A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám

22000 vagon cukorrépát Terebesre A terebesi cukorgyár termelését és tervteljesítését hatalmas cukorrépa-szállítmányok biztosítják. A gyár az idény megkezdése óta 7500 vagon répát dolgozott fel, s az év végéig öszszesen 22 000 vagont fog feldolgozni. - ck -Csipős, hideg szélben, kora vasárnap reggel megálltam a bodoki állami baromfitelep előtt. A faluba Igyekeztem, mely valahol a dombok ölében, most ébredezett hajnali álmából. Kutyák ugatása, kakasok hetyke kukorékolása kísért végig a farmon. Mivel a telep végén három felé ls szakadt a sáros út, kényte-1 len voltam betérni egy vakolatlan kis kuckóba, melynek keményéből magasra szállt a füst. Nem a vasorrú bábát, hanem három vígkedvű, bőbeszédű kislányt találtam itt; akik jóízűen fogyasztották a reggelit. Kettő bodoki, az egyik pedig báhindeii volt. A lányok mindig kíváncsi természetűek: kivallatták, miért megyek a faluba, mit akarok, honnan jövök!? Mikor megtudták, hogy a Csemadok bodoki helyi csoportjának évzárő gyűlésére indultam és egyben a falu kulturális életéről akarok Imi, megörliltek. mert mind a két bodoki lány Csemadok-tag. Színdarabban ls játszottak már. Szívélyesen elbeszélgettünk. Aztán mielőtt útba igazítottak volna a kiserdei gyalogúton keresztül, megfogadtatták velem, hogy ezen az úton jövök visszafelé is, mert kíváncsiak, mit végeztem a faluban. Derék cseresnyefák kísértek a domtetőröl egész a faluig. A házak előtt ünneplőbe öltözött emberek beszélgettek, tökmagoztak. Az udvarokban — ami nékem különösen furcsának tetszett — a lombtalan dió- és eperfákon koszorúkban, fürtökben, mint nagy sárga őszi virágok lógtak a száradó kukoricacsövek. Eddig úgy tudtam, hogy csak az eresz alatt, vagy a padláson szárítják a kukoricát. Ahány ház, annyi szokás. Az iskolában vagy huszonötén jöttek össze, főként fiatalok: rakott -szokfiyás feketeszemű lányok, szélfútta arcú legények. A tanftő maga se nagyon válik ki közülük, épp egy pár hete szerelt le a katonaságtól. Magas, göndörhajú csupssziv ember, aki alig várja, hogy valamit tehessen. A gyűlés a szokásos beszámolókká! kezdődött. A kis padokban ülők figyelmesen hallgatták Gyepes János titkár kritikáját és igazat adtak neki abban, ho-v az utóbbi időben a faluban lanyhult a kulturális élet. — Ha valami hiányzik, az után vágyódik az ember, mikor eléri, aztón nem törődik Vele, mert természetesnek tartja, hogy megkapta — mondta Gyepes elvtárs, — így voltunk az iskolával, a Csemadokkal, a villannyal stb. Remélem a most épiílo művelődési otthon nemcsak most tölti el lelkesedéssel a fiatalokat, hanem, ha elkészül, az egész falu barátságos otthonává válik. A fiatalok sokan felvetették, hogy szeretnének fejlődni, művelődni, közösségi életet élni, de a nemzeti bizottságnak is segítenie kell. Elképzelhetetlen, olyan faluban mint Bodok hetente még egy Hímet sem játszanak. Nyáron a legnagyobb munkaidőben hozták a filmeket a járástól, és mivel a HNB ráfizetett, azóta lemondott az előadásokról. A film nem nyáron kell, hanem Ilyenkor, amikor a parasztember ráér a szórakozásra. Igazuk van a fiataloknak. A HNB A kultúra fundamentuma Bodokon pedig ne féljen a költségektől és a kezdeményezéstől, mert az ifjúság hasznos művelődése, tanulnivágyása 50—70 koronánál többet ér. Még nincs televízió, és máris arről beszélgettek Bodokon, hogy ki fogja majd a villanyszámlát Űzetni? Szerintem nemcsak a pénzen múlik a falu kultúrájának fejlesztése. A fiatalok megfogadtál?, hogy a színdarabok lejátszásából eredő öszszeget televízié vásárlására fordítják. A villanyszámlára pedig minden néző szívesen ad 50 fillért vagy 1 koronát, ahogy azt más falvakban ls cselekszik. A vita után a fiatalok rögtön öszszeültek, hogy az elhatározásokat ne csak szó, hanem tett ls kövesse. Megbeszélték, hogy betanulják Szabó Pál Üj föld című szniművét és szét is osztották a szerepeket. — Majd ha legközelebb eljön, rá sem ismer a falunkra — mondja csillogó szemmel a tanító, mlg végigkísér a dimbes-dombos utcákon. Az épülő művelődési otthonnál a homok és kavicskúpok között egy csomó gyerek játszik. Hosszú deszkán hintáznak s nagyot visítanak, ha valamelyik a földre huppan. Kórusban köszönnek, mikor odaérünk. — Ezeknek építjük, — mondja a fiatal tanító — új nemzedék, mely majd á megrögzött szokások, a maradiság gátját áttöri! —d— Mennyi ideig élhet az ember Közelebb a természethez víz és táplálék nélkül? A ködös őszi délután lassan estébe hajlik. Egy évszak közeledik a végéhez, hogy helyét átadja a hótakarós télnek. Kemény a természet törvénye, nehéz változtatni rajta és sokkal könnyebb hozzáidomulni. Jól tudják ezt a diószegi szövetkezet tagjai is. Ezért alakították át a fölöslegessé vált juhakolt mélyalmos istállóvá, melyben a növendék szarvasmarhák telelnek majd. Az itt elhelyezett 260 darab állatot nem kötik jászolhoz, szabadon mozognak, akkor esznek-isznak, amikor megkívánják. Sokkal jobban fejlődnek és jóval kevesebb munkát ad a gondozásuk is. Ezek a tények vezették a szövetkezet dolgozóit arra az elhatározásra, hogy újabb istállót építsenek 120 darab növendékmarha számára. A munkát, melyet terven felül végeznek, már csaknem befejezték. Ha minden jól megy, még ebben az évben át is adják rendeltetésének. Ennek legjobban Zatykó István, a szövetkezet elnöke örül. Mert mindez arról tanúskodik, hogy a szövetkezet egyre jobban és korszerűbben gazdálkodik. (Szenk.) A víz az élet egyik legfontosabb előfeltétele. Felnőtt ember szervezetének 64-65 százalékát víz alkotja, a fejlődő szervezetben ez az arány még nagyobb. A szomjazást az ember kevésbé bírja, mint az éhezést, — a szomjhalál hamarabb következik be, mint az éhhalál: egyes megfigyelések szerint már akkor, amikor a szervezet a normális víztartalmának 15-20 százalékát elvesztette. Míg éhezni hosszú hetekig lehet, szomjazni csak pár napig. Koplalásuk során az úgynevezett éhezömüvészek is fogyasztanak vizet. Enélkül nem bírnák ki. Ezek teljes nyugalomban, sportszerű feltételek és hosszas tréning után fognak az éhezéshez, amelyet céltudatos edzéssel bizonyos mértékig meg is szoktak. A rekordot egy Tanner nevű amerikai tartja, aki szigorú orvosi ellenőrzés mellett 42 napig koplalt, miközben időnként kevés vizet fogyasztott. Egy másik koplatőművész, az olasz Succi egy ízben harminc napig éhezett olymódon, hogy minden órában fél liter ásványvizet ivott. I •