A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 5. szám

Iszakovszkrj 60 éves Január 20-án ünnepelte 60. születésnapját Mihail Vasziljevlcs Iszakovszkij kiváló szovjet költő, a szovjet falu regöse, a magyar klasszikusok müveinek avatott tolmácsolója. A Szmolenszk vidéki Glotovka községben született, szegényparaszti családban. Nagy nélkülözések között nőtt fel. Tizenhárom éhes száj várt otthon kenyeret. Ő volt szüleinek tizenkettedik gyermeke. Haladó orosz értelmiségiek és néptanítók segítségével feljutott a gimnázium 6. osztályáig, de nagy anyagi nehézségek miatt nem tudta tovább folytatni tanulmányait. A forradalom kellős közepén, 1918-ban beáll Lenin katonái közé a bolsevikok pártjába. A párt — ismerve irodalmi képességeit — egy körzeti lap szerkesztésével bízza meg, majd a szmolenszk! Rabocsij puty (Munkásút) szerkesztőségében dolgozik. Itt töltött évei komoly eszmei-művészi érést jelentettek számára. Már az iskola padjaiban verselt. A forradalom, az orosz munkásosztály szent harca, korszakalkotó megmozdulása az ö tollát is megihleti. A korában divatos proletkultos költőkkel szemben verseit finom lírai hang, zamatos nyelvezet, a falu népének életéből táplálkozó gondolatvilág jellemzi. Az 1924—1927-es évek időszakát fordulópontnak tekinti alkotásában. Ekkor már az érett, kiforrt Iszakovszkij jelentkezik. 1927-ben jelenik meg első verseskötete, mely nagy visszhangot váltott ki a szovjetország kulturális életében, és Gorkij meleg szavú tanulmányt Irt róla. Ismertebb köteteiben: Versek, Versek és dalok, Oj versek, Megbízás fiamnak — a szovjet falu életében bekövetkezett óriási változásokat énekli meg. Versek és dalok című kötetéért 1949-ben elnyerte a Sztálin-díjat. Iszakovszkij költeményeit a népművészet hatása jellemzi. Több dallamos, lírai hangú versét megzenésítették. Különösen a Nagy Honvédő Háború idején a fronton harcoló katonák telkesítésére Irt versei, megzenésített költeményei váltak közkedveltekké. Hogy ne említsünk mást, a Katyusa című fülbemászó dallamú megzenésített verse a világ minden részébe eljutott és népszerű lett. Iszakovszkij, a remek tollú író és műfordító alkotása teljében ünnepli jubileumát. (L) MIHAIL ISZAKOVSZKIJ: Múlt és jelen Szomorú kis sárfészekben születtem — a parasztok arról daloltak ott, hogy az öröm feléjük futna, de elgáncsolják a gazdagok. Apám és minden ösöm szolgaként mások lopott jószágán robotolt; betegség és didergetó nyomor kunyhóiknak örök vendége volt. Konok mezőkön izzadtak napestig, vak volt az útjuk és egük: setét —: eljövendő kínokról énekelt az anya, míg ringatta gyermekét. Eke, borona, nadrágszíjnyi föld, ez volt az élet: küszködés, mocsok. A jelen kéklő égboltja alatt a gyilkos múltra gyakran gondolok. Mennyit szenvedtél, életem dús fája, mikor még csak hajtásod ütközött! Virulsz most: rád ég s föld áldása árad, s madárraj csivog lombjaid között! (Képes Géza fordítása) Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok Dr. Csanda Sándor könyve Cikkekből, itt-ott közölt szemelvényekből mindannyian tudjuk, hogy az évszázados magyar-szlovák együttélésnek értékes írásos dokumentumai vannak. Az irodalom ezen a téren is elvégezte a maga korábrázoló és emléket-őrző szerepét. Szebbnél szebb írások sokasága őrzi a közös harcot, a két nép egymásra utaltságát, a magyarok és szlovákok együttes örömét, bánatát. Csanda Sándor minden dicséretet megérdemelő szorgalommal, avatott kézzel — gyűjtötte össze a két' nép életét idéző írásokat és Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok címmel vaskos kötetet jelentetett meg. Csandának ezért már a kezdeményezését is üdvözölnünk kell. Testet öltött szándékával régen hiányolt és várt könyvvel ajándékozott meg bennün-i ket. Csandának a mostanitól jóval nagyobb írásmennyiségböl