, úgy területi nagyságával, mint lakosainak számával, kultúrájával, technikájával és gazdasági fejlettségével, s talán nem ls utolsó sorban katonai erejével. Azt hiszem, illene tudni a Potomac partján ls, hogy a szovjet szputnyikok, a szovjet rakétatechnika Jó egynéhány évre hagyta maga mögött a kapitalista országok legfejlettebbét, az USA-t Is. £s Washington mégis a legprimitívebb struccpolitikát folytatja. Nem veszi észre, hogy a hitleri ezeréves birodalom lázálmához veszedelmesen hasonló „amerikai évszázadnak" a rögeszméje csupán néhány mánikusnak az agyában nyerhet létjogosultságot. Figvelmen kívül hagyja azt ls, hogy híveinek sorai egyaránt ritkulnak, mert a népek Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában ls megelégelték a nyomortszülő gyarmati sorsot és számukra az angol, francia, német vagy amerikai imperializmus egyaránt gyűlöletes és elpusztítandó. A népek ma már nem szép szólamokat akarnak hallani, Jól tudják, hogy gazdasági és kulturális elmaradottságukból nem az Uncle Sam elavult fegyverei, amelyeket az amerikai gazdasági segély keretében kapnak, fogják majd felszabadítani, hanem az az önzetlen segítség, amely pénzt, gyárberendezést, kórházfelszerelést nyújt nekik. A Távol-Kelettől a Karib tengerig a függetlenségükért küzdő népek tapasztalatból tudják, hogy mig az ÜSA Ígér és zsarol, addig a Szovjetunió önzetlenül segít. Ez a másik oka, hogy az erőviszonyok a világban megváltoztak, mégpedig a Szovjetunió vezette szocialista tábor javára. Az erőviszonyoknak ezt a változását Jó lenne ám idejekorán észrevenni és felismerni Bonnban, Toklóban és Washingtonban egyaránt, mert ez a felismerés sok kellemetlenségtől, szégyentói kímélné meg a Nyugat számos politikusát. Macmillan sajnálkozva jelentette ki búcsúzáskor a Párizsból távozó Hruscsovnak, hogy „a csúcsot viharfelhők takarták el". Mi hisszük, hogy a csúcs Ismét napfényben fürdik majd, ha eljön az ideje, ám a viharfelhő, a felháborodásnak a viharfelhője nem ül el egyhamar a sávos-csillagos amerikai lobogó körül, még akkor sem, hogyha az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén sikerülne ls az Egyesült Államoknak és barátainak a gazdaságilag és politikailag tőlük függő országok delegátusát semlegesíteni vagy esetleg meg is nyerni és egy mechanikusan szavazó többséggel a kémrepülő tisztátlan afférjából kisebb-nagyobb szégyenfolttal kikerülni. A hangoskodó NATO tábornokok, a Herterek és Adenauerek Washingtonban és Bonnban is vegyék tudomásul, hogy minket meg nem félemlíthetnek. A sávos zászlón sötétlő nyegyvennyolc csillag már rég nem imponál. Nekünk ma már nem elég hogy csillag van lobogónkon, a mi zászlónk ma már távoli csillagokon lobog! BARSI IMRE A szovjet emberek a békés holnapot építik, a kommunizmust. Sivatagokat tesznek termékenynyé, megzabolázzák a rakoncátlan vad vizek sodrát, megnyergelik a szeleket és feltárják előttük távoli csillagok titkait Épül a magasfeszültségű villanyáram vezeték a tajgfiban A nagy Fergana csatorna 300 000 hektár földnek ad nedvet