A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

A fordítás Korszakalkotóan érdekes és újszerű ötletem támadt, írtam belőle egy regényt, magyarul. Hogy mi volt a témája? Egészen eredeti! Egy fiú meg egy lány szeretik egymást, a szülök ellenzik a házasságot, mígnem sok-sok akadályt leküzdve mégis egymásé lesznek. Olyan jónak tartottam tr' regényt, hogy meg sem várva míg a Könyvkiadó öt-hat év múlva visszautasítja, gondoltam mindjárt lefordíttatom szlovákra is. Kerestem egy műfordítót, ám azok anynyira elfoglalt "emberek, hogy évekre előre semmi reményem nem lehetett. Megkértem tehát egy, perfekt szlovák ismerősömet, fordítsa le a müvet. Két hónap alatt elvégezte a munkát. Nem vagyok kételkedő természet, de jó ha tudja az ember, mit ad ki a kezéből, ezért ellenpróbát akartam csinálni. Megkértem egy másik ismerősömet, fordítsa vissza a regényt magyarra. Hat hét alatt elkészítette. Még aznap este elolvastam és másnap közöltem vele, hogy valami tévedés lesz: elcserélte a kéziratot, mert ez nem az én regényem. ö azonban mereven ragaszkodott az állláspontjához, hogy nála másnak a kézirata nem volt, soha nem végzett ilyen munkát, ez az első műfordítása Hazakidlogtam tehát a regénynyel és mire harmadszor elolvastam, kezdtem megbarátkozni az új témával, mely szerint egy hetven éves bácsi és egy hatvankilenc éves néni mindent elsöprő szerelemmel szereti egymást, de házasságuk elé komoly akadályok tornyosulnak. Beleszólnak a feleségek, gyerekek, unokák, dédunokák stb., míg végül is földöntúli erők döntik el- a szerelmesek sorsát. Csendesen, de lángolóan szerelmes szívvel elhánynak. Nem is olyan rossz! Újszerű! Elhatároztam, hogy a regényt úgy hagyom. Kerestem tehát egy másik fordítót és újra lefordíttattam szlovákra. Ám e fordítás ellenpróbája is elképesztő volt. A regény szereplői egy hatvanéves nagyapa' és egy 18 éves leány, akik ugyan kimondhatatlanul utálják egymást, de mégis elválnak. Kolosszális! Jobb mint az eredeti! Ilyen aztán tényleg nem volt még! Nem folytatom ... A további fordítások és ellenpróbák is óriási meglepetéseket hoztak. Ekkor támadt egy korszakalkotó ötletem: anélkül leszek híres és a világ legtermékenyebb írója, hogy a kisujjam megmozdítanám. Lemásolom könyvtáram bármely kötetét, számtalanszor lefordíttatom oda-vissza és minden változatát beküldőm a könyvkiadónak. Nyugodt lehetek, a valódi szerző egyikben sem ismer rá saját művére... de talán még a fordítóim sem ... V1GH RÓZSA kulruuálís híre '< © Bondarcsuk Olaszországban filmezik. — Roberto Rosselini olasz rendező Ceri falucskában hozzáfogott „Római éjszaka" című új filmjének forgatásához, amelynek szövegkönyve a második világháború egy drámai epizódját dolgozza fel. Az egyik főszerepet Szergej Bondarcsuk ismert szovjet filmszínész játssza. 0 A Kansankulttuuri finn kiadónál a múlt év végén megjelent Hasek Svejkjének már hatodik finn nyelvű kiadása. Ugyanez a kiadó most jfelenteti meg Hasek „A humor iskolája" címú mi*vét, • AZ UNESCO legutolsó adatai WS/&~4kt szerint a legtöbb ^JrCrifjTh , napilap Nagy-Britanniában jelenik meg. Ezer lakosra itt 577 napilap-példányszám esik. A második helyen áll Svédország, ahol ezer lakosra 462 példány esik. Az UNESCO adatai szerint az egész világon 8 ezer napilag jelenik meg 25Ó millió példányban. • Mire költi ön a Nobel-díjat? — kérdezte egy amerikai újságíró Salvatore Quasimodo olasz költőtől. A kérdezett mélabúsan felelt: Sokan állítják majd, hogy rendkívül rosszul használom fel a Nobel-díj nagy összegét. Elhatároztam. hogy támogatom a fiatal költőket, elsősorban a teljesen ismeretleneket. Ez régi szokásom. 0 Jacob Grimm születésének 175 évfordulóján megnyitották Kasselban a Grímm-fivérek múzeumát. Az új intézmény termeiben kézw V iratokon és elsó kiadasokon kivúl. jelentós dokumentációs anyag és az írók testvérének. Ernst Ludwig Grimmnek rajzai láthatók. A világ minden részéből küldött gyérmekadományok is nagyban hozzájárultak a múzeum állományának kiegészítéséhez. 0 Irgalom címmel ír regényt Németh László. Ez idén megjelenő müve a két világháború közötti korszak polgári-értelmiségi társadalmáról . fest képet. Egyébként Kísérletező ember címmel — ugyancsak 1960-ban — kiadják Németh László 1945 után írt. kötetben még meg nem jelent tanulmányait. © Nemrég mutatták be Delhiben Rabindranath Tagore Sjania című táncdrámáját, amelyhez a kíséreü tet csak ének szolgáltatja. 0 Hetvenötezer példányban jelent meg A kpszívú ember fiai, Jókai Mór müve a Szovjetunióban, Gerskovics és Geiger fordításában. 