kellett válogatnia. Könyve előszavában maga is utal arra, hogy „nem nyújthat teljes, részletes képet", mert több, évszázad beláthatatlanmennyiségű termékéből csak egy kosárra valót gyűjtött össze. iv j em teljes és részletes a kép? Le|\ het! E kosárra való gyűjtés mégis elegendő ahhoz, hogy bemutassa a magyarok és szlovákok évszázadok óta élő és ható irodalmi-kulturális kapcsolatát. A huszonhat fejezetből álló könyv egyegy részében a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok legrégibb emlékeinek idézésén kívül többek között Balassi Bálint kapcsolata a szlovák néppel, Komensky Magyarországon, a szlovákok részvétele a kuruc mozgalmakban, magyar és szlovák jobbágyok közös sorsa, magyarok és szlovákok viszonya a reformkorban, a kiegyezés korában, szlovák forradalmi megnyilatkozások 1848—49-ben, a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok a két háború között, magyar-szlovák kapcsolatok a felszabadulás után és más hasonló témakörből kapunk szemelvényeket, érdekesen kommentált értékes irodalmi anyagot. Egyszeri átolvasás kevés ahhoz, hogy részletesen írjunk a kötet erényeiről és fogyatékosságairól. A részletekbe menő ismertetés helyett ezért inkább arról teszünk említést, ami a kötet olvasásakor legjobban megragadta figyelmünket. Különösen a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok legrégibb emlékeit idéző részt lapoztuk nagy érdeklődéssel. A szlovák nép ajkán született versek, népdalok, népballadák idézik itt a messze múltat: Országalapító Istvánt, IV. Bélát, Mátyást, Hunyadit, a tatár- és törökdúlást... A nacionalizmustól mentes testvéri együttélés, az egymást őszintén szeretés és segítés példája árad ezekből az írásokból. Népeink legrégibb kapcsolatával foglalkozó fejezet után a mával foglalkozó rész vonta magára figyelmünket. A kötet zárófejezetei a szlovákiai magyar írók közvetítő szerepével és a magyarok, szlovákok felszabadulás utáni kapcsolatával foglalkoznak. Sok értékes, feledésbe merült dokumentumot találunk itt is, amelyek mindennél jobban példázzák a Duna menti népek testvériségét, egymásra utaltságát. Csanda itt is ügyesen válogatott. A két nép kapcsolatának legpozitívabb vonásait bemutató írásokat közli. A magyar írók közvetítő szerepe fejezetben Sellyei József, Forbáth Imre, Fábry Zoltán, Győry Dezső, Sas Andqr és más magyar irók nevei mellett olyan szlovák közvetítőkkel találkozunk, mint Frano Král', Ivan Krasko és Frantisek Hecko., Hasonlóan gazdag, színes és tanulságos írásokat tartalmaz a „Magyarszlovák kapcsolatok a felszabadulás után" című fejezet. Bábi Tibor, Szabó Béla, Ozsvald Árpád, Egri Viktor, Horváth István és Siposs Győző írásain kívül Ctibor Stitnicky, Milan Pisut, Ján Ponican, Július Dolansky, Ján Kostra, Vojtech Mihalik, Milan Lajciak és más szlovák írók művei vetnek itt fényt a magyar-szlovák kulturális kapcsolatra. Noha mennyiségileg ez a kötet leggazdagabb fejezete, véleményünk szerint néhány hazai magyar író testvériséget ábrázoló irása hiányzik ebből a részből. A felszabadulás után elsőnek jelentkezett Dénes Györgytől a most felbukkanó tehetséges fiatalokig számosan írtak a közös gondról, örömről, s ezeket az írásokat szívesen olvasnánk. Kár, hogy a kötet ezzel adósunk maradt. Dr. Csanda Sándor Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok című szép kiállítású könyvét értékes reprodukciós gyűjtemény, egészíti kL A vaskos, több mint. 400 oldalas könyv ügyes összekötő-szövege és gondosan készített névmutatója révén áttekinthető, könnyen kezelhető. Olvasását csupán néhány bosszantó sajtóhiba zavarja. Csanda kötete értékes gyűjtemény, kedves olvasmány. Szeizmográf, mely az irodalom eszközeivel jelzi a magyar-szlovák kulturális kapcsolatokat, a két nép egymásról Irt véleményét. BALÁZS BÉLA U