A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

HHHHHMH^HH wruwsitm •endet' egy szép na­•ster azt mondja emlékeztető földalatti homályt. Ilyesmi nem olyan könnyű dolog. Van pince, ahol külön e cél­ra szánt ventillátorok, s egyéb szellőztető berendezések lépnek működésbe, hogy el­távolítsák a szénsavas gázokat. Mikor ez megesett, akkor kezdődik a fejtés, flaskózás. Egyszerű gazddsmberek pincéjében csappal, lopótökket intézik el az ilyesmit. Ahol a bortermelést ipar sze­rűen űzik, ott szivattyúfélére és népsze­rűen mondva slaufra van szükség. Olyan helyen a hordó is inkább ciszternához hasonlít — nem alakját, csak méreteit te­kintve. A flaskózás olykor igen jövedelmező müvelet. A legrosszabb vinkó is csudálatos asztali borrá változtatható egy kis viz, cukor meg nem tudom micsodának a hoz­záadásával. Ez a müvelet az úgynevezett bornsmesités. Aki csak személyes szükségleteit akarja kielégíteni termésével, a világért sem ve­temedne effajta borkeresztelésre, különö­sen így karácsony előtt, mert az ilyen bor disznóöléskor nem segítené elő a nyugodt emésztést, Szilveszterkor pedig nem de­rítene jókedvre. Jó néhány szőlősgazda mégis, aki mások szükségleteinek kielégí­tésére gondol, a világért sem mulasztaná el, hogy javítson a bor minőségén. A mi falunkban nemrégen egy volt malomtulaj­donost csuktak be, persze „ártatlanul", e müvelet végrehajtásáért. A bornak mindegy, mit tesznek vele. A bornemissza úgysem tudja megállapí­tani jó-e. vagy rossz-e, mert nem iszik. A borissza korhelynek is mindegy. Az meg azért nem tudja megítélni, mert sokat iszik. Már legyen, ahogy van. Egy bizonyos, akad sok puritán ember, aki a kánai me­nyegzőn megejtett csodát fordítva szeret' né alkalmazni. Ezek nem üzérkedni akar­nak, de azt tartják, hogyha a bor vízzé válna, csökkenne a közlekedési balesetek száma, kevesebb vadász lőné meg egymást és kevesebb boldogtalan házasság köttet­nék. Ügy legyen! Azért mi mégis igyunk: néha egészsé­günkéi, néha meg azért, hogy támogassuk a hazai szőlő- és bortermelést. Először önmagunkért. Másodszor a köz érdekében de megfordítva is lehet. — W -Borban illetve hordötwtn az Igazság A hálóban Nimród fiairól. A Iádéba veto Szállítják a foglyokat Nimród ffal — értsd, a vadászok — manap­ság nem olyan romantikus lények, hogy ka­landvágyó Ifjak példaképel lehetnének. Az ős­erdő régen elfogyott tájainkon, s vele együtt a ragadozó nagy vadak is kipusztultak. Itt-ott akad még egy mackó. Olykor hírét halljuk, hogy a Kárpátokon túlról néhány far­kas tévedt be hegyeink közé, vagy vaddisznó túrja fel a kukoricást. Ennyi az egész. Az Igazi ragadozókat csak a hiúz és a vadmacska képviseli, s azok se valami nagy vadak, legfel­jebb, hogy ritkaság számba mennek. A borz, az őz, a szarvas, muflon, zerge, és egyebek igen szelíd vadállatok. A rókát« senki meg nem ijed, mert Igazán nem veszedelmes. Azaz veszedelmet Is jelenthet olykor, mond­juk, a tyúkokra. Dehát ne áhítozzunk ml ős­erdők, hegyek, nagy és ragadozó vadak után, különösen ha mátyusföldiek, vagy csallóközlek vagyunk. A vadászat úgy is Igen költséges passzió, főképp akkor, ha csak kedvtelésből űzzük. Szép tanács, de mitévő legyen Nimród fia ezen a szörnyű síkon, ahol legfeljebb nyúl. fogoly meg fácán kerül a puskavégre? Eléged­jék meg a nyúllal, fogollyal, fácánnal — de okosan, s félre azzal a puskával! Igenis! Mert okosabb és kifizetődőbb dolog e jámbor vadakat megfogni, jő pénzért ele­venen túladni rajtuk, nem pedig pfff-puíf, le­puskázni. Nimród fia egy meglőtt nyúlért csak tizenöt koronát kap, de ha elevenen ad túl rajta, úgy hatvan koronát fizet érte pf. a vecsel Vadgyűjtő Állomás. Hogy ez micsoda? < Olyan intézmény, mely a vadásztársulatok segítségével összefogdostatja a télen zsenge gyümölcsfák kérgét rágcsáló nyulakat, mezon bujdöső foglyokat és fácánokat. Állatorvossal ellenőrizteti egészségi állapotukat. Gondoskodik e jámbor vadállomány vérfrissítéséről. Az össze­fogdosott állatokat egy ideig eteti, s mikor vezetői meggyőződtek a vadak egészséges vol­táról, olyan vadászterületek állományának sza­porítására küldi őket, ahol e fürge négylábúak és szárnyasok igen megfogytak. Jó. Jő. De Nimród fia mégse fog versenyt futni a nyulakkal, s röptükben foglyokat kap­dosni sem akaródzik neki. Arra nincs is szükség. A vadásztársulat meg­felelő számú hajtót fogad fel. A vadgyüjtd állomás ad kitűnő hálókat: a nyúlfogáshoz ket­tőt Is — egy nagyobb szeműt, s egy sűrűbbet. Ezeket ezer, ezerkétszáz méterhosszán kife­szítik — (magasságuk egy méter húsz centi) — a hajtók közibük kergetik a nyulakat. Azok szépen megfog ódznak, s a hajtók elevenen összeszedik és zsákokba dugják őket. A fog­lyokat hasonlóképpen csípik meg. Csakhogy itt a háló nyolc méter magas és csak háromszáz méter hosszú. Nimród e kései utódal bizony nem. ölik a vadat, hanem szaporításukról, egészséges tenyésztésük­ről gondoskodnak. Ogy bizony! BÁBI TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents