A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-15 / 20. szám

Mt&mA Jfladutőö oexíxi Háború után A bőgő rádiót, rossz lemezek rekedtség­zaját, abbahagyott könyveink vádló csendjét, holdfényt az ablakon, mely megfoszt álmainktól, tudtuk mindezt bizony becsülni jól csak akkor, midőn az iszonyat múltával újraéledt a motor-zaj, a vad, s a zene meg az ének, s a könyv lap-nesze, mit nem tudunk befejezni, s a hold, ahogy szelíd képét függönybe rejti. .. S a fény, mit inni kezd pitymallatkor a földünk . — Te nélkülem Te, nélkülem, füst vagy csak, lángtalan. Te, nélkülem, nem vagy, csak láncszem, egy nagy fénylő lánc néma szeme, melyet magában mélybe nem eresztenek: horgonyt fölvonni azzal nem lehet. Te utánam is élhetsz, társtalan, mint az éj, ha a nappal oda van s fönt csak beteg csillagsereg remeg. Visszhangon! Éjt-nap mondd, mint magam: Te, nélkülem füst vagy csak, lángtalan! Szél Előbb csak kopp-kopp, mint a harkály, aztán kátránypapírt birizgál. Majd szélkakas rikolt, hogy immár ő — ő, a vészes, éles — itt jár! Égen egész nap derű fénylett. Diadalt ültek az erények. A szélkakas zengi a vétket: ablakot forgóstól kitépett. Forgóstól ragadta a lombot, mint győztes had vezére tombolt. Rabló, varázsló módra rombolt, égvívó, rettentő dühében. Fényes nappal, így tiszta délben százszor veszélyesebbnek érzem. Pedig csak szél, csak szélroham volt... (Illyés Gyula fordításai) EFFENDI KAPIJEV Frontjegyzetek A kozáklegény idős anyjának egyszem fia. Örségen áll. Anyja ott álldogál kissé távolabb, vigyáz reá. Ügy hallotta, hogy a diverzánsok gyakorta orvul megtámad­ják az alvó őröket. - Gyerek még a szentem, hátha nem ügyel, elalszik és megölik. Nekem meg úgysem jön a szememre álom. Hát vi­gyázok rá! * A háborúban a hidegvér éppoly ragályos mint a rémület. Ezért nagyon fontos, hogy az embernek kipróbált, tapasztalt bajtársa legyen. « A polgárháború alatt Kirov megparan­csolta egy hegyi harcosnak, hogy élete kockáztatásával derítsen fel egy igen ve­szélyes helyet. A harcosnak inába szállt a bátorsága. - Mitől félsz? - kérdezte Kirov. -Attól, hogy hőstettedről nem fog majd tudni senki? Ne félj! Ha meghalsz, szépen szólok rólad. - Most szólj! — kérte a harcos. Kirov ekkor lelkesen széttárta karját és gyönyörű beszédet mondott, melyben mint elhunytat emlegette a katonát. „Legbát­rabb volt a bátrak között - mondotta Kirov -, kitűnő bajtárs és harcos. Nem sajnálta ifjú életét feláldozni a nép ügyé­ért és harcoshoz, hőshöz méltón esett el" — és így tovább. Mennél jobban dicsérte Kirov, a harcos annál jobban kihúzta ma­gát, arca megfeszült, tekintete felragyo­gott ... - Köszönöm! — mondta meghatottan. — Ilyen beszédért akár meg is halok! Ezzel elindult és végrehajtotta a kapott feladatot. * A fronton a családodra gondolsz és az otthonod képe feldereng előtted, nagyon­nagyon magasan s a távoli homályban látod, akár egy felengedett sárkányt s a fonál, melyen a sárkányt tartod, a szíved­hez kötve húzódik s te húzod rajta ma­gad után... * Egy lány a roham előtt kifestette az ajkát. Még