A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-03 / 1. szám

Eppert moat érkeztek vissza Brüsszelből. A TU 10-essel repültek; többnyire ezen teljesítenek szolgálatot, bár nem mindig együtt: Alena Stfelcová, fedélzeti kalauznő (angolul steward) és Michal Podolec távírász. Alena tipikus prágai nő: csinos, eleven beszédű és öntudatos - huszonöt éves. Hogy mindezeken kívül Alena négy idegen nyelvet is beszél - az csak természetes. Másként nem is lehetne a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság nemzetközi járatainak elsőfokú kalauznője. öt esztendeje üzi ezt a mesterséget. Bejárt, illetőleg berepült számos, a képzeletet csábító szép idegen országot és nagyvárost. Berlintől és Párizstól Kairoig. Az ember kissé irigykedve nézi: mennyi szépet, érdekeset látott. Azt hinnénk: fölényes lesz, ha ilyen élmények után kíváncsi kérdésekkel zavarjuk. De ő nem. ö Alena Stfelcová naiv prágai asszonyka, aki francia gimnáziumba járt, mert tolmácsnak készült. Akkoriban Igy álmodozott. Párizst látni -és meghalni. Most már látta Párizst, látta Brüsszelt, Bombayt, otthon van Moszkvában - de élni akar. Méghozzá otthon, Prágában. Ezért választott olyan férjet, aki nagyonis a földhöz kötött: a Skodamüveknél szerelő. -. Repülök egyre, de fészket rakni hazajárok, mint a fecske - mondja Alena, arcán titokzatos mosollyal. Talán már a kis fecskefiókákra gondot... Mert a gyerekeket nagyon szereti. - Egyszer egy kétesztendős kislányt adtak át nekem Prágában a hozzávaló tejesüveggel együtt, hogy Szófiában várja majd a nagymamája. Csupa férfi utasom volt és éppen viharba kerültünk. Mindenki „tengeri beteg" lett, csak a csöppség meg én nem. Igy aztán elég dolgom volt a betegek körül, a kislányt pedig az „anyai hajlamokkal" megáldott férfiak ringatták felváltva, egészségi állapotuk szerint... Mi mindent kell hát tudnia egy < fedélzeti kalauznönek? Nemcsak koktélt keverni, hanem Sunar gyermektápszert is. Nemcsak az utasok táplálékáról gondoskodni, hanem egészségükről is. Hanem Alenán nem fognak ki. ö diplomás ápolónő. Hogyan is vótt az a svédekkelt - Berlinben svéd jégkorongozókat vettünk fel. Az egyik-Korszerü hangulatkép nek sérült volt a keze. Szakszerűen bekötöztem, ápoltam, és mikor Stockholmban kiszálltunk, csakúgy zengett a repülőtér a Héja, héja, heja-éljenzéstól. Ez nekem szólt - teszi hozzá Alena kedvesen, minden dicsekvés nélkül. Beszél az olasz utasokról, akik igen szertelenek, meg a csehszlovák sportolókról, akik „nagyon sokat és folyton esznek". - Zátopeket hoztuk haza San Sebastianból - meséli a vidám élményt. - Máig sem értem, hogyan, de a tilalom el-Startol a TU-104-as lenére hazacsempészett onnan egy Pedro nevű kiskutyát. Alena elhallgat, kissé kipirulva, mint aki, azt hiszi, hogy túl sokat beszélt önmagáról. Ám Podolec távirász még bíztatja: - Azt is mondd el, Alena, hogy 1956-ban, mikor az a nagy tél volt, az Iljusin 12-vel Moszkvába repültünk és te bírtad legjobban a hidegét. Vagy azt a homokvihart Bejrut fölött. Vagy, hogy menynyire megcsodálták a TU 104-esünket Athénban a görög és amerikai katonák. És hogy milyen szívesen fogad minket a nyugati repülőtereken állomásozó személyzet. Ezek már a távírász szavai, ö is a „levegő szerelmese". Handlová mellől való szlovák ember. Valamikor napszámos volt. A katonaságnál került a repülőkhöz. Tagja volt a Szovjetunióban a háború alatt megalakult l. Csehszlovák Légi Hadtestnek. Azóta repül. Repült trópusi hőségben, ragyogó napfényben, kemény fagyban, felhők fölött, felhő alatt, és viharban, amikor a csapkodó villámok a gépmadár két szárnyát mint tüzes szivárvány kötik össze. Családos ember. Nem félti-e a felesége? - Azt nem tudhatom, mert keveset vagyok otthon -mondja huncutul. - Egyébként az asszony a repülőtér Hughes távírójánál dolgozik. A lányunk tavaly érettségizett, Tonik, a fiunk, tizenkét éve*. - Nincs róluk fényképe? -kérdezem. \ - Nincs nálam, de reggel félnyolckor repülök Moszki>ába, estére jövök vissza. Akkorra hozhatok képet is. Mit mondhat erre egy magamfajta földi halandó? Nem is tudok szólni, csak nagyokat nyelek: reggel Moszkvába — estére vissza! Hej, micsoda korban élünk ... GÁLY OLGA A fedélzeti kalauznő fogadja a repülőtérre érkező utasokat Tessék - еду kis frissítő.