0 Móricz Zsigmond ismeretlen verses dedikáciőját tartalmazó könyvet találtak Szegeden. A Sárarany címú regény második kiadásának egyik példányában MóriC2 kézírásával tizenkét soros tréfásverses dedikáció látható. 0 Mikszáth Kálmán halálának 50. évfördulója 1960-ban lesz. A jubileumra nagyszabású ünnepségsorozattal. emlékkiállítással készülnek Nógrád megyében. — Miért? Talán szüksége volna valamire? — Csak úgy érdeklődöm..Az idegenvezető szerintem nagyon kedveli a lovakat. Hivatása mellett ez szinte természetes. — Dehogyis. Inkább csak gyalog jár — hosszú, jó lába van, s kitűnő trapper. z A vendéglős minden látszát szerint nagyon kedvelte az ölében tartott, hallgatag gyermeket, mert még akkor sem tette le, mikor nekifogott az étel elkészítésének. — Amint látom, jó apa vagy, — dicsérté őt az alhadnagy. — Hiszen nem az enyém ez a gyermek — tiltakozott a yendéglős. — Az idegenvezető fia. — Tehát felesége is van? — Hiszen éppen ez az, hogy nincs, de volt. Sóhajtozása a megnyitott pezsgősüveg sziszegő hangjára elmékeztetett. Bort csapolt és a teli poharat az alhadnagy elé tette • az asztalra. Babin szerényen odatelepedett mellé és pohara után nyűlt. A vendéglő^ közben egyik kezével a becsukhatatlan ablaktáblával bajmolódott. — És mi történt az asszonnyal? — kérdezte SusztoV, még mielőtt a vendéglős folytathatta volna mondanivalóját. — Hiszen ha tudnám? Egy éjszaka hirtelen eltűnt. — Mostanában ? — Vagy két héte. Akkor zúdult át rajtunk a front. Krisztót ráadásul összezúzta valami. — Ugyan micsoda? — Hát egy akna. Azt gondolja, talán csak a katonák kockáztatják életüket. A polgári lakosság talán még többet szenved. Igaz, hogy Kriszto egész könnyen megúszta. Ilyenkór, háború idején rosz-Szabb dolgok is történnek. Csakhogy Krisztó a sebesüléstől és a nagy bánattól egészen megbomlott. Mi több, még bennünket is kerül. Főleg az asszony miatt. Mi meg azt mondjuk, hogy az lehetetlenség. Olyan jóravaló asszony nem szökhetett meg a. fasisztákkal. Ö meg hiszi, hogy elment velük. Én mégis azt állítom: mi bolgárok nem vetemedünk ilyesmire. A vendéglős idegesen az ajtóra tekin-. tett, mintha várna valakit. — Krisztó szomorkodik ... Volt egy hűséges kutyája, de tegnap ő maga lelőtte. — És miért? — csodálkozott Babin. — Már nem lehetett bírni vele. Azóta, hogy az asszony eltűnt, csak vonyított és vonyított. — Mondd csak, gazda, erre felétek nem pusztít a takonykor? — kérdezte hirtelen Susztov alhadnagy. — Pusztít bizony. Éppen tegnap jártak itt az állatorvosok — bolgárok és oroszok is. Megvizsgálták a lovakat és fertőtlenítettek mindent. Csakhogy azok nem kérdeztek össze-vissza mindenfélét. Utóvégre is mi köze mindehhez az asszonynak vagy a kutyának? Aztán mit faggat maga engem folyvást? — nyugtalankodott a komor, kövér emberke, s most első ízben gyanakvó pillantást vetett rá. Az alhadnagy ránézett tányérja fölül és elnevette magát: — Mi furcsa van ezen. Katonák vagyunk, csavargók és szeretünk errő-arról elbeszélgetni. — Én is szívesen elbeszélgetek. Csakhogy a magunkfajta embernek az.ilyesmi nem igen válik javára. A vendéglős arca elborult. Ám minden valószínűség szerint ritkán vetődött ide valaki, s így szükságét érezte a beszédnek: ' . , — Tavaly is járt itt egy személyautó. Valami nagy uraság érkezett. A hölgy, aki vele volt, vallatni kezdte Krisztót, hol született, szereti-e a kockájátékot, vannak-e látomásai... Nagyon szép asszony volt, őszes, ezüsthajú. Hirtelen sírva fakadt. Nagy könnyeket hullatott — akár a borsószem, olyan könnyeket." Aztán úgy tett, mintha Krisztó Blagov nem is Krisztó Blagov lett volna, hanem valami •emigráns, orosz katonatiszt — a vőlegénye. Azt állította, hogy huszonöt évvel ezelőtt elvesztetjte, most meg rátalált, s már nem is hajlandó elhagyni többé. Itt is töltött vagy három napot. — Csak nem? — csodálkozott Susztov. Babin közömböá arckifejezéssel töröl»gette ki tányérjáról a mártást. — Egy fényképét mutogatott — a vőlegényét. Hajszálra olyan volt mint Krisztó. Olyannyira, hogy már kételkedni kezdett önmaga kilétéről. A felesége, aki épp akkor állapotos volt, megharagudott és leköltözött a völgybe. A vendégek ugyan elmentek, de azok ketten azóta folyvást veszekedtek, féltékenykedtek egymásra. Már azt sem tudom, hogy bírták ki a telet. Bizony boszorkány volt az az ezüstr hajú, mondom, hogy boszorkány. Micsoda szörnyűség támadt ebből. Most már attól félek, hogy a fiú kezet emel magára. (Folytatjuk)