a halál előtt is szép akart lenni. * Egy traktor lelőtt repülőgépet húz ma­ga után. Mint egy hangya a döglött szi­takötőt. * A szív úgy követi a repülőgép zúgását, mint a napraforgó, finoman, érzékenyen. * — Nézzék csak, ez itt bizonyára gyár volt. Látják, különleges vöröses téglaréte­gek. Ez meg itt, úgylátszik, híd lehetett. Nézzék csak, vascsövek s egy egész kor­látdarab. Hát ez? Mi lehetett itt? Emlék­mű, vagy csak valami lépcső? Bizonyára mégiscsak park volt, mert látják, mennyi gyökér és tuskó van köröskörül ? Vagy faraktár lett volna! * A szanitéclány súlyosan megsebesült a lábán, de egy gránáttölcsérbe bújva to­vább kötözte a sebesültet. Egy szilánk is­mét megsebesítette mindkét lábát. Elesett,, de egy átvérzett kötést emelt a magasba, úgy kiáltotta: — Aki megsebesült, kússzon ide hoz­zám! Nem tudok mozogni. * Bombatámadás. Arcomat a földhöz szo­rítom. Érzem, hogy valami remeg a ke­zemben. Egy szál kamillafű, rajta egy hangya. Orosz hangya. Földiek vagyunk. Nem árulnak el engem. * A Novi-i ütközetben, amikor a franciák ágyúgolyók özönét zúdították az oroszok­ra, Fuchs bevallotta Szuvorovnak, hogy fél. Amaz átható tekintettel nézett rá. — Ne félj semmitói — mondta. — Ma­radj csak mellettem. Hiszen magam is gyáva vagyok. Hernádi László fordítása Kulturális hírek O Azt az amsterdami házat, amelyben a Frank család — Anna Frank és szülei — bujkált, teljesen renoválva és újjáépítve május 3-án nyitják meg ünnepélyes kere­tek között. A ház első részében nemzetközi ifjúsági központ működik majd. • Televíziós láncot építettek Moszkvától a Kaukázusig. A csaknem 700 kilométer hosz­szú szakaszon — amely áthalad Orjol, Kurszk és Belgorod városán is — 15 vas, illetve vasbetonszerkezetű tornyot állítottak fel. ®A nyugat-németországi antiszemita jelsza­vakat mázoló új nácikat leplezi le a Aakr­fengassei-ház című új filmjében Kurt Hoff­mann, a Csodagyerekek rendezője. • Cocteau, a világhírű francia író és festő újszerű megbízást vállalt: bélyeget tervez a francia posta számára. ® Albert Maitz, neves amerikai író készítet­te a Slovic katona kivégzése cimü készülő amerikai film forgatókönyvét. A film pro­ducera Frank Sinatra. • Albert Kahnt, a neves amerikai haladó írót új oldaláról ismerte meg a moszkvai kö­zönség. Kiállításon bemutatta művészi fény­képgyűjteményét, amelynek témája: Amerika gyermekei. 0 Az Egyesült Államokban kiadták Alekszej Tolsztoj Nagy Péter című regényét s az amerikai sajtó nagy tetszéssel fogadta a művet. • Arthur Miller drámáját, Az ügynök ha­lálá-t megfilmesíti a Lenfilm Stúdió. A jal­tai filmstúdióban fiatal partizánok hőstet­teiről készül film. Ogyesszában Borisz C'sir­kov főszereplésével forgatják az Üdvözlégy Dnyeper cimü filmet. ® Rendkívüli ritkasággal gazdagodott a mosz­kvai idegen nye'vű könyvtár. A vezetőség egy 2212 kötetes kínai enciklopédiát szerzett be. Az enciklopédiát több évszázadon át írták a legnevesebb kínai tudósok. • NEW YORKBAN KIADTAK Solohov Csen­des Don cimü regényét Stephen Garry fordí­tásában. 13 s

Next

/
Thumbnails
Contents