A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-13 / 11. szám

c/t rozsnyói dalosak tittarpru A 95-éves rozsnyél munkásénekkar azelőtt minden esztendőben február 27-én szokta megtartani hagyományos dalos ünnepét. Utoljára 1956-ban volt ilyen dalosest; azóta különböző nehézségek, problémák nem tették lehetővé az évi bemutatók megtartását. Az első dalosest meghívóját a Csemadok helyi csoportja őrzi. Szövege a következő: — Rozsnyón, foiyő 1864-dik év január 28-án csütörtökön a városháza nagy termében az alakulandó dalárda javára, Radlcs Márton zemekafa mellett, tincvigalom tartatik. A táncvigaknat megelőzi a dalárda által előadandó három dal. A rozsnyói dalosok ünnepe csakúgy mint 95 esztendővel ezelőtt, ma ls bemutató számadást jelent, s van miről számot adni, hiszen dicséretre méltó tett hasznos társadalmi munkát végezni a szellemi kultúra, az énekkultúra művelésével az új társadalom Javára. Alig van más olyan kultúrkollektlva, mely oly következetesen neveli az egyént az egészséges közösségi szellemre, helyes társadalmi viselkedésre, fegyelemre, rendre, mint az énekkar. Hiszen e tulajdonságok hiányában nem ls haladhatna sikeresen az énekkar tanítása. A fennmaradt dokumentumok azt bizonyítják, hogy a fegyelemre, rendre mind'q nagy gondot fordftott a dalárda vezetősége. A legapróbb részletekig kidolgozott énekkari alapszabály 11. cikkelye ma is példaképül szolqálhat. Aki a gyakorlati órákról ötször, vagy bármely fellépés alkalmával kétszer elmarad, s azt minden adott esetben elfogadható okokkal tfz nap alatt nem igazolja, továbbá, aki botrányos magaviseletével a dalosest erkölcsi hírnevét veszélyezteti, avagy engedetlenséget, hanyagságot tanúsít, az egyletből a választmány által kizáratik — mondja az alapszabály. A rozsnyói énekkar tagjai tudatában vannak annak, hogyha szívvel-lélekkel énekelnek, akkor maguk is művelődnek, fejlődnek. Ma már a hivatalos szervek is gondoskodnak erről. Az énekkar tagjai tanulják a kottaismeretet, légzésgyakorlatot, zeneelméletet, és megismerik a zeneszerzők életét. Legutóbb Ag Tibor, a Népművészeti Együttes vezetője tartott előadást a tagok számára. Mikus Imre tanító, a karnagy fáradságot nem Ismerve pontosan megtartja a próbákat, gyakorlatokat, és szigorú fegyelmet követel a tagságtól Is. Egy-egy müvet előre átqondolt rendszer alapján tanít, először szólamoidcint, maid eqyüttesem, de minden esetben kidolgozva. kicsiszolva a legapróbb részletekig. A 95 esztendő nem telt el simán. Az énekkari kultúra fejlődésében voltak zökkenők, meg&llök. A harcos, küzdelmes, mozgalmas évek mégis felejthetetlenek, emlékezetesek maradtak. Maga az a tény, hogy a kollektíva mind a mai napig együtt maradt, mindennél fényesebben bizonyltja, hogy a lényeg az összetartás gondolata, s a dal szeretete, az egyiivétartozás szelleme erős az együttesben. Már veteránjai is vannak a kollektívának, akik minden megpróbáltatáson át kitartottak mellette. Balázs Gyula, Munka József 35 éve, Jankó Miklós, Birtok Gézáné, Gál Miklós 30 éve, Rubin Géza, Vass József 27 éve énekelnek. De vannak még többen, akik ugyanilyen kitartóak. Az idős tagok úgy emlékeznek, hogy az énekkar akkor élte virágkorát, amikor Román karnagy volt a vezetője — az 1930-as, 40-es években. Ma is felejthetetlen élmények közé tartozik a magyar városok, Komárom, Érsekújvár, Losonc és a többi város meglátogatása, ahol ünnepnek számított az énekkar hangversenye. A felsorolt énekkari tagok mindegyike munkás. Mint kedves emlékre gondolnak a régmúlt időkre, amikor a kollektívában találták meg örömöket és a szórakozást. De nemcsak a szórakozás lehetőségét nyújtotta, hanem ellenállási gócpont, gyülekezési alkalom volt. Az 1960-as esztendőben új munkáslányok, bányászfiúk, tanítónők és nevelők jöttek az énekkarba. A tanítóság nagy része, különösen a férfiak továbbra is passzívan viszonyulnak az énekkarhoz. Rozsnyóról egy tanító sem érdeklődik. Az említett tanítók vidékről járnak be. A Bécsi Munkásinduló a Warsavianka és Fel ti dolgozók, a Vörös Csepel, de a többi is az Aká si mi krásna, Bárdos és Szabó népdalcsokra a klasszikus Baráti kör Fridériei-től és a Rigók Heinrich Purceltől bizonyltja, hogy az énekkar á szocialista kultúra iqazl pártos terjesztője. Most, amikor a küszöbönálló területi átszervezés előtt álluak, nem lesz hasztalan hangoztatni, hogy városunkra, Rozsnyóra, mint járási székhelyre a jövőben sokkal fontosabb feladatok várnak. Így következésképpen az énekkarokra és különösen a ml munkás tradícióra épült énekkarunkra ls. A múlt kötelez arra, hogy a haladó hagyományokon fejlődött énekkar a mában élje létezésének virágkorát. Mindehhez azonban kellene, hogy gyakrabban látogassák a szakemberek, karmesterek, zenei dolgozók és tanácsaikkal, útmutatásaikkal segítsék előbbrejutását. Sajnos, éppen ezt és éppen ma hiányoljuk. A helyi hivatalos szerveknek sokkal többet kellene törődni a 95 éves énekkarral. Nem beszélve arról, hogy létezése anyaglakat ls követel, amit nemigen akar vállalni senki. Nem a fűtésre, teremre gondolok, hanem a megfelelő kottaanyag beszerzésére, az egyes művek feldolgozására, esetleg gyűjtésére, ami mind tekintélyes kiadásokkal jár. Az énekkarnak Jelenleg 50 tagja van. Működésének legszebb szakában sem volt több. Igaz, Román karnaqv Idejében, mint férfi kar létezett, vegyes kar ritkán szerepelt. legnagyobb létszáma a 90. jubileumi évben volt. A jövő, az énekkari művészet fejlesztése terén ma szinte korlátlan lehetőségeket kínál. Az újjáéledt énekkarban meghonosodott egészséges optimista szellem ls azt bizonyltja, hogy egy kis szorgalommal, összetartással a 100 éves évfordulóra egy hatalmas Impozáns énekkar hirdetheti majd a szocialista énekkultúra diadalát. VAJDA JŐZSEF, Rozsnyó