A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-15 / 46. szám

- Nem megy az üzlet — kesereg planétás . . • ... az emberek inkább a divatbemutatóra kíváncsiak imon pi int egy hangyaboly, olyan ma Párkány városa. A hosszú főutca két oldalán élénkszínű, tarka sátrak sorakoznak. Középen pedig medrébe szorított folyóként hullámzik a vásárlók és kíváncsiskodók több tízezres tömege. Cukorsípok éles füttyszava, szalagos papírtrombiták tütUlése, játékpisztolyok durranása, nevetés, nóta és az eladók kínálása összevegyül: igazi vásári hangzavar kerekedik belőle. Néha kihallatszik egyegy mély basszus: — Itt az édes törökméz! — Ma csak pénzért, holnap „ingyért"! Korona a cukorka! Ez Simon-Júda, a híres párkányi őszi nagyvásár, mely valamikor két hétig is tartott és több mint négyszáz éves múltra tekinthet vissza. A török hódítás idején jegyezték fel először a krónikák. Ma már csak a törökméz emlékeztet a törökökre. A hetvenöt esztendős Diósi Károly bácsi, aki éppen az egyik sátor homlokán lógó csizmák talpát kopogtatja nagy szakértelemmel, a mai vásárról 1

fejcsóválva nyilatkozik: — Tudja, nem vásár ez már! Még egy három krajcáros pipát sem lehet találni! — Valamikor jobb vásár volt? — kérdem. — Meghiszem azt. Ezen az utcán szekér szekeret ért. Itt voltak a csizmadiák, ott a szabók — mutat végig az utcán. — A lacikonyhánál káposztalevélen adták a cigánypecsenyét, nem úgy mint most — kemény papírba. Rengeteg káposzta volt. Lent álltak a káposztáshajók a Dunán. Mellettünk egy barna kislány tűsarkú cipót vásárol. Fekete szeme az öregre villan: — Én bizony nem szerettem ^ Ki bírja tovább? Szakértelem