A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

öt milliónál több munkanélküli van jelenleg az Egyesült Ál­lamokban; ötmillió ember, akiket mindenüktől meg­fosztott a válság, akik minden támogatás nélkül, kilátástalan helyzetben nyomorognak a nagyvárosok szegénynegyedeiben. Nino Bello olasz fotoriporter hetekig élt Skid Rowban, Chi­cago egyik városnegyedében a kapitalizmus e kitaszítottjai között. Könyörtelen nyíltsággal tárják fel képei a jelenkor amerikai köznapjainak borzalmas válóságát. Am ezek a képek nem jelentenek kivételt, tipikusak valamennyi amerikai mun­kanélküli életére Munkanélkülinek öltözött Nlno Bello olasz újságíró és fotoriporter. A chicagói szegény­negyedben készült képei szerteoszlatják az amerikai „általános jólétről" szőtt legendát és kipellengérezik a tőkés társadalmi rendet, amely embermilliókat ítél éhezésre Mindennapi dolog, senki sem ütközik meg azon, ha az éhes és kétségbeesett munkanélküliek egyi­ke összeesik az utcán. Nem érdemes törődni vele. Maholnap megtörténhetik Skid Row bármelyik la­kosával ... Az éhség néha a szemetes vödrökhöz űzi 1 a munkanélkülieket Chicago — ahogy mindenki ismeri — a felhőkarcolók városa, a felhő­karcolóké, amelyeknek homlokza­tán éjjelenként mozgó „Coca-Cola" vagy „Whrighiyes Chewing Gum" fényreklámok tündökölnek, és a jóllakott, boldog, megelégedett pol­gároké. így látják ezt az emberek a világ minden részén azokon a fil­meken, amelyeket egy jól müködó propaganda tálal elébük. Így mutat­ják ezt a „Life" és a „Look" cimü amerikai folyóiratok tengerentúli ol­vasóiknak. Am gondosan hallgatnak a másik Chicagöról, a másik Ame­rikáról, a sok millió munkanélküli Amerikájáról, akik a felhőkarcolók árnyékában élnek, kizárva a felső tízezer gazdagságából, hajléktalanul, kenyér és minden segély nélkül. „Mintegy kétmillió dolgozó vesz­tette el a műit évben jogát a mun­kanélküli segélyre — amely a kifi­zetés tartamát és a segély összegét tekintve egyaránt teljesen elégtelen volt — jelentette ki Paul Douglas szenátor az amerikai Kongresszus előtt mondott beszédében. — Egyre hosszabb a listája azoknak a sze­mélyeknek, akik segélyért és támo­gatásért folyamodnak. Városomban, Chicagóban ezeknek a személyeknek a száma a gazdasági hanyatlás meg­indulása óta több mint megkétsze­reződött, és minden egyes ilyen kér­vény mögött egész tragédia húzódik meg. Egy vizsgálat megállapította, hogy vannak ma férfiak, asszonyok és gyerekek, akik lassanként éhen halnak." Mit válaszolt az amerikai kormány e szörnyű leleplezésre? Idézzük ismét Douglas szenátort: „Minden rendben van — mondják nálunk. A profit gyorsan nő, a részvények árfolyama emelkedik. A milliomosok száma szédületes iramban növekszik, és ez a fontos." Titokban még ki is terjesztették a doktrinét, mint­hogy a munkanélküliek nagy száma előnyös a vállalkozókra, mert így alacsonyan lehet tartani a béreket és az árakat. Skid Rowban, Chicago szegénynegyedében, Nebraska és West-Virginia bányáiban, a déli ál; lamok elpusztult farmjain azonban­tovább éheznek a munkanélküliek, milliók sínylődnek a legnagyobb nyomorban . .. Régen volt, amikor ezeknek az embereknek állandó munkájuk és saját lakásuk volt.

Next

/
Thumbnails
Contents