A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-10 / 15. szám

TÍÁó'd/tfcA ták az engedelmességet. Nem akarnak tovább harcolni. Igazi felkelés, lelkesedtek a munkások. A katonák elvegyütek a munkások tömegében és nótázni kezdtek: „Éljen az ezred ... éljen az ezred ... Harcolni megyünk a hazáért!"... Csakúgy zúgott az állomás környéke. Nóta közben fel-felharsant a katonák kiáltozása: „Gárdisták, vége az uralmatoknak Szlovákiában! Gárdisták, hol vagytok?" Ilyen harci kedv lángolt 1944 július 31-én a városban. Ha nem lett volna jelen néhány áruló katonatiszt, akik hamis jelszavakkal félrevezették a legénységet, a felkelés lángjai már ekkor felcsaptak volna. Agusztus 30-án a német hadsereg SS-egységei Merkl alezredes parancsnoksága alatt megszállták Trenöín fontosabb pontjait és megkezdték a tisztogatási akciót. Erős motoros járőrök elvágták és izolálták a várost a pártizánok megszállta területektől. Azonban a megerősített őrségek ellenére, az éj leple alatt napról-napra újabb erősítést kaptak a partizánok. A 2. Sztálin-brigádban és 2izka-brigádban több mint ezer trenöíni lakos harcolt. A németek, a gárdistákkal karöltve, naponta börtönözték be a hazafiakat. Amikor megteltek a börtönök, a német parancsnokság Brezinát katonai területté nyilvánította, és halálbüntetés terhe alatt megtiltotta a civil lakosságnak a belépést. Ennek ellenére sem tudták eltitkolni kegyetlenkedéseiket, amelyeket elkövetttek. O. Fabo igy emlékezik ezekre a napokra: „... amikor a németek nem engedtek az ösvényen járni, megkerültük az erdőt. Igy ugyan nem láthattunk semmit, de hallottuk az áldozatok panaszos jajgatását és a lövöldözést. Ez egészen 1945 márciusáig tartott". Ma a Brezina ösvényein bújócskázó gyerekek játszanak és elkalandoznak egészen a 15 év előtti tömegsírokig, ahol ma emlékoszlop áll: „Emberek, őrködjetek!" A gyerekek közül már kevesen tudják, hogy ott valaha fasiszta vesztőhely volt. Trenöín újra szabad 1945 április 6-án a 2. ukrajnai front seregei és az 1. román hadsereg már a trenőlni járás határain állt, de a németek még erős védőállásokat építettek a város köré. A szovjet és román katonaság három nap alatt bekerítette Trenölnt. Az első nehéz géppuskás szovjet őrs a Vág balpatján foglalt tüzelő állást. Még aznap este felírták üzenetüket a szovjet katonák egy ház falára: „Mi oroszok — mi győzni fogunk! Saját barlangjában pusztítjuk el a gyilkost!" Másnap, április 10-én reggel 9 órakor befejezték az utcai tisztogató harcokat, a fél város felszabadult. Hat év után a trenöíni váron újra csehszlovák zászló lengett, a vörös szovjet lobogó társaságában, mint a szabadság jelképe. A hálás nép melegen fogadta a katonákat. A forradalmi nemzeti bizottság már három nappal előbb, április 7-én megtette az előkészületeket a vörös hadsereg fogadására. Fellélegzett a város, az emberek újból munkához láttak. Felépíteni a felrobbantott vasúti hidat, és a tönkretett gyárakat. Mert a németek mindent felégettek maguk után. A hatalmas vasúti híd felrobbantott vaskonstrukciója úgy függött a Vág felett mint a barbár pusztítás intő dokumentuma. Munkáskezek kiemelték a hidat és augusztus 15-én megindult rajta a forgalom. Azóta már sok új lapot irtunk a szocialista élet könyvébe. G. KALAC mege egyre növekedett. Valaki elkiáltja magát: „Éljen Sztálin!" „Éljen Sztálin elvtárs!" - hallatszik újra az ismeretlen férfi erős hangja. A kispolgárok felsápadtak. Jókedvű munkások várnak a vonatra. Kiáltozva az állomáson veszteglő katonai szerelvény felé tolongnak. A Tlso-kormány délre küldi utolsó katonáit, Olaszországba. A katonák Trenőínben a „kormány" ellen fordultak és megtagad-Örökzöld fenyők árnyékában hetven kereszt ált. Trenéín 1860. 1945 tavaszán Az új emlékmű terve