A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám

\ <7< fTOMMfftf es te enni [{a A Hold-fénykép közvetítésének technikai lehetőségei A nagyközönség is megtanulhatta az eltelt néhány hét alatt (az űrhajózási szakemberek már a harmadik szputnyik óta gyakorlatilag tudják), hogy a szputnyikok és az űrrakéták ma már rendkívül engedelmesek: észlelési adataikat csak akkor hajlandók „elárulni", ha az adatok vételére felszerelt földi állomásoktól erre megfelelő parancsot kapnak. Kiterití féKöcs. Annak a lehetőségnek a kizárására, hogy a lunyik véletlenül ne a Holdat hanem a Földet fényképezze le, egyrészt már a rakéta pályáját is megfelelően választották, másrészt egy önműködő szerkezet pontosan a Nap és Ho'd összekötő vonalába állította be az űrállomást. A Napot megkereső „napmonitor" körülbelül a fényképészeti megvilágításmérők elvén működik, s a legnagyobb fényerősségnek, tehát a Nap irányának megfelelő helyzetbe fordította el az űrállomást. Ehhez valószínűleg kis „rakétákat" használtak, ame'yek égés nélkül, nagy nyomású gázzal működtek. Ezekkel szüntették meg egyébként az űrállomás forgását is, ami még a hordozó rakátétól való elváláskor kezdődött. A leexponált filmtekercset egy „gyorsfényképész"-laboratórium hívta elö, fixálta és szárította meg, ezzel a negatív film kész volt az átvitelre. Átvitelre tehát a Hold negativ képe került. Ezt a negatív képet kellett most inár elektromos úton (helyesebben elektronikus úton) átvinni. lencse fotocicKtronsokszorozo

csa ekktronágy raszter (ernyő) hoWfelvé tel .. . *iegat ívja fotókatód «R I aTamváliozas las adóba A lunyik képátviteli rendszere A katonai rádiólokációs technikában, söt legújabban a légiforgalom irányításában is gyakran használják a kérdező-válaszoló adóberendezéseket. Ezek a berendezések (IFF vagy transporder a nevük) különleges anténnájú vevőhöz kapcsolt rádióadók <— valóságos parányi telefonközpontok I—, amelyek csak akkor kapcsolják be az adót, ha a vevőkészülék antennáját egy meghatározott erejű, összetételű és alakú impulzussorozat éri. A szputnyikon vagy lunyikon tehát csupán egy minimális fogyasztású parányi kis vevő tart „állandó ügyeletet" és csak akkor, kapcsolja be a nagy adót, ha arra a Földről a parancsot megkapta. Ez nagyon lényeges, mert Igy a nagy teljesítményű rádióberendezés nem fogyasztja hiába a telepek áramát s a lunyikon (és a harmadik szputnyikon) levő napelemek a telepeket állandóan feltöltik árammal. Az adások időpontjának megválasztásához tudni kell azt, hogy az ultrarövidhullámok gyakorlatilag egyenes vonalban terjednek, mint a fény. Ezért a földi észlelőhálózat csak akkor vehet, az adásokat. ha a lunyik a fö'di állomások látómezejébe került. Az adások időpontját tehát aszerint választották meg, hogy a lunyik mikor került a Szovjetunió egész területén létesített számos észlelő-mérőlállomás hatókörébe. A lunyik fényképezőgépe A harmadik lunyikot nem véletlenül indították október 4-én. Űjholdkor ugyanis a Nap éppen a Hold túlsó oldalát világítja meg teljesen s ezért nem látjuk itt a Földről az árnyékban levő jól ismert oldalát. Amikor tehát a rakéta a Hold mögé ért. akkor a Hold másik oldala éppen kedvező megvilágításban, barátságos arcot mutathatott a lunyik felvevőberendezésének. Meglepetést jelentett, hogy a lunyik kisfilmes, 35 mm-es fényképezőberendezéssel dolgozott. Ennek egv széles látószögű objektívje (200 mm gyújtótávolsággal) és egy teleobjektívje (500 mm gyújtótávolsággal) párosával vette fel a képeket a tekercsre. (Egyszerre készült egy „közeli" és egy „távoli" kép.) A továbbító berendezés is nyilván így működött. A lunyik képtávírója A lunyik képtávírója a televíziós film-és diavetítőhöz hasonló. Az átviteli berendezés lelke két elektronikus készülék: egy katódsugár-csö és egy fotoelektronsokszorozó csó. A katódsugárcső ernyőjére egy elektronikus vezérlő kapcsolás pontsorokból álló rasztert vetít. Az ernyő fényét egy lencserendszer viszi át a lunyik negatív filmjein, az így kapott átvilágításos kép pedig újabb lencsén át jut az elektronsokszorozó cső fotokatódjára. Itt minden egyes képpontból egy-egy felerősített áramlökés keletkezik s ezt továbbítja az adó. A világosabb részekről erősebb, a sötétebb részekről gyengébb áramot kap s így a kép tónus változásainak megfelelően az áram változásai a kép kontrasztját elektromosan „leutánozzák". A kép rekonstrukciója Az átvitel során külön külön műszerekkel kellett biztosítani, hogy az adó és a vevő valóban szinkron fusson, mert csak így lehet a felbontás rendszerének ismeretében az eredeti képet rekonstruálni. Ez a szinkronozás sikerült is. A kép rögzítésére a modern képrögzítési technika szinte minden eljárását felhasználták: katódsugárcső ernyőjére vetítették és ott lefényképezték; magnetofonszalagra vették fel, ahonnan bármikor ismét képcsőre lehet „lejátszani"; szkiátron-csövekre — ezek negatív képet adó rendkívül hosszú képtárolási idővel rendelkező képcsövek — rögzítették (itt napokig is megtartható a kép!) és a rádiótávíróhoz hasonló módon papírmásolatot is készítettek a filmről. Nagy Endre STERILIZÁL A PORSZÍVÓ Kórházak, tüdőszanatóriumok részére olyan különleges porszívót készített dr. F. Allen amerikai orvos, i amely állítólag nemcsak beszívja, hanem vissza is tartja a baktériumokat. A beszívott poros levegő szennytartalmának nagy része a szokásos módon rakódik le, azután azonban különleges eljárással készített, igen finom üvegrost szűrőn vezetik át a levegőt. Ez a szűrő még a 0,03 mikron méretű részecskéket is felfogja. A FÁK ELNYELIK AZ UTCAZAJT A düsseldorfi Orvostudományi Akadémia laboratóriumában megfigyelték, miképp nyelik el a parkok és a fák a városi lármát. Megállapították, hogy a szinte elviselhetetlen zajt egy 30 méter szélességű facsoport a közönséges beszélgetés hangerejére csök' kenti. A lármatompításra a tűlevelű i fák a legalkalmasabbak. \ RÁDIÓÖSSZEKÖTTETÉS ; A FÖLDALATTI VASUTAKON i A moszkvai Metro naponta két és ' fél millió utast szállít. A forgalom és \ a vonatok sebessége fokozódik, ezért 1 egyre inkább szükségesség válik az I állandó és megbízható összeköttetés a vonatokat irányító forgalmi irodák és a vonatok személyzete kö-i zött. A vasutakon már régebben használják e célra a rádióösszeköttetést. A Metro alagútjaiban azonban a rádióhullámok terjedését sajátos körülmények gátolják, ezért a szovjet szakembereknek különleges megoldást kellett kidolgozniuk. Ma már a diszpécser menetközben is beszélhet a mozdonyvezetővel, aki szintén bármikor összeköttetést létesíthet a forgalmi irodával. A tervek szerint Moszkva valamennyi földalatti vonalát ilyen közvetlen rádióösszeköttetéssel látják el. Szétválasztottak egy sziámi iker pást Először sikerült az operáció belső szervükkel összenőtt ikreknél A müncheni egyetemi klinikán sikeresen szétoperáltak egy „sziámi' ikerpárt. A két gyerek meilcsontjánál és májánál volt összenőve. Pia és Bettina önálló vérkeringéssel jöttek a világra, és ez megkönnyítette a sebészek dolgát. Bettinának négynapos csecsemösárgasága volt, mio Piánál ez csak egy napig tartott. Ebből arra következtettek, hogy ugyanekkor mindkettőnél önállóan funkcionál a máj. Mindkettőnek külön epéje ls volt. Harminchárom naposak voltak az ikrek, amikor sor került a nehéz műtétre, s az egy műtőasztalon megkezdett, de két műtőasztalon befejezett operáejé sikerült. Hat nap után mindkét gyerek a javulás útjára lépett. Egy ideig még eltartott, amíg a csecsemők felsőteste. amely a születésnél erősen hátrafelé hajolt, normális helyzetbe került, s a boldog szülök hamarosan hazavihették a két kislányt. Ez a harmadik olyan ismert eset az orvostudomány történetében, amikor belső szervükkel összenőtt ikrek jöttek világra, s az első olyan eset, hogy sikeresen szétválasztották őket. Az első hasonló operációt 1902-ben végezték el, de az egyik gyerek tbc-s megbetegedése miatt meghalt. 1953-ban Nigériában operálták egy ilyen ikerpárt, de ekkor is elpusztult az egyik. Az orvostudomány nyolc olyan esetet Ismer, amikor „sziámi" ikerpárt sikeresen szétválasztottak. de egyikük sem volt belső szervnél összenőve. 10