A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-07-19 / 29 - 30. szám
öt milliónál több munkanélküli van jelenleg az Egyesült Államokban; ötmillió ember, akiket mindenüktől megfosztott a válság, akik minden támogatás nélkül, kilátástalan helyzetben nyomorognak a nagyvárosok szegénynegyedeiben. Nino Bello olasz fotoriporter hetekig élt Skid Rowban, Chicago egyik városnegyedében a kapitalizmus e kitaszítottjai között. Könyörtelen nyíltsággal tárják fel képei a jelenkor amerikai köznapjainak borzalmas válóságát. Am ezek a képek nem jelentenek kivételt, tipikusak valamennyi amerikai munkanélküli életére Munkanélkülinek öltözött Nlno Bello olasz újságíró és fotoriporter. A chicagói szegénynegyedben készült képei szerteoszlatják az amerikai „általános jólétről" szőtt legendát és kipellengérezik a tőkés társadalmi rendet, amely embermilliókat ítél éhezésre Mindennapi dolog, senki sem ütközik meg azon, ha az éhes és kétségbeesett munkanélküliek egyike összeesik az utcán. Nem érdemes törődni vele. Maholnap megtörténhetik Skid Row bármelyik lakosával ... Az éhség néha a szemetes vödrökhöz űzi 1 a munkanélkülieket Chicago — ahogy mindenki ismeri — a felhőkarcolók városa, a felhőkarcolóké, amelyeknek homlokzatán éjjelenként mozgó „Coca-Cola" vagy „Whrighiyes Chewing Gum" fényreklámok tündökölnek, és a jóllakott, boldog, megelégedett polgároké. így látják ezt az emberek a világ minden részén azokon a filmeken, amelyeket egy jól müködó propaganda tálal elébük. Így mutatják ezt a „Life" és a „Look" cimü amerikai folyóiratok tengerentúli olvasóiknak. Am gondosan hallgatnak a másik Chicagöról, a másik Amerikáról, a sok millió munkanélküli Amerikájáról, akik a felhőkarcolók árnyékában élnek, kizárva a felső tízezer gazdagságából, hajléktalanul, kenyér és minden segély nélkül. „Mintegy kétmillió dolgozó vesztette el a műit évben jogát a munkanélküli segélyre — amely a kifizetés tartamát és a segély összegét tekintve egyaránt teljesen elégtelen volt — jelentette ki Paul Douglas szenátor az amerikai Kongresszus előtt mondott beszédében. — Egyre hosszabb a listája azoknak a személyeknek, akik segélyért és támogatásért folyamodnak. Városomban, Chicagóban ezeknek a személyeknek a száma a gazdasági hanyatlás megindulása óta több mint megkétszereződött, és minden egyes ilyen kérvény mögött egész tragédia húzódik meg. Egy vizsgálat megállapította, hogy vannak ma férfiak, asszonyok és gyerekek, akik lassanként éhen halnak." Mit válaszolt az amerikai kormány e szörnyű leleplezésre? Idézzük ismét Douglas szenátort: „Minden rendben van — mondják nálunk. A profit gyorsan nő, a részvények árfolyama emelkedik. A milliomosok száma szédületes iramban növekszik, és ez a fontos." Titokban még ki is terjesztették a doktrinét, minthogy a munkanélküliek nagy száma előnyös a vállalkozókra, mert így alacsonyan lehet tartani a béreket és az árakat. Skid Rowban, Chicago szegénynegyedében, Nebraska és West-Virginia bányáiban, a déli ál; lamok elpusztult farmjain azonbantovább éheznek a munkanélküliek, milliók sínylődnek a legnagyobb nyomorban . .. Régen volt, amikor ezeknek az embereknek állandó munkájuk és saját lakásuk volt.