A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-10 / 15. szám

Két kisdiák motorjavítás közben Műhelygyakorlat Vastengely készítők Iskola, ahol nem adnak ötöst A folyosón csönd van. Tíz perce, hogy megkezdődött a tanítás. Kollár igazgató elvtársnak üres órája van. Igy nyugodtan beszélgethetünk. Szó esik erről is, arról is. Sok szép, érdekes dolgot tudtam meg tőle. S most, hogy átnézem jegyzetfüzetemet azon gondolkodom, hogyan öntsem formába beszélgetésünk lényegét. Talán K. Béla és Sebők Laci esetét kellene elmondanom. Hogy is volt? K. Bélának már hónapok őta nyugtalanságban, töprengésben telnek napjai. Tanácstalan volt, nem tudta, mitévő legyen. Valami félénkség lopódzott a szivébe. A szégyen is hatalmába kerítette. Mit szólnak az osztálytársai, ismerősei, ha mégis határozna és otthagyná az iskolát. Mondanák majd: No, ez a K. Béla is megjárta, úgy kell neki, minek megy iskolába, aki buta, s nem birkózik meg a tanulással; persze ma mindenki „úr" akar lenni, a szövetkezet, az ipar már nem imponál... Pedig ha tudnák, hogy nem így van -sóhajtott fel Béla, majd továbbszőtte gondolatait. — Téved, aki ilyet gondol rólam. Én jót akarok, tudom, mire vagyok képes. Igaz, amikor beiratkoztam a IX. osztályba, hogy elvégezzem a tizenegyéves iskolát, azt gondoltam és határozottan éreztem is, hogy sikeresen leteszem a vizsgákat meg az érettségit is. De nem igy történt. Nehéz nekem. Nem tehetek róla .. . Azért mégis várok, lesz ahogy lesz ... Teltek-múltak a napok, a tanárok részéről egyre több panasz .hangzott el K, Bélával kapcsolatban. Nehéz vele boldogulni, hiába a szorgalma, ha nagyot hall, nem érti az előadásokat, s ezen nem lehet segíteni. A vele való külön foglalkozásra pedig nem jut mindig idő. Két év múlva érettségizne, de alig van rá remény, hogy a vizsga sikerüljön. Ezt Béla is érezte. S ez bántotta a legjobban. Hiába vesztegetett el három évet, ha úgyis megbukik az érettségin. Az pedig nagy szégyen lenne. A félév is elmúlott, tanulmányi eredménye egyre roszszabb; döntenie kell... S míg K. Béla így vívódott magában, a tanári kar is komolyan foglalkozott e nem mindennapi kérdéssel. Mert K. Béla esete valóban nem mindennapi. S amikor Kollár igazgató elvtárs elmondotta nekem Béla esetét, problémáját, a tanári kar végső döntését — elgondolkoztam. Azt mérlegeltem magamban, vajon helyes volt-e a tanári kar döntése. Hiszen igy gondolta ö is. örült, hog> így történt. Legalább megkímélték egy kellemetlen vallomástól is. A szülők is megértették: itt nincs más kiút. Am К. Béla nem veszett el társdalmunk számára. A politechnikai órákon б a legjobb. Kitűnő érzéke van a gépekhez, motorokhoz. Kézügyessége is jő. Repülő^ modelleket, készit. Megszerkesztett egy hernyótalpas traktort és más gépeket is. Nem túlzás, ha azt mondom, imádja a gépeket. Ez év szeptemberétől a rimaszombat: elektrotechnikai üzem tanulója lesz. Igj vágya is teljesül. S ki tudja, mit hos a holnap? Talán sokkal többre visz majd az életben, mint némely kitünteteti diáktársa ... Még sokáig elbeszélgettem Kollár ígazatő elvtárssal. Szeretettel beszélt diákairól. Nem tesz különbséget közöttük, j ,zt vallja, minden diákban van valami- j /en érték. Ezt kell a pedagógusnak meg- ) alálnia, s aszerint irányítani, tanítani és evelni őket. Amikor megkérdeztem tőle j ű a diákok legkedveltebb tantárgya, nagj j sodálkozásomra a felelet az volt, hogy fizika és a matematika. A múlt évben í z érettségin is e két tantárgybői érték el legjobb eredményeket. — Van egy újítási módszerünk, melyet nás iskolákban talán nem is alkalmazlak — mondja egy kis büszkeséggel. — Remélem ez nem titok és írhatok •61a ? — Örömmel vesszük, ha hírt ad erről s, annál is inkább, mert ez a módszer jennünket igazol. S talán más iskolák is ikulhatnak belőle. Az egész abban áll, hogy igyszerűen nem adunk ötöst a diákiak, ha mondjuk gyönge, vagy rossz 'eleletet ad. — Mi ennek az előnye? — Ennek több hasznos oldala van. Slöször is, ha a diák rosszul felel, a következő órán újra felelhet s akkor ä régi és az új anyagból is kikérdeztük. Igy megtudjuk, milyen viszonya van "az illető tantárgyhoz, milyen a szorgalma és a felfogó képessége. S itt elmondott egy érdekes esetet, amit én is továbbadok. Sebők László, vékonydongájú, értelmes, jómodorú, jeles diák. S mint minden fiatal, tele van ő is vágyakkal, tervekkel. Parasztemberek ivadéka, apja ma a közösben dolgozik, ő se marad hűtlen paraszti származásához. Ezt már régen elhatározta, s ebből nem i» enged. A tornaijai magyar nyelvű tizenegyéves középiskolából egyedül б jelentkezett a nyitrai mezőgazdasági főiskolára. Am egyszer mégis úgy látszott, hogy fel kell adnia minden reményt, s nem tanulhat tovább; főiskolára sem mehet — gondolta magában kétségbeeséssel. S ennek a keserű gondolatnak egy ötös volt az gkozója; ábrázoló geometriából kapta. Pedig az anyagot tudta, de nem volt kész a rajza. Miért? Nem hanyagságból, beteg volt. Másnap a tanár szigorú tekintete ő rajta akadt meg. — Sebők, hozd ki a rajzodat: — Tanár elvtárs, nincsen készen... beteg voltam. A tanár érces hangja úgy csapott le rá, minj héja a védtelen csibére. — Ez nem kifogás, leülhetsz, . . ötös ... Laci ekkor nem vette komolyan a tanár szavait. -» Ezért nem adhat ötöst - vigasztalták osztálytársai is. — S harmadnap már elfelejtették, hogy Sebők „bezúgott". A tanár is rég kiejtette emlékezetéből az esetet. Am az ötös ott éktelenkedett a noteszében. S a félévi konferencián már nem emlékezett, hogy miért írta be az ötöst. A tanári gyűlésen sző esett erről is. — Sebők jó tanuló, nem kaphat ötöst — ez volt a tanárok véleménye. De nem az a szaktanáré, s a végső szót is ő mondotta ki. — Nálam ötösre áll. Nem tehetek kivételt ... Laci elbukott... Hát így történt. Rég volt. Laci ma kitüntetett tanuló. A főiskolai felvételi vizsgálja sikerült. Beteljesedik-e vágya, terve? Ez most már tőle függ. TÖRÖK ELEMÉR Sebők László Modellezők