A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-15 / 20. szám

A baromfibclegscgekről Sok esetben azt tapasztaljuk, hogy tyúkjaink a jó takarmányozás ellenére Is gubbasztanak, szomorúak és soványak. Ha tollúkat Jöl megvizsgáljuk, látjuk, hogy tetvesek. Ezt az ólak tisztátlansága, vagy más helyről idekerlilt tetves baromfi okozza. Ilyenkor gondoskodjunk hamuval kevert száraz homokról, melyben az állat kedvére fiirödhet. A tyúkólat forrói lúggal és friss mésszel fertőtlenítjük. A baromfi tollazatát rovarirtó porral szérjuk be. A baromfiak nagy ellensége az úgynevezett ovantag. Ez külsőleg hasonlít a házi poloskához és ha kellő Időben észre nem vesszük, az egész tyúkállományt képes elpusztítani. Az állatokat DDT-vel fertőtlenítsük, az olcsó fa-Alat pedig legegyszerűbb elégetni, mivel az ovantag pusztítása nagyon körülményes. A láb elmeszesedését rühatka okozza; ez igen fájdalmas betegség, melytől a tyúkok megsántulnak. Gyógyítási módja: a lábon látható vakolatszerü sárgás réteget glicerinnel vagy káliszappannal megpuhítjuk, kefével ledörzsöljük és gyógyszertárban kapható rühellene? kenőccsel kenjük. Ha bélféreg jut a baromfi belébe, arról tudjuk meg, hogy a tyúkoknak hasmenésük van, erősen lefogynak és elhullanak. Gyógyításukra megpróbálhatjuk a beteg állatok elkülönítését és a tyúkok ammóniumporral kevert takarmánnyal való etetését. Ha a betegség nem szűnik, legjobb a beteg illatokat levágni és elégetni, mert ürülékük fertőző és a többi uilat is megkapja a betegséget. Bélhurut oka meghűlés, tisztátlan ól, erjedt rossz takarmány, állott fertőzött vij. Ilyen esetben meszeljük ki az ólat klórral, az ürüléktől összeragadt tollakat langyos vizzel mossuk le, vagy vágjuk le. Az állatoknak biztosítsunk könnyen emészthető táplálékot: főtt rizst, kölest, vörös borba áztatott tengerit. Ivóvizükbe keverjünk l'/s-os rézgáljcot. A szem bedagadásakor mossuk a tyúk szemét langyos bórsavas vizzel. A bórsav keverési aránya: 1 liter víz — 30 g bórsav. Nátha szeles, nedves időben fordul elő, de piszkos, szellözetlen ól is okozhatja. A beteg állatok tüsszentenek, orrukból nyálkás anyag folyik, fejüket rázzák, nyitott szájjal lélegzenek. A beteg állatokat tartsuk meleg helytgri és próbáljunk segíteni rajtuk kátránygozöléssel. Egy liter vízbe tegyünk egy evőkanál kátrányt és az oldatott megtüzesített vassal kevergetjük. S. M. Egyik újságírói szólás-mondás szerint, a szemfüles riporter, még a szemétdombon is talál érdekességet. Ez buzdított arra, hogy egy olyan „szemétdombra" látogassak el, amelyre több mint 315 000 kiló szemetet hordanak naponta. A Duna jobb partján, a li* geti teniszpályáktól alig pár száz méternyire van Bratislava gigantikus szeméttelepe, s bizony nincs a városnak olyan szennyhulladéka, amely ide ne kerülne. • Alig hagyom el a sportpályákat, amikor pár percnyi gyaloglás után már szemembe is tűnik az első érdekes kép, Egy fákkal szegélyezett térség legvégén, hatalmas porfüggöny zárja el a szemhatárt, s a gomolygó porban nyolctíz ember hajbókol mohamedán módra. Dehogyis Allah imádói! Három-négy szemetesautó ontja itt a nap majdnem minden percében bűzös rakományát, abból vájkálják a kenyérhéjakat. No nem azért, mert szárazkenyérre lennének éhesek; egytől-egyik malactulajdonosok, a jószág hízlalására guberálják az ingyeneledelt! Persze, valódi drágakincset is találnak olykor. Néhány hete történt, hogy egy kisirt szemű dáma jött ki a telepre, Műtrágya lesz a hamuból — Jaj emberek, a szemétbe került egy kis vászon zacskó — sírta csukladozva, — húsz koronát kap az, aki megtalálja. Elhunyt édesanyám rózsafüzérét tartogattam benne. Egyetlen emlékem, keressék meg nekem! A guberálók neki is láttak a percenként érkező szemétrakomány széttúrásának, s úgy déli harangszó körül már osztozkodhattak is a kapott húsz koronán. Csak akkor változott savanyúvá képük, amikor kihámozta kincsét rongytakarójából a ravasz asszonyság. Mert Mázsaszámra ég a drága papír — nem tudja ezt a „Zber"? bizony, nem imádkozó szerszám, hanem egy briliánsokkal kirakott arany karóra volt az elvesztett tárgy! Találtam aztán (sajnos, csak igen kevés s^ámú), olyan guberálót is, aki tényleg arannyá változtatta a szemét egy részét. Mégpedig nemcsak a maga, de a köz, s az állam hasznára is. Ilyen „aranycsináló" a 68 éves Lakatos Miska bácsi, aki 35 esztendeje szedegeti öszsze Bratislava szeméttelepe rongyhulladékait: 40—50 koronát is megkeres egynapi munkájával, s az államnak is jót tesz azáltal, hogy megmenti a szeméttelep e fontos nyersanyagát. Az „igazi" aranycsinálást mégiscsak Halász Mihály, a szeméttelep egyik munkavezetője mutatta meg nekem. Ez a szemétkihordókra felügyelő munkás egy olyan közeli, két-három év előtti öreg szemétkirakodó helyre vezetett el, ahol a legkorszerűbb gépesítéssel hasznosítják a szemetet. Bágerrel, futószalaggal, gépszitával válogatja ki Zachár János 30 főnyi legénysége a több éves szemét hamu tartalmát, és értékes műtrágya gyártáséra használják fel azt. Képzeljük csak el. milyen óriási érték hasznosítható Igy, hiszen csak maguk Zachár Jánosék több mint 4000 tonna szeméthulladékot használnak fel évenként a műtrágya gyártáshoz. Sajnos, annál kevésbé mondhatjuk ezt el. egy másik nemzeti vállalatra, a rongy, papír és vashulladékgyüjtő cégre! Szinte megáll az ember esze, ha elképzeli, milyen rengeteg érték vélik igazi szemétté e vállalat nemtörődömsége miatt! A szeméttelepre ugyanis sok mázsa papír. Malactulajdonosok csont és fémhulladék kerül ki naponta, amelylyel nemcsak hogy nem törődik senki, de egyenesen megsemmisíti néhány munkakerülő, potyahaszonlesö. Azokra a rézdrótot guberáló lödörgőkre gondolok, akik napról-napra felgyújtogatják a szeméttelep rengeteg papirhulladékját, csakhogy könnyebben turkálhassanak Ü szeméthalmokban. Pedig ezreseket, sok száz valóban aranyat érö nyersanyagot menthetne meg ez a vállalat, ha a sok hangzatos beszéd mellett a szeméttelepen is megszervezné a drága nyersanyag kifizetődő gyűjtését. Legyen arany a szemétből, ne pedig — szemét az aranyból, Neumann János