A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-15 / 20. szám

A nép jóléte legyen a cél Martin Kukucín születésének 100. évfordulójára A XIX. század 80-as, 90-es éveiben, amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában egyre erősödik a nemzetiségek elnyomása, a szlovák irodalomban feltűnik egy irodalmi csoport, amely programjául a nép művelését, szabadságát, a nemzeti nyelv terjesztését tűzi ki. Ennek az ifjú, új szellemben nevelkedett írói és költői csoportnak élén találjuk Matej Benczúrt, Pavol Országhot, később J. G. Tajovskyt és Timravát. E csoport íróira jellemző a nép szeretete, a falusi élet, a falun élő emberek, kis és szegény parasztok apró-cseprő bajainak reális ábrázolása. Ebből az írói csoportból kitűnt Pavol Országh-Hviezdoslav költő és dr. Matej Benczúr — írói néven Martin Kukucín. Martin Kukucín a szlovák realista írók csoportjának legkiemelkedőbb alakja. írói munkásságát, jellemábrázoló művészetét a falusi nép szeretete, megértése, a szlovák falu kultúrájának emelése jellemzi. Lelkéhez nőtt az elnyomott szlovák falu népe, hiszen mint árvái, revúcai kisdiák, később mint jasenovai tanító, majd a szegény nép orvosa a dalmáciai Barcsban egy életet élt le a szegény falusi nép között. Ezért tűzi ki jelszavául a nép jólétéért, kultúrájának emeléséért folytatott harcot. Legnagyobb regényének főszereplője Niko Dubcsics, az öregebb generációval folytatott vitája során így nyilatkozik: „Az egységet alkotó nép jóléte, boldogsága és megelégedettsége — ez a cél, és ez legyen állandóan a cél. Emeljük, segítsük, tanítsuk őt,.. Hadd alkosson magának önkormányzatot." Niko Dubcsics ajkán spontánul hangzik el a bátor szó: „a nép", s Kukucín rögtön hozzáfűzi politikai jogának követelését is. Nemcsak legnagyobb regényében „A ház a hegyoldalban" (Dom v stráni) de minden elbeszélésében az elnyomatásban élő szegény népet ábrázolja. Ilyen a művészien megrajzolt Miso alakja a „Miso" című elbeszélésben, Andrej Tráva a „Majd ha a bácsi meghal" (Ked1 báci z Chochol'ova umrie), „A cifra üsző" három jól ismert és az olvasók körében igen kedvelt főszereplője, Adam Krt, Adam Trnka és Krt felesége, az erélyes és a Krt-családban kalapot viselő asszony. Martin Kukucín humorral s a nép szólásmondásaival átszőtt írásaival maradandót alkotott. A Vajansky és köre féle koncepcióval ellentétben nem az értelmiséget, és főleg nem a falusi értelmiséget, hanem a népet tartotta alkalmasnak arra, hogy a jövő haladó szellemének hordozója legyen. Nézzük, hogyan reagált művészetére maga a nép? Egyik kortársának emlékirataiban ezt olvashatjuk: „A turóci falvakból 1884 karácsonyán egész Szentmártonba jártak naptárért az emberek. Azt a naptárt keresték, amelyben benne volt a »Cifra üsző« című elbeszélés." Végül meg kell még említenünk, hogy a magyar olvasók körében is nagy érdeklődésnek örvendett és örvend Kukucín műveinek fordítása. Kukucín regényeinek első magyar fordítása, a „Pretur-ház" 1934-ben jelent meg. Azóta, főleg 1948 óta Kukucín műveinek magyar nyelvű kiadásai állandóan növekednek. Eddig a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában megjelent magyarul a „Miso", „Falusi regény", „Cifra üsző", „Biceg-hiába", „Ház a hegyoldalban", majd „Életképek" gyűjtőcím alatt négy elbeszélése, végül pedig az „Ifjú évek" dr. Andrej Kostolny utószavával. A fordítások Hubik István munkája. Most, amikor Martin Kukucín születésének 100 éves évfordulóját ünnepeljük, művei még nagyobb számban kerülnek a könyvpiacra s így a magyar olvasóknak továbbra is alkalmuk lesz megismerni a nagy író műveit és rajtuk keresztül a szlovák nép életét. RITZKÖ BÉLA Ahol hiába kopogtatott Petőfi Zatroch Ján a „Húsz ty után" rendezője, a főszerepben Karikást alakította A z elmúlt napokban Veszve** résen (Gemerská Pólómén) játszották Lovicsek Béla „Húsz év után" c. színdarabját szlovákul. Veszverés Rozsnyó és Dobsina között fekszik. A falu közepén ott, ahol az út Spisská Nová Ves (Igló) felé ágazik el, egy kocsma áll. Ezelőtt 115 esztendővel ugyancsak kocsma volt, azzal a különbséggel, hogy akkoron nem büszkélkedhetett szomszédságában egy új kultúrház. Az emberek is, a világ is más volt. Hiszen ma jólmenő szövetkezete, új kultúrháza, mozija, aszfaltos útja van a falunak, és ott, ahol 115 esztendővél ezelőtt még ennivalót sem tudtak adni Petőfinek, most Lovicsek Béla, szlovákiai magyar író színdarabját játszották négy estén mindig zsúfolt nézőtér előtt. A kocsma ajtaján akkoron hiába zörgetett a forradalmi költészet lánglelkü bajnoka, Petőfi Sándor. Iglóról jövet megállt a faluban, melyről útijegyzeteiben így ír: „Veszverésen (egy gömöri faluban) ebédeltem, vagyis megálltam ebédelni, de semmit sem kaptam. Még kenyerük sem volt az istenadtáknak." Ahol Petőfi egykor ebédelni sem tudott, ott most Lovicsek darabját játsszák. Mikor arról érdeklődöm, miért válaztották ezt a színdarabot. azt mondják azért, mert jó. Nem igen tudják, hogy Lovicsek magyer író. Petőfiről hallottak, de hogy itt járt, azt nem tudták. A színdarabot nemcsak jó szereposztásban, hanem tehetséggel, szívvel játszották. Valamennyi szereplő szép szlovák népviseletben játszott. Láttam magyar népviseletben, magyar nyelvén a színdarabot, de őszintén állíthatom, szlovák nyelven jobban tetszett. A darab rendezője Zatroch, a községi üzem dolgozója, beszél magyarul is, ő választotta a színdarabot. Nemcsak mint rendező. de mint szereplő is minden elismerést megérdemel. Ez az előadás is egy röpke bizonyítéka annak, hogy az Igazi irodalom, az igazi kultúra nemzetközi. Magáénak vallja mindkét nép. VAJDA JÓZSEF Az EFSZ könyvelónöje szerelmét, a Magyarországon lévő Kerekest várja 15