A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

műtőé c A legjobb hajápolószar ! Használja a VITANOr C hajtonikunioi és tu p. F vitamintartalmú ^ AR VIT ha jtonikumol KOZMETIKA, n. v., Bratislava az árokban találta meg a plüss kötésű családi albumot. Leült a fűbe, felnyitotta, s az első kép, ami szemébe ötlött egy ismerős jaroszlavli templom volt. A jaroszlavli architektúra XVII. századi emlékei közül ezt az egyet még álmában is megismerte volna, ha másért nem, hát csak azért, mert édesanyja ebben a templomban túristavezető szolgálatot teljesített, s ő maga gyermekkorában úgy jártkelt benne, akár saját otthonukban. Az album minden egyes képén az ősi szülőváros egy-egy utcarészletét ismerte fel. De akadt más valami is, ami meglepte: minden jel arra mutatott, hogy egy ősi nemesi család albuma került a kezébe. Bizonyára emigránsok hozták ki Bulgáriába a forradalom után. Minthogy Jaroszlavl ősi szépsége megigézte, hóna alá kapta és elhatározta, hogy ki nem adja a kezéből. Aztán kétségek fogták el. Kotyelkov azt a parancsot adta, hogy szedjenek fel minden kis papírszeletet. Lehet, hogy az album is nagy jelentőségű lelet. Bár maga se hitte, mégis megmutatta az őrnagynak. Az néhányszor megforgatta a kezében, belelapozott, s aztán visszaadta neki. Misa lélekben nagyon megörült. Odaült leadó készülékhez, maga elé tette az albumot a székre, és elgyönyörködött a jaroszlavli képekben. Zuhoghatott miatta a gyors hegyi patak az ablak alatt. Olyan érzés fogta el, mintha csak otthon járt volna, s ebben a hangulatban tért vissza az éjszakai vállalkozásról. Ám Susztov mindent másképpen látott. Babin még be sem fejezte vacsoráját, s ő már nekilátott az album tüzetes vizsgálatának. Minden fényképet kivett a helyéről, s elolvasta a képek hátlapjára nyomtatott reklámfeliratokat is. Susztov mindent alaposan átgondolt, s végül így nyilatkozott: — Furcsa egy album. — Semmi különöset nem látok rajta — ellenkezett Babin. — Mi több, titokzatos egy album. Hát nem vetted észre, hogy a képek fele nem jaroszlavli utcarészletekről készült, hanem különböző balkáni városokról. — S aztán? Mit gondolsz tulajdonképpen, most hol vagyunk ? Susztov ironikus, oktató hangnembe csapott át: — Kegyeskedjék tekintetbe venni azt a szembeötlő körülményt, hogy a jaroszlavli képek csak csecsemőket, kislányokat és nagyanyőkat ábrázolnak, holott a külföldön készültek csak egy férfiembert, méghozzá ugyanazt a férfiembert, de mindig más-más álöltözetben. Itt fehér kötényt és manzsettát visel, akár a hentesek, — ez Aradon készült —, amott pedig turistának öltözött és távcsővet tart a kezében - ez kazanliki felvétel; a harmadikon török fez van a fején — Bukarestben fényképezték —, emitt meg barát csuhát öltött magára. Nagyon különös álöltözet. -— Mondd, kedves barátom, az nem gyanús neked, hogy itt mindenki csak bolgár nyelven beszél! Susztov ezt a gúnyos rúegjegyzést eleresztette a füle mellett, s visszavágott: — Nem mondanád meg nekem, hogy az album hogyan került az árokba! — Talán valamelyik diplomata dobta ki a vonat ablakából. — Hitlerista minek vitte volna magával Németországba egy emigráns albumát. — Talán csak úgy — emlékül. Tudja az ördög. Te talán tudod? — Van egy feltevésem. — Ugyan milyen? — A legkézenfekvőbb: az album lényegében egy rejtjeles betűrendszer kulcsa. Te is tudod, hogy az ilyesmit gyakran egy közös megállapodás alapján kiválasztott könyv szerint szoktak összeállítani. Éppen ezért dobták ki az ablakon: nem kívánták, hogy a kulcs éppen a te kezedbe kerüljön. Babin mindenképpen gúnyolódni akart: — Vagy úgy? Gyere közelebb — a többit csak súgva mondd. Hogy is jöhettél rá minderre. Te igazán lángész vagy. — Véleményem szerint a jaroszlavli album titokzatosabb, mint a bolgár hadnagy meggyilkolása. Várj csak! Kotyelkov őrnagy figyelmét hogyan kerülhette el ez a lelet — mordult el még egyszer Susztov, s újra elmerült a furcsa képkollekció ta-' nulmányozásában. Először is az album tulajdonosát szerette volna kinyomozni. Ez a titokzatos, álruhás férfi aligha lehet az. Először is a férfiaknak legkisebb gondjuk is nagyobb a családi albumnál - mikor alaposan átvizsgálta a képeket, nem talált köztük egyet sem, mely ifjú korában készült volna róla. Minden valószínűség szerint nem is volt orosz. De ki lehet ez az ezüstös hajú, előkelő megjelenésű hölgy? Itt, ezen a képen szattyánbőrböl készült, magasszárú csizmát visel, kezében kis lovaglóostort pattogtat. A másik kép csaknem meztelenül ábrázolja valami tengerparti üdülőhelyen. A harmadik jaroszlavli mester müve, és kislánykorából való. A negyedik kozák uniformisban, fején betyárosan félrecsapott papáhával ábrázolja őt egy gőzös fedélzetén. Alighanem orosz emigránsnő. A fényképeken talált aláírás szerint Marisa a neve - Marija Jurjevna. Hanem a férfi - talán a férje, vagy itt a Balkánon felcsípett gavallér? Az is lehet, hogy színész. (Folytatjuk) 13