A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

'Meten wffyt Ondrej Jánoska — olvassa ünnepélyes hangon Ján Kríz, a Bratislava-Vinohrady kerület nemzeti bizottságának titkára. És Ondrej Jánoska elindult — bár egyelőre még nem a saját lábán, hanem édesanyja karján — az asztalon fekvő, piroskötésü, aranybetűs könyv felé. Cervinská Edita, a nöbtzottság aktivistája átveszi a hófehér, fodros pólyába gyöngyölt kis emberpalántát, az édesanya pedig a piros könyv fölé hajol: ..... vállalom, hogy gyermekemet haladő szellemben nevelem fel, hogy becsületes emberré és köztársaságunk hasznos polgárévá váljék A teremben csend van, csak a tizenhét új anya s a mögöttük ülő büszke apák, nagyszülők, rokonok és jóbarátok megfényesedett szemén látni a pillanat nagyságát. Jánoskáné egyik kezében virágcsokor. A két oldalt felsorakozott úttörők ajándéka az édesanyáknak abból az alkalomból, hogy új állampolgárokkal gazdagították az országot. Edita Cervinské visszaadja a nyugodtan szuszogó apróságot a mamájának. Szája remeg. Nehezen válik meg az illatos, alig hathetes íiúcskától. De már szólítják is a kővetkezőt.Jozef Mozát teszi édesanyja Cervinská elvtársnő karjába. Azután •Jindrich Huska, Jana Kaniáové. majd Beáta Spafková teszi meg édesanyja karján ugyanezt az utat. És mire a tizenhetedik emberke, Eva Valouchová is .«bekerül a községi matrikába, Cervinská eivtársnö már nem tudja titkolni szája remegését. Nem titkolflatja a körtynyeket sem, amelyek végigcsorognak arcán. Miért sir Edita Cervinská, és miért vesz erőt a meghatottság az új kis jövevények állampolgárrá avatásának valamennyi részvevőjén? Bizonyára mindenkiben emlékek ébrednek, akárcsak bennem. Csakhogy én nem arra az anyakönyvi kivonatra gondolok, amelvnek máso-Lelkes úttörőink innen sem hiányoznak. Virágokkal halmozzák el a boldog édesanyákat vállalom ..." — szól a harmónium, fényesek a szemek, miközben az édesanyák egymás után aláírják nevüket a községi krónikában Az öntudatos, büszke szülőket munkatársaik ajándékokkal, virágokkal köszöntik Tizenhét édesanya hazánk tizenhét új kis állampolgárává] latát bérmikor kiadják szülővárosom anyakönyvi hivatalában. Nem. Sok-sok anyakönyvet látok magam előtt, amelyekbe cikornyás betűkkel, rideg tárgyilagossággal írták be valaha az újszülöttek adatait. — Milyen sokan születnek — bosszankodott a fényesre kopott könyökvédőjü anyakönyvvezető. — És minél szegényebb sorsúak, annál több gyereket hoznak a világra, nyomorra az ostobák. Bizony így volt ez. A szegényember csupán a gyermekekben bővelkedett Nem tudott sem a papnak, sem az anyakönyvet vezető talpnyaló kishivatalnoknak nagy ajándékot adni azért, hogy újabb porontyát felvették az egyház, illetőleg az älam kötelékébe. A keresztvízzel ugyan siettek, nehogy pogányként menjen a másvilágra — ha netán meg találna halni az istenadta — márpedig a csecsemőhalandóság akkoriban Igen nagy volt. A pap járandóságát csak összerakták valahogy a komák, sógorok, de az anyakönyvbe — különösen falun — nem siettek a beírással. Tudom, édesapámékat — kilencen voltak testvérek — nem egyenként írták be a nagykönybe. Megvárták, amíg két-három gyerek született, aztán egyszerre jelentették az államnak 8 szaporulatot. Össze is keverték nevüket alaposan. Életük végéig csak otthon nevezték őket igazi nevükön. Ki örült akkor az új kenyérpusztitőknak ? És most itt áll az emelvényen egy kis úttörőlány. Fehér ingén lángol a piros nyakkendő, lángol kezében a vörös szegfücsokor, és lángol az arca is. Verset mond. Frafto Král'nak, a gyermekek nagy barátjának szavalt hinti az anyák szivébe: ne féljetek, nem engedjük, hoáy a halálthordoző gépek ide repüljenek ..." A sok pirinyó élet mintha érezné a pillanat szépségét — olyan csendben van. A terem csak akkor válik zúgó méhkassá, amikor az édesanyákat végre körülvehetik szeretteik. A kisbabák édesapjuk karján vándorolnak az udvaron várakozó hófehér kocsik felé, a mamák pedig boldogan veszik át munkatársaiktól az üzemi kollektíva ajándékait: a virágokat, a csecsemökelengyét, és a takarékpénztári betétkönyveket. Minden csupa virág, csupa napfény, csupa öröm. Ünnepelünk. Üj állampolgárokkal gyarapodott hazánk. GÁLY OLGA Péter Lászlö felvételei