A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-24 / 17. szám

^giliglgggj d Sízlpliii és> a jaim simítás Lámp Deresedő hajú öreglegény, de úgy hívják: szépfiú. A vállalat -nál ragadt rá ez a hízelgő jelző, ahol a reggeli munkakezdés után mindig egy külön félórát szánnak a mérnök úrnak, hogy meghallgassák a legeslegutolsó kalandját. Minden reggel van valami mondanivalója, és sohasem „történelmi alap" nélkül. De néhány napja nem beszél. Talán megállapodik — gondolják róla a hivatalban, s ezt arra alapozzák, hogy állítólag Bárány Viktor elszólta magát. Azt mondta a minap legjobb barátjának, Szabadosnak, hogy megnősül. Elég most már a kujtorgásból, családot alapít, a szöszi Ellával, a munkaügyön. Mondott már ugyan máskor is ilyeneket Viki — ez a beceneve — de másnap reggelre mindig elfelejtette. És jött a legeslegújabb kaland ... Ma is, ahogy az óracsörgésre kinyitja a mindennapi lutnpolástól bedagadt szemeit nézi a szemközti falon vibráló fényességet, az ugráló friss napsugarakat. Nézi, de nem látja. Képzeletben sokkal nagyobb fényesség van az ö szeme előtt. Szebb, kedvesebb fényesség. Mit csinálhat most ő? Biztosan reggelizik, készíti a tízórait. Vagy még csak most öltözködik? Fésüli rövidre vágott, fiús haját, pirosítja azokat a csöpp ajkait, igazítja csinos ruháját. Ó, ha ott lehetne mellette! Vagy ó itt nála! Ha jeleségül jönne hozzá ... Feleségül.. . ? No, néz csak, milyen bolond gondolatokon kapta magát. Egészen megzavarta ez a kislány. A múltkor ugyan támadt ez a bolond ötlete a szöszi Ellával is, de ... — Elkésem - gondolja, és hirtelen kiugrik az ágyból. Magára kapja csinos házikabát ját és nyitja az ablakot. Fölötte, a második emeleten is ablak nyílik. Vargáéknál. Biztosan a János bácsi szellözködik, ó is hatra jár. A nyitott ablakba könyököl és figyel Les végig az utcán, szeme keres, kutat a gyárakba igyekvő emberfolyam hullámain. Hol jön? Mikor ér ide? Mióta? Holnap lesz egy hete, hogy minden reggel itt láthatják az emberek az ablakban, s itt láthatja ó is, a kis rövid hajút. Minden reggel elmegy az ablak alatt, fölnéz, mosolyog, hamisan int a szemével és a saroknál eltűnik. Egy perc az egész. De milyen perc?! Többet ér az egész napnál. Erre a percre vár hetek óta mindennap, még éjjel álmában is. Pedig azt se tudja, hogy ki ez a kisleány. A nevét se ismeri. Csak látja és gyönyörködik benne. Le kellene menni, megszólítani. Elkísérni a gyárig, megismerkedni vele... Jön. Piros ruhája, piros szá ja süt, mint a nap. Égeti Bárány szemét, szívét. Odaér a házhoz, fölnéz, ragyog az arca. Pici fehér kezét is jelemeli, int. A férfi vissza ... - De gyönyörű vagy — sóhajt Viki, és néz a lány után, ten jobban ki tudják süt ni, hogy mit tegyen. — Gyere el hozzám, délután — mondja Bárány, de olyan hangon, olyan szenvedő arccal, hogy a barátja önkéntelenül is felkiált. — Te szerelmes vagy. Most tényleg, megnősülsz. Ez az Ella. .. — Ella... — legyint Viki — Másról van szó. Eljössz? Délután nehezen indul közettük a szó. Bárány Kávét föz, cigarettta, meg egy kis itóka még akkor is, amikor már eltűnik a saroknál. Feje fölött újra csapódik az ablak. Mint egy gond, ame'y a jelenés végét jelzi. Egész nap nincs nyugta. Haragszik is magára, hogy hogyan tud ennyire „kiborulni" eyy üyen kis csitri miatt. De szereti. — Ahogyan még soha senkit. S már egy hete ezt érzi. Ö, akinek a leghosszabb kalandja is három-négy napig tartott. Már egy hete ... * * * Jóbarátjával, Szabadossal vonul félre ebéd után. Hátha ketután kutat. Nem akar előhozakodni a mondanivalójával. Szabados meg illetlennek tartja, hogy ő sürgesse. Majd elkezdi. — Szerelmes vagynlc, barátom — mondja ki kerek perec Bárány. — Annyira, hogy már házasságon töröm a fejemet. Nem, nem az Ella. . Egy kislány. Egy piros ruhás, arany, cuki kislány. — Szabados erre úgy elhűl, hogy egy szó sem akad a nyelvére. Barátja pedig nekilendülve folytatja. — Gyönyörű kislány, olyan gyönyörű... - áradozik és szépen sorjában elmondja, hogyan ismerte meg az ablakból, hogyan vár rá minden reggel, hogy feleségül' akarja venni, de ő, a nagy hódító most nem tudja, hogyan, hol kezdje. — Ügy érted, hogy el akarod vinni az anyakönyvvezetöhöz és házasságot kötsz vele? - hitetlenkedik Szabados. -Ügy — felel határozottan Bárány. — Csodálatos. És ha megtudja az a kislány, hogy, ki vagy, hogy annyi nö volt már az életedben, amennyit ő még nem is látott, együtt? — Megbocsátja. Látnád, hogyan néz föl ide minden reggel. Hogyan mosolyog rám. Megbabonáztam. Lépések koppannak az ablak, alatt. Bárány megrezzen, odaugrik az ablakhoz. - Ö az. Eljött értem. Gyere nézd meg — int remegő kézzel a barátjának. Odaállnak az ablakhoz, nézik, figyelik mind a ketten megbabonázva, míg egyszer csak nyílik a ház kapuja, kilép egy fiatal legény, odamegy a lányhoz, kezet fognak és összeölelkezve indulnak tovább. A lány félhangosan még megjegyzi: - Megint az ablakban ül az a vén pali... Bárány mint a szobor, a szeme se rebben, egy tagja se mozdul, csak az arca vált színt. Egyre fehérebb, már majdnem olyan, mint az ablakkeret. Aztán lassan, fájdalmasan szakadnak ki belőle a szavak. - Vén vagyok, süket, vak. Csak a fejemet kellett volna felemelnem, fölnézni a második emeletre, hogy megtudjam: nem nekem szól a mosoly. - Ki ez a legény? - Vargáék fia. Itt laknak fölöttem a második emeleten. Nézd, hogy összebújnak — fi a büszke szépfiú az ablak párkányába kapaszkodik, hogy ereje teljesen el ne hagyja. - Tavasz van és olyan csinosak a nők — vigasztalja Szabados, de Viki legyint. - Feleségül veszem a szöszi Ellát. Megöregedtem, 15