A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-08 / 19. szám

A tavaszi szél meg-meg lebbenti a petríni fák virágokkal átszőtt fátylát a Vltava felett, majd tovább adja a dallamokat, melyeket a folyó csempészett be Zbraslav felől az ódon város szivébe, és a Kampa táján félhangzanak Smetana szimfonikus költeményének halhatatlan melódiái. Az utcákon hatalmas falragaszok hirdetik a „Prágai tavaszt", a már hagyományossá vált zenei fesztivált, négy világtáj kiváló muzsikusainak részvéteiével. Am úgy látom, hogy a tavaszt hirdető falragaszok kissé megkésve jelentek meg, mert a sziget pázsitján már gálába öltözött énekesek tllegnekbiUegnek — feketerigók begyeskednek, hangos jókedvvel trilláznak és önzeteniil ismételnek, amikor a hálás prágaiak mosolya tetszést nyilvánít. Ez valóban a szép feledhetetlen prágai tavasz. Azt hiszem, a tavasz sehol sem lehet oly bájos és pompás, mint az „Aranyos Városban', ahol a jelen szerencsésen köti egy csokorba a , múltat és jövendőt. Számos ház falán azonban virággal díszített emléktáblák idézik azt a régi heroikus prágai tavaszt, amely a tavaszok tavasza volt. 1945. májusábah az Aranyos Városban a falragaszok nem a „Prágai tavasz" érkezéséről számoltak be. Hitler helytartójának embertelen parancsalt hirdették, rögtönítélö bíróságok ítéletét, kivégzések végrehajtását közölték elrettentő példának.' Az ősi város utcáin SS-csizmák dübörögtek, kivégző sortüzek füstje keveredett az orgona illatába és némán bújtak meg a feketerigók. A tavaszt azonban mégsem tudták megkötözni, a május lázított, izgatott, piros tulipánjai harcra tüzeltek s valahol mélyen, az emberi tudat titkos barlangjaibői felzúgott a huszita seregek korálja... Aztán, hívatlanul, mint a tavaszi vihar eljött a nap, amelyről a költő már harmincnyolc bús őszén álmodozott: „Csak ne féljetek, csak ne féljetek, olyan fúgát nem játszott Sebastian Bach sem, amilyet, ml majd Itt eljátszunk, ha eljön a nap, ha eljön a nap! (Fr. Halas: Prágához 1938) A negyőenötös prágai tavasz zenéjét gépfegyverek és páncéltörők ugatása, léglaknák üvöltése, sebesültek hörgése és vértanúk halálkiáltása szolgáltatta! Elérkezett a harag napja! . A kalendárium mit sem sejtben május ötödikét mutatott — szombatot. Berlin már rég elesett, a káplárból lett minden németek kancellárja öngyilkosságot követett el, Európa fellélegzett ... A német militarizmus megszállottjai azonban még utoljára a cseh katlanban akartak dacolni a szovjet haderővel szemben. Schörner tábornagy többszázezres hadseregének maradványa Prága felé húzott. Mi volt a terve? Prágát, mint „az utolsó német erődöt megvédeni minden külső és belső ellenséggel szemben!" Vagy ott pusztulni és Elpusztítani a várost, vagy pedig bevárni Patton amerikai generális hadait... Ha Schörnernek sikerül tervét megvalósítani, akkor Budapest, Varsó és Berlin sorsát Prága sem kerülheti ki. Jól tudta ezt azonban a prágai kommunisták illegális szervezete is, tudta ezt a smíchovi, II-beni és nuslei munkás is. Hiszen a „Nemzeti felszabadulásért" nevű moszkvai leadó már napokkal előbb felszólítást intézett Prága lakóihoz: „Ne engedjétek, hogy Prága legyen a német védelem utolsó bástyája, nehogy elpusztuljon! Kövessétek Párizs példáját, ahonnan a megvert megszállók bandái — veszélyeztetve a nép egységes és elszánt ellenállásától, még a felszabadító hadsereg megérkezése előtt, kénytelenek voltak a városból megfutamodni." Május ötödike volt. Esős szombati nap, a hét hatodik hétköznapja és ' mégis mennyire más mint az előző