A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-06 / 10. szám

Szemfény­vesztés A francia atombomba pusztító pernyéje már rég lehullott a Szahara forró homokjára, a til -tokozások vihara mégsem csendesedett el Míg Afrika is Dél-Európa a Közeikelet népei a francia atomhalál ellen tiltakoznak, addig India lakosai ujjongva üdvözlik az élet és a béke mosolygó követét, Ny. Sz. Hruscsovot. és septa lm minyoltik olcsó munkaerő tartalékjalkat és mindezeken a területeken aaját gyártmányaik­nak rendeztek be előnyős piacokat. Állami és magántőke befektetéseket eszközötek, s más államok ellen pedig háborús támaszpontokat rendeztek be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a SzovjetunlA, a Kínai Népköz­társaság, valamint a népidemokratikus orszá­gok példája nyomán Azsla és Afrkia elnyomott országai — India, Indonézia, Burma, Vietnam, Éizak-Kórea, Egyiptom, Szíria, Irak, Libia, Szudán, Tunézia, Marokkő, Ghana és Gulena .. . egymás után tűzték kl a függetlenség) moz­galmak és szabadságharcok lobogóját, majd saját kezükbe vették sorsuk Irányítását. A győzelmei keleti szél azonban nemcsak rabblllncseket oldott fel, ét öröknek vélt te­kintélyeket tépázott meg, hanem az imperia­listák esztelen embergo politikájának követ­keztében szükségszerűen egyre-másra szűkíti a kapitalista világ piactérségét, valamint a nyers­anyagforrások kiaknázásának lehetőségeit la! Ezért a még megmaradt pozíciók megmen­tésére és az elvesezttek esetleges visszaszer­zésére e nyugati Imperializmus, ám mindenek­előtt az USA a külföldi segélyek és katonai szöveségek trójai falovát teremtette meg. A NATO, a SEATO, a CENTO, ugyan elsősorban a szocialista tábor ellen Irányuló erők egyesí­tése, de egyben az amerikai gezdas&g helyze­tének stabilitását Is szorgalmazza. Mert ezek a katonai segélynyújtások gazdasági szempont­ból Igen fontosak az USA-nak, hisz a nyújtott segélyek 85 százalékát a partnerek az Egye­sült Államokban költik el és a katonai szállít­mányok 600—800.000 amerikainak biztosítják a munkalehetőségeket. Hogy ez USA segélyek — hívják ezeket bár­miképpen is — az amerikai Imperialista straté­giának szolgálnak, azt ml sem bizonyltja job­ban, mint hogy Dél-Korei,, melynek lakosága In­diáénak csupán huszadrésze, mégli ötször any­nyi segélyt kap, mint India, sőt az 1955—1956 időszakban Dél-Vietnam 491 millió dollár se­gélyt kapott az USA-tól — míg India csupán 419 milliót. A stratégia valóban nyilvánvaló, a nyugati hatalmak el akarják kerülni, hogy az elmara­dott (főleg a kettészakadt) országok népeinek rokonzzenve ne forduljon a kommunisták és a Szovjetunió felé. Az eredmény azonban kétes, mivel a nagyösszegü segélyeket sem Dél-Koreá­ban, sem Iránban, Pakisztánban és Törökor­szágban nem a mezőgazdaság éa a hazai ne­hézipar fejlesztésére használják fel, hanem iegyvervásárlásra, a hadieregek létszámának növelésére, katonai támaszpontok, erődítések és felvonuló utak építésére fordítják. Ez pedig azt jelenti, hogy a dollár, bár az elmaradott országok népeinek rokonazenvét Igyekszik meg­nyerni, visszagurul az amerikai monopolisták pénzszekrényeibe. A szemfényvesztés azonban nem hat már az ázsiaiakra és afrikalakra. Burmában és Indonéziában szintén a meg­értés apostolaként fogadták a szovjet kor­mányfőt. Kénytelen volt ezt megállapítani világkörüli útján Elsenhower elnök Is! Mert az amerikai szemfényvesztéssel szem­ben ott van a szocialista államok segítő jobb­ja, amely valóban baráti alapon és önzetlenül segíti a világ gyöngébb és elmaradott népeit. D. Berliner amerikai professzor „A szovjet gazdasági segély" cimü könyvében bevallja, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista or­szágok a legutóbbi öt év folyamán kétszer akkora segítséget nyújtottak, tizenhat elmara­dott országnak (India, EAK. Indonézia, Afga­nisztán, Ceylon, Burma, Kambodzsa, Nepal, Szudán, Jemlm és mások, nehézipari vállala­tok, kórházak, tudományos Intézetek, vízierő­művek és mezőgazdasági berendezések építé­séhez, mint az Amerikai Egyesűit Államok 1945 óta. Az amerikai proleaszor azt sem ta­gadja, hogy a szocialista tábor olyan segítséget nyújt ezeknek az országoknak, amely meg­gyorsíthatja Iparuk fejlődését és egyben lehe­tővé teszi az új Iparhoz, technikához értő szakemberek kiképzését. A politikai és hadá­szati feltételektől mentes, előnyös szovjet köl­csönök, a szocialista szakemberek segítsége feltárja és üzembe helyezi az elmaradott or­szágok erőforrásalt. Kialakul modern nemzeti nagyiparuk, növekszik szakképzett munkássá­guk, ~ műszaki és tudományos értelmiségük. Igy aztán csak természetes, hogy ezen orszá­gok népei egyre növekvő rokonszenvvel visel­tetnek a szocialista tábor országai Iránt, és a nemzeti fórumokon egyre Inkább a béketá­bor oldalára állnak, mivel tudják, hogy a Szov­jetunió és a többi szocialista ország részérői nem szemfényvesztésről, hanem Igazi baráti kézfogásról, a béke és a szabadság oltalma­zásáról van szó. —si— Már régen elmúltak azok az úgynevezett szép napok, amikor angol, francia, holland és nem utolsósorban amerikai tengerészgyalogság két-három ágyúval és egy snájdig kapitány vezetésével birodalmakat rombolt le és or­szágokat hódított meg — a „nyugati civili­záció" nevében. A kolonlzátorok hosszú Időkön át rendszere­sen kirabolták a gyarmatokká degradált éa s gvarmali sorba kényszerltett országok termé­szeti kincseit — njersanyag forrásalt. Idzsák-A nyugat-német Münchenben a lakosok százai tiltakoztak a francia atomrobbantás ellen. Barry Szeydon, afrikai diák lakóhelye csupán háromszáz kilométerre esik a szaharai atom­bomba robbantás színhelyétől és ezért termé­szetes, hogy nem csak S, hanem az összes afrikai diákok tiltakoznak az atomhalál ellen és követelik, hogy legyen már egyszer J min­denkorra vége Afrika felett a franciák gyar­mati uralmának.

Next

/
Thumbnails
Contents