A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-15 / 46. szám

f A világ aszonyainok életéből Svédországban már 1940 óta működik á Közszükségleti Cikkek Intézete. Háziasszonyok, háztartási-tanfolyam vezetők, építészek és tanárok kezdeményezésére alakult, s ma már negyven szakember — köztük több mérnök, orvos - dolgozik az intézetben, amelynek fő feladata a háztartási munkákat könnyítő eszközök, módszerek és vegyszerek kutatása és népszerűsítése. Foglalkoznak azzal a kérdéssel is, hogyan lehet a háztartásban leggazdaságosabban kihasználni az időt, a munkaerőt és beosztani a pénzt. * * * A kínai nők minden munkában részt vesznek, a mezőgazdaságban éppúgy, mint az iparban. Az építkezések dolgozóinak 30 -50 százaléka nő. Vannak vízgyűjtő medencék, amelyeket teljes egészében nők építettek, erre emlékeztet elnevezésük is: „Március 8", „Anyős és meny", „Férj és feleség". , HO Szemelvények a téli divatból Téli köpeny zöld gyapjú flausból, a gallérján és széles kihajtóján hódprémmel Világos gyapjú délutáni ruha érdekesen megoldott nyakkivágással, szűk szoknyával (Ján Herec jelvételei) — ez a cime az új prágai jégrevünek. A revü sztárjai Zdenék Doleíal, volt Európabajnokunk új partnernöjévet, Milena Kiadrubskával. Második képünkön a revü „hoJ telszemélyzete", akik a Prágába érkező külföldiekről gondoskodnak. I. Néhány nappal ezelőtt, egyhetes koromban jöttünk haza a kórházból, ahol születtem. A mama betett egy pici fehér ágyba és én csak bámultam, hogy mindenki szaladgál, tesz-vesz, rakosgat a szobában. Még nem látom, ami körülöttem történik, de érzem a légkör változását. A sublód tetejét fehér viaszkos vászon borltja, rajta fehér tálca és azon mindazok a kellékek, amelyre hazaérkezésünk után rögtön szükségünk van. Vatta, három százalékos bórvlz, az orvos receptje szerint készült babakenőcs, kis üveg növény-, vagy étolaj, odébb kemény pólyázópérna és egy-két pelenka, A szoba sarkéban íehér csecsemőmérleg, ugyancsak pelenkával letakarva. Egy Ideig csöndesen csodálkoztam és figyeltem, majd bömbölni kezdtem. A hazaköltözködés lázában megfeledkeztek arról, hogy közeleg a négy óra és nekem ennem kell. .Amikor aztán megkönyörültek rajtam, kevesebbet szoptam, mint a kórházban, mert meg kell még szoknom az új környezetet. Este 10 őTakor kaptam utoljára enni, aztán szépen elaludtam. Mama és papa boldogok voltak, örültek a nyugalomnak. Ámde nem sokáig. Éjfél felé felébredtem, és unalmamban rázendítettem a sírásra. Mamáék megfogadták, hogy nem nyúlnak hozzám. így tanulták a könyvekből és az orvosoktól. Mit részletezzem, addig oáztam és hadonásztam két kezemmel, amíg egy kevés, szaharinnal édesített teát kaptam. Hiszen a kórházban is igy volt. A teáztatás kétszer is megismétlődött, sőt, a mama egyszer tisztába ls tett, pedlq még nemigen értett hozzá. (Folytatása köv.)