napok. A vihar előtti fülledtség és a föld moraja, földindulást jelzett és a lelkek szeizmográfján a jeleket idejében felfogták. Az utcákon már a kora reggeli órákban eltűntek a német feliratok, cégtáblák. A rendőrök ímmel-ámmal figyelmeztették az üzlet-tulajdonosokat, hogy tegyék ki a táblákat... A figyelmeztetéseknek azonban nem volt foganatjuk ... A tömegek kivonultak az utcára, magános német katonákat fegyvereztek le, megverték őket, kigúnyolták... A németek zavarban voltak, sőt mi több bizonytalanok. Ekkor azonban már kifüggesztették az első csehszlovák zászlókat. A várban hosszú lövöldözés után az SS egységek leszerelték a várőrséget, rendőröket... Az utcákon SS-őrjáratok tűntek fel, német páncélkocsik cirkáltak a tereken, lőtték a járó-kelőket és belelövöldöztek a csehszlovák zászlóval vagy vörös lobogóval díszített ablakokba is. A smíchovi Skoda gyárban a munkások nagyhirtelen kijavítottak két „Jäger" típusú német tankot, golyószőróval szerelték fel, kézigránátokkal, páncéltörő puskákkal! látták el és aztán a Rádióért foJyó súlyos csatába vjetették be az első két cseh tankot! Tankot szereztek a holesovicei Ferra munkásai is, valamint a bubenéel vasutasok is, akik odysszeuszi furfanggal két páncélvonatot ls kaparintottak birtokukba. Közben pedig egyremásra alakultak meg az önkéntes barikádosok egységei, s születtek meg az új népi parancsnokok. Működésbe lépett a Cseh Nemzeti Tanács is, amelynek munkájában résztvettek a Párt megbízottai. És a harcok egyre hevesebbé váltak. A felkelők azonban a prágai leadóállomás Foch úti székházánál estek át az első, igazi tűzkeresztségen. Itt dúlt a legvéresebb csata. A szorongatott védők az éter hullámain hívták a segítséget! És a segítség jött. Jöttek a jól felfegyverzett rendőrök, a „Drotektorátusl haderő" katonái, tűzoltók, és jöttek az önkéntesek, purzta ököléi, konyhakéssel vagy vadászpuskával. A lelkesedés végül is legyőzte a jól felfegyverzett németeket és a rádió földszintjéről, valamint pincéjéből kiűzték az ellenséget. A felkelők megszállták a pályaudvarokat, a Nemzeti Bankot és a zizkovi telefonközpontot, ami igen nagy csapást jelentett a prágai német helyőrség számára. I Prágában dörögtek a fegyverek, folyt a vér és az SS vérebek ezúttal sem tagadták meg önmagukat, fegyvertelen férfiakat, ártatlan anyákat és gyermekeket gyilkoltak rakásra. Német orvlövészek gálád módon ölték meg a barikádok védőit, Toussaint tábornok vidékről kért segítséget, gyalogságot, páncélosokat és tankokat, bombavetógépeket. Európa felett felihangzott a prágai rádió segélykérése: „Szövetségesek, gyertek segítségünkre, a túlerő halomra gyilkol bennünket!" Az amerikai VII. hadsereg egységei ekkor 85 km, távolságra voltak Prágától, a vörös hadsereg csapatalt pedig 350 km választotta el a harcoló fővárostól. Ekkor Konyiev marsall, ezt a rövid táviratot kapta Berlinbe: „Tizenkettedikén legyenek okvetlenül Prágában. Sztálin." A Párt központi bizottsága felhívással fordult a kommunistákhoz és a Rudé Právo hasábjain a következő felszólítás jelent meg: „Építsetek barikádokat, ne engedjétek be az ellenséget Prágába!" Másnapra megjelentek Prága peremén a német tankok, Schörner tüzérsége és gépesített gyalogsága. Cesky Brod, Mélnlk és Podébrady irányából törtek rá Prágára, hogy vérbefojtsák a felkelést. Aznap elesett Kobyly, f.ibén, Karlin, Szovjet katonaláriy Irányítja a forgalmat A jóbarát azonban gyorsabb. A szovjet tankon tűzön, vízen át sietnek a prágai hazafiak segítségére. Jön az ellenség Épül a barikád