A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-06 / 10. szám

Szemfényvesztés A francia atombomba pusztító pernyéje már rég lehullott a Szahara forró homokjára, a til -tokozások vihara mégsem csendesedett el Míg Afrika is Dél-Európa a Közeikelet népei a francia atomhalál ellen tiltakoznak, addig India lakosai ujjongva üdvözlik az élet és a béke mosolygó követét, Ny. Sz. Hruscsovot. és septa lm minyoltik olcsó munkaerő tartalékjalkat és mindezeken a területeken aaját gyártmányaiknak rendeztek be előnyős piacokat. Állami és magántőke befektetéseket eszközötek, s más államok ellen pedig háborús támaszpontokat rendeztek be. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a SzovjetunlA, a Kínai Népköztársaság, valamint a népidemokratikus országok példája nyomán Azsla és Afrkia elnyomott országai — India, Indonézia, Burma, Vietnam, Éizak-Kórea, Egyiptom, Szíria, Irak, Libia, Szudán, Tunézia, Marokkő, Ghana és Gulena .. . egymás után tűzték kl a függetlenség) mozgalmak és szabadságharcok lobogóját, majd saját kezükbe vették sorsuk Irányítását. A győzelmei keleti szél azonban nemcsak rabblllncseket oldott fel, ét öröknek vélt tekintélyeket tépázott meg, hanem az imperialisták esztelen embergo politikájának következtében szükségszerűen egyre-másra szűkíti a kapitalista világ piactérségét, valamint a nyersanyagforrások kiaknázásának lehetőségeit la! Ezért a még megmaradt pozíciók megmentésére és az elvesezttek esetleges visszaszerzésére e nyugati Imperializmus, ám mindenekelőtt az USA a külföldi segélyek és katonai szöveségek trójai falovát teremtette meg. A NATO, a SEATO, a CENTO, ugyan elsősorban a szocialista tábor ellen Irányuló erők egyesítése, de egyben az amerikai gezdas&g helyzetének stabilitását Is szorgalmazza. Mert ezek a katonai segélynyújtások gazdasági szempontból Igen fontosak az USA-nak, hisz a nyújtott segélyek 85 százalékát a partnerek az Egyesült Államokban költik el és a katonai szállítmányok 600—800.000 amerikainak biztosítják a munkalehetőségeket. Hogy ez USA segélyek — hívják ezeket bármiképpen is — az amerikai Imperialista stratégiának szolgálnak, azt ml sem bizonyltja jobban, mint hogy Dél-Korei,, melynek lakosága Indiáénak csupán huszadrésze, mégli ötször anynyi segélyt kap, mint India, sőt az 1955—1956 időszakban Dél-Vietnam 491 millió dollár segélyt kapott az USA-tól — míg India csupán 419 milliót. A stratégia valóban nyilvánvaló, a nyugati hatalmak el akarják kerülni, hogy az elmaradott (főleg a kettészakadt) országok népeinek rokonzzenve ne forduljon a kommunisták és a Szovjetunió felé. Az eredmény azonban kétes, mivel a nagyösszegü segélyeket sem Dél-Koreában, sem Iránban, Pakisztánban és Törökországban nem a mezőgazdaság éa a hazai nehézipar fejlesztésére használják fel, hanem iegyvervásárlásra, a hadieregek létszámának növelésére, katonai támaszpontok, erődítések és felvonuló utak építésére fordítják. Ez pedig azt jelenti, hogy a dollár, bár az elmaradott országok népeinek rokonazenvét Igyekszik megnyerni, visszagurul az amerikai monopolisták pénzszekrényeibe. A szemfényvesztés azonban nem hat már az ázsiaiakra és afrikalakra. Burmában és Indonéziában szintén a megértés apostolaként fogadták a szovjet kormányfőt. Kénytelen volt ezt megállapítani világkörüli útján Elsenhower elnök Is! Mert az amerikai szemfényvesztéssel szemben ott van a szocialista államok segítő jobbja, amely valóban baráti alapon és önzetlenül segíti a világ gyöngébb és elmaradott népeit. D. Berliner amerikai professzor „A szovjet gazdasági segély" cimü könyvében bevallja, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista országok a legutóbbi öt év folyamán kétszer akkora segítséget nyújtottak, tizenhat elmaradott országnak (India, EAK. Indonézia, Afganisztán, Ceylon, Burma, Kambodzsa, Nepal, Szudán, Jemlm és mások, nehézipari vállalatok, kórházak, tudományos Intézetek, vízierőművek és mezőgazdasági berendezések építéséhez, mint az Amerikai Egyesűit Államok 1945 óta. Az amerikai proleaszor azt sem tagadja, hogy a szocialista tábor olyan segítséget nyújt ezeknek az országoknak, amely meggyorsíthatja Iparuk fejlődését és egyben lehetővé teszi az új Iparhoz, technikához értő szakemberek kiképzését. A politikai és hadászati feltételektől mentes, előnyös szovjet kölcsönök, a szocialista szakemberek segítsége feltárja és üzembe helyezi az elmaradott országok erőforrásalt. Kialakul modern nemzeti nagyiparuk, növekszik szakképzett munkásságuk, ~ műszaki és tudományos értelmiségük. Igy aztán csak természetes, hogy ezen országok népei egyre növekvő rokonszenvvel viseltetnek a szocialista tábor országai Iránt, és a nemzeti fórumokon egyre Inkább a béketábor oldalára állnak, mivel tudják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország részérői nem szemfényvesztésről, hanem Igazi baráti kézfogásról, a béke és a szabadság oltalmazásáról van szó. —si— Már régen elmúltak azok az úgynevezett szép napok, amikor angol, francia, holland és nem utolsósorban amerikai tengerészgyalogság két-három ágyúval és egy snájdig kapitány vezetésével birodalmakat rombolt le és országokat hódított meg — a „nyugati civilizáció" nevében. A kolonlzátorok hosszú Időkön át rendszeresen kirabolták a gyarmatokká degradált éa s gvarmali sorba kényszerltett országok természeti kincseit — njersanyag forrásalt. Idzsák-A nyugat-német Münchenben a lakosok százai tiltakoztak a francia atomrobbantás ellen. Barry Szeydon, afrikai diák lakóhelye csupán háromszáz kilométerre esik a szaharai atombomba robbantás színhelyétől és ezért természetes, hogy nem csak S, hanem az összes afrikai diákok tiltakoznak az atomhalál ellen és követelik, hogy legyen már egyszer J mindenkorra vége Afrika felett a franciák gyarmati uralmának.