A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-06 / 10. szám

MARTA ÖURICOVA Szülőföldemhez (Részlet) « Ismered sok filmünk: terveink gyümölcsét — Ezernyi gyfirkémény a tájban szerteszét. Arany kalfiszokkal hullámzik a róna, Változó világról mond regét a nóta. A Te mosolyodban nincsen többé bánat. Rétjeiden játszó gyermek kiabálhat. Nem inti meg senki: nincs kedvünknek gátja. Ajkunkról ének száll szerte a világba. \ 'tjai ol Történelem Vojtech Remei és Jfin Janéo kitüntetett vájárok Neumanová Katarina, a konfekció részleg élmunkása gurgyal lakásaira is emlékszik, a magas part liábánál vésett lyukakra. Bizonygatom, hogy nem ismerné meg a íalut, bár még maradt a gurgyalokból kettő, de annak sem kellene már lennie. Hanem a lőtér felé vezető úton új sor épült, — mondom neki, — az állomás felé sem szőlők szegélyezik az utat, de két magas házsor. Szívesen elhiszi, mert itt is úgy van. íme a gyár! Ez is a tizenöt esztendő alatt épült. A régit, a kétszáz éveset csak raktárnak használják ... — Tessék! Nézze csak meg, érdemes, — így indít befelé, félig hivatalosan, félig ismerősen, hogy egy sarat tapostunk a Garam partján ... Filip elvtárs vezet végig az üzem három emeletén. Kötődé, szabászat, konfekciórészleg. Három emelet! Kilencszáz ember dolgozik itt, három műszakban. Egyszerre háromszáz. Már a kis szerkesztő lapjában olvastam, hogy az üzem az elmúlt évben megszerezte a járási pártbizottság vándorzászlaját, s ebben az évben is meg akarják tartani. Nem akadt hónap, hogy ne teljesítették volna a tervét. Ez az érdem. Meg az, hogy egyszpr sem kapnak reklamációt. Az áru minősége mindig elsőrendű. A konfekciórészlegen két munkacsoport alakult, hogy elnyerhessék a szocialista munkabrigád büszke címet. Zajac Pavel elvtárs, az üzemrészleg mestere mutatja be a versenyző brigádot és igy ismerem meg a brigád vezetőjét, Korenková elvtársnöt, aki idős kora ellenére példát tud mutatni a szervezésben. Stangová, a szomszéd varrógép kezelője sem fiatalabb, Cibulová Gabriella annál Inkább. Homlokába hüllő haja függönyén át nézegeti a tű gvors munkáját, és éppen csak fölnéz egy pillanatra, de sem a keze, sem a gép kereke nem áll meg. Nincs idő a beszélgetésre. Minden hónapban száz százalékon felül termel mind a két munkacsoport. Zajac elvtárs nem árulja el, ki a legjobb a csoportban. A brigád vezetőjéhez küld, hogy az a felelős, hiszen önálló munkacsoportról van szó. Korenková elvtársnő csak annyit mond, hogy náluk mindenki szorgalmas, ha van is gyöngébb, azért vannak az ügyesebbek, hogy segítsenek. Hiszen ez is benne van a verseny feltételeiben .. . Asszonyok birodalma. És ebben a birodalomban benne van Anna Urbanková is, aki Nyitra mellől jött ide tanulgatni a kötőgépek kezelését. A tizenöt éves Annát közvetlen az iskola szervezte, az gondoskodott arról, hogy ez a kislány, aki egyidős a Szabadsággal, minél előbb szakmunkás legyen. De nemcsak szakmunkás. Az internátusban másról is gondoskodnak: művelődésről, kultúráról. Tanulókörök, televízió, rádió, háromezer kötet könyv az üzemi klubban, mind azt szolgálja, hogy a kis Anna és vele együtt minden fiatal nagyon jól érezze magát. Ezzel szemben a vajkai Kovács Teréz panasszal él. Könnyű a tanulóknak, mondja de nekünk a már régi, úgynevezett legénylakáson kell lakni. Kár, hogy kinőtte az éveket, mondja a huszonegyéves Terike, ő is ott lakhatna, ahol nem kellene a negyedik emeletre hordani a szenet. Azt tanácsolom neki, menjen férjhez. Akkor kettesben hordaná a szenet fölfelé, de a tanács rosszkor hangzik el. Anna JSopková, a harmadik géptől lefújja az egész javaslatot, mivel neki nagy tapasztalata van a henye férfiakat illetően. Elmondja őket júdásoknak, meg kleofásoknak, mire nagy nevetés támad, s biztatnak, hogy tegyem közzé ezt a véleményt, ha merem. Szegény férfiak! Filip elvtársra nézek, majd meg a csöpp főszerkesztőre, de az utóbbi vagy tlz lépésre szökött közelünkből, hogy elrejtse piruló arcát. Indulunk. Fülünket még megüti egy-egy fűszeres sző, nevetés, incselkedő hang, hogy lecsillapodjon a látogatás okozta izgalom. Ütközben Filip elvtárs arról beszél, hogy az üzemi pártszervezetnek első és legfontosabb gondja a fiatalok nevelése. A százhúsz tag és tagjelölt kevés ilyen nagy üzemre, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az átlagos kort... Egyet, egyetlen egy dolgot felejtettem el megkérdezni, hány kommunista ifjúmunkásuk van, bár előbb a szabászatot járva láttam, hogy Kovács Terike büszkén húzta félre köpenyét, s mellén előtűnt a CSISZ járási vezetőségének kitüntetése. Tehát vannak fiatalok. Vannak! Együtt lépek ki a gyárkapun Marta Duricovával, miután elköszönünk az immár ismerős kapuőrzőktől, hogy egy darabon még együtt menjünk, majd jó munkát kívánunk egymásnak. — Jő munkát! — Jó munkát — ismétlem magamban. GYURCSÖ ISTVÁN Mészáros Mária, a többszörösen kitüntetett élmunkás Leányvár