A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-28 / 9. szám
Albánia, ez az Adriai-tenger hegyekkel borított, keskeny tengerparti sávján elterülő kicsiny ország, hihetetlen ellentéteket ölel fel. Észak-Albánia északi hegycsúcsalt egész éven ált hö borítja. A görög határ vidékén, a napsütéses Szarandáíban, ha nem éppen kényes, akár decemberben ls fürödhet az ember a tenger hullámaiban. Vannak ott kis völgyecskék, ahol megterem minden, amit csak az lemibernek a bőkezű teimészet nyújthat: rizs, narancs, szőlő és zamatos déligyümölcs. Vannak hegyoldalakba felfutó ezüstös olajfallgetek, amelyeikiből imitt-amott karcsú fekete tujafák törnek az égnek. Vannak hegységek és hegyek — ezekből van a legtöbb, amikről azt gondolná az ember, hogy ott már semmi sem terem meg. S még teljesen pusztának hitt helyeken is találni haragoszöld fügefa-csoportokat, följebb pedig a kopár sziMabálványok között juhnyájak legelésznek. Igen öreg s ugyanakkor hihetetlenül fiatal ország Albánia. Girokas-züra várának falai még a bizánci uralmat Idézik, a butrini amfiteátrum -Az albán állami ének- és táncegyüttes két szólótáncosa i. HAJE« Ma már albán mérnökök dolgoznák az ország kincseinek feltárásán Fiatal emberek a fiatal iparban ban római hadvezérek és konzulok előtt játszottak. S az ősi kúlhírközpontokról valamivel távolabb születik a legfiatalabb opera és színház. Mert hiszen minden fiatal Itt, minden most kezdődik. Tizenöt esztendeje még csak, hogy Albánia felszabadult az évezredes Idegen' •elnyomás, az évezredes nyomor alól, a az albánok megtanultak. szabadon élni, szabadon alkotni, épttend új szebb jövendőjüket. _ Elkálpráztátó az új élet lüktetése, ""akár VHora kikötőjének ezerszínű, hangos korzóján, akár a fekvésiével Betleheme emlékeztető Berat iparvároskában figyeled. Meghatő az •emberek lelkesedése, akik Tiranától délre új termőföldeiket ragadtak el a mocsártól vagy a Sztálin körüli mezükön alajkutakat fúrnak. Ülök a tiranai Népszínházban, amely csak néhány éwel ezelőtt alakult {a felszabadulásig egyetlen hivatásos színi együttese sem volt Albániának). Kola Jakov, az egyik legjobb mai albán drámaíró darabját, a Halül és Hatrirát adják. Az emberek gondolkodásét nemrég még a legkonzervatívabb mohamedanizmus tartotta béklyóban — s szinte hihetetlennek látszik, mennyire megváltozott minden néhány rövid esztendő alatt. Ha valahol magasan a hegyek között, a külvilágtól csaknem teljesen elzárt falucskáiban öregembert lát az ember agyagkunyhóla előtt ülni. aki az albán kommunista párt lapjában, a Zerie populltlban figyelmesen olvas cllldket a kormánynak a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében hozott rendelkezéseiről, ez valami egészen hihetetlennek létszó dolog, abban az országban, ahol nemrég még a lakosság túlnyomó többsége nem tudott Irnloílvasnl. S amikor azt látjuk, hogy a meredek hegyi úton, melynek egyes Járhatatlan szaka szaft nem is lehet útnak tartani a ml fogalmaink szerint, csehszlovák gyártmányú autóbusz kapaszkodik felfelé, megint csak arra kéli gondolnunk, hogyan ölelkezik Itt a ma a múlttal, mely egyre Inkább háttéribe szarul, hogy helyet adjon a mának — a a jövendőnek A történelmi emlekezetü elibasszáni templom oszlopcsarnoka Girokasztra