A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-06 / 49. szám

meghódításának küszöbén m Mindezt nem csupán a technikai ésszerűség követelményei diktálják, hanem mindenekelőtt az ember biztonságáről való gondoskodás. Tegyük (el, hogy a rakéta összeütközött egy meteorittal. A fülke hermetikus elzártsága megszűnt, a nyomás pillanatok alatt rohamosan csökken. Az „explozív dekompreszszió" — ahogy ezt a jelenséget nevezik — hatása kevésbé romboló az alacsonyabb légnyomású fülkében. Az űrhajóst egyéb védőberendezések, mint pl. az ürhajósruha. szkafander is óvják. Hogyan védjük meg azonban az embert a kozmikus sugárzás romboló hatása elől, különös tekintettel azokra a sggárakra, amelyek voltaképp az elemek magjai és hatalmas energiát rejtenek magukban? A mesterséges bolygók segítségével nyert tapasztalatok arra mutatnak, hogy a Föld térségében intenzívkozmikus sugárzás van. Egy régebbi vélemény szerint éppen azért a-rakétákat megfelelő védőfalakkal kell ellátni. Ma azonban lassan nyilvánvalóvá válik; egyszerűbb lesz úgy megszabni a rakéta útvonalát, hogy az űrhajé kikerülje az intenzív sugárzás térségeit. A szűk Filke, a környezet egyhangúsága, amely nem nyújt semmiféle érzéki benyomásokat, az előre nem látható bonyodalmak lehetősége, amelyek legyűrése nem csupán hatalmas ismereteket, de fizikai és szellemi erejének teljes latbavetését is megköveteli az űrhajóstól — mindezek, röviden, olyan körülmények, amelyekkel az ember első kozmikus útján szükségképpen találkozik. A fentebblekhez hozzájárul még a meteorok raja, a vibráció, a túltermelés és a súlytalanság állapota. A kozmikus körülmények között az ember szervezetére ható ezen tényezők nagy részét megfelelő alapossággal tanulmányozhatjuk a laboratóriumokban. A centrifugális szerkezetek felhasználása lehetővé tette, hogy pontos adatokat nyerjünk az ember szervezetében végbemenő változásokról az űrhajózás tartama alatt azon erők nagyságáról, amelyekkel az embernek meg kell birkóznia. Az ez idő szerinti technikai lehetőségek mellett az űrhajós súlya, a rakéta Indulásának pillanatában alig tízszeresére nö. S szkafander, az űrhajós legcészerübb. helyzete a fülkében lehetővé teszik, hogy ezt az állapotot az ember többé-kevésbé könnyen viselje el. A szigetelés eszközei és egyebek jelentékenye* csökkentik a zajt és a vibrációt a repülés tartama alatt. Kevésbé világos a súlytalanság problémája. Ezzel az állapottal az űrhajós abban a pillanatban találkozik, mikor a motorok leállnak és a rakéta saját tehetetlenségi erejénél fogva halad tovább. A centrifugális erők, mintha kiegyenlítenék a Föld vonzóerejének hatását. Milyenek a „súlyavesztett" ember érzései? Megszűnik-e azon képessége, hogy mozdulatait koordinálja? Megmarad-e az a képessége, hogy világosan tudjon gondolkozni? E kérdésekre egyelőre nehéz még csak megközelítően alapos feleletet is adni. A laboratóriumi körülmények között a súlytalanság állapota ugyanis mindössze egy-két percig tart. Az állatokon végzett kísérletek adatai, amelyeket a geofizikálls rakéták és a mesterséges bolygók útján nyertek, megengedik a feltételezést, hogy a súlytalanság állapota önmagában nem vezet az ember alapvető fiziológiai funkcióinak megbomlásához. Technikai eszközök segítségével lehetséges megteremtenünk az űrhajóban a „földi" súlyt. Kl küzdi le először a Föld vonzóerejét és röppen fel a csillagokig? Az egész világ lélegzetét visszafojtva fogja figyelni röptét. A technika ez idő szerinti színvonala lehetővé teszi, hogy a merész űrhajóst számtalan veszedelemtől megmentiük. Mindamellett nem lesz könnyű ez az első üt. Hatalmas Ismereteket és merészséget követel. A XX. század embere azonban elég erős, elég nagy ahboz — mint Cielkovszklj mondotta —, Hogy leküzdje a Földet a Holdtól és a Marstól elválasztó távolságot 0. G. Ebben a fülkében próbálják ki a légnyomás csökkenését kompenzáló berendezést Kutyák „repülés" előtt. Cigánkát már beöltöztették s Miskára is hama rosan sor kerül