A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-29 / 48. szám

Comenius mellszobra ott tű­nődik állványán. Olykor, mintha figyelné beszélgetésünket, s sza­kállában jóleső mosoly bujkál. Dana Kabová pedig beszél: — Életemben most ez az első kurzus, amit nem kellett szer­vezni, s azt hiszem ez a legter­mészetesebb dolog a világon. Itt élünk egy járásban a magyar dolgozókkal. Egyszerű emberek, munkások és földművesek kö­zött. Nap nap után találkozunk, érintkezünk velük, s mindnyá­jan szükségét érezzük annak, hogy hivatalos ügyintézés köz-* ben és azonkívül is anyanyel­vükön szóljunk hozzájuk. Alig néhány nap alatt 39 jelentkező akadt. Október 4-én ünnepélye­sen megnyitottuk a nyelvtanfo-A többiek Dana Kabová, a szenei JNB iskola- és kultúrügyi szakosz­tályának vezetője egy szeptem­bervégi napon rövid felhívást fogalmazott dolgozószobájában. A járási hivatalok magyarul nem tudó dolgozóit kérte fel, hogy a kétnyelvű ügyvitel érdekében iratkozzanak be az október ele­jén kezdődő magyar nyelvtanfo-\ lyamra. A szelíd őszi napsugarak egy pillanatra mintha glóriólát fontak volna Comenius mellszobra köré, s visszaverődve a könyvszekré­nyek sima üvegén kihunytak. Csend volt — elmélyülő emberek számára kívánatos, jó csend. Dana Kabová befejezte a felhí­vást, és pontot tett az utolsó mondat végére. Egy kis aggoda­lom bujkált magas homloka mö­gött. Talán nem bízott eléggé a tanfolyam sikerében. Úgy vélte, hosszadalmas utánjárással kell meggyőzni az embereket. Még soha kellemesebben nem csalódott. A felhívásra, alig hogy kifüggesztették a szakszervezet hirdetőtábláján, egymásután je­lentkeztek a szakosztályok dol­gozói. Másnap már híre ment a dolognak a városban is: a JNB, a járási katonai parancsnokság és más hivatalok dolgozói tele­fonon kérték, írja be őket is a nyelvtanfolyamra. S itt vagyunk Dana Kabová dolgozószobájában. Dana Kabová rövid (elhívást fogalmaz lyamot és 6-án már megkezdő­dött az oktatás. Pör Józsefné, népszerűen csak Lolácska, a ti­zenegyéves magyar iskola szlovák szakos tanítónője, vezeti a tan- * folyamot, s konverzációs mód­szerével kapatja felnőtt tanítvá­nyait a magyar nyelv ízeire. Az alaptanfolyam tíz hónapos — heti két órával. — Igen ám, de a dolognak ez csak egy része. A közeledés ér- " dekében, úgy tudom, a magyar dolgozók részére szlovák nyelv­tanfolyamokat is kellene szervez­ni. — Ezt sem hanyagoltuk el. A Csemadok járási titkársága és helyi funkcionáriusai tevékeny­kednek az ügy érdekében. Nagy­födémesen, Jókán, Rétén, Bol­dogfán már van néhány jelent­kező, s lesz talán Zonctornyán is. Az iskola- és kultúrügyi szak­osztály dolga, hogy előadókat biztosítson számukra, s a to­vábbiak során, a mi feladatunk lesz, hogy a jelentkezőket elha­tározásukban és kitartásukban megszilárdítsuk. A dolgozószoba ablakán behull egy kései napsugár. Comenius mellszobrának bronzarca megra­gyog, s újra elkomolyodik, mint­ha azt mondaná: Egykor erről álmodtam — e kor eljövetelét áhít óztam. Íme, így hullnak le a válasz­falak ...! BÁBI TIBOR Kisdiák? Középiskolás? Nem, a JNB elnöke. Klacan elvtárs Lolácska magyaráz Maceák Dezsöné — magyar férjet kapott. Két gyermekét a nagyszü­lők gondozzák, s jobban tudnak magyarul, mint szlovákul. A nyelv­tanfolyamon pótolja, amit elmulasztott

Next

/
Thumbnails
Contents