A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-08 / 45. szám

Francia légtornász - mutatványok — de meddig ? Közismert tény, hogy a múlt évi degaullísta azonban fenntartással kell fogadnunk, mivel a tetéséröl. A végén kisült, hagy az interjú államcsínyt a fasizált ejtőernyős legények talleyrandi szerepben tetszelgő tábornokról az degaullísta kacsa volt, cirkuszi mutatvány Pá­csakis a francia kispolgárság csendes fejbólin- is feltehető, hogy az ultrák zavargásai ls az rizs. nyugati szövetségesei számára, hogy ezek tásával vihették sikerre. A francia kispolgár ő tudtával történnek. A tábornok ugyanis az ENSZ közgyűlésén ne hagyják cserben a ugyanis az ördöggel is hajlandó szövetkezni a a halóidat és a szélső jobboldal „támadásai- francia küldöttet, ha majd Algériáról lesz szó! kommunizmus kísértete ellen, főleg akkor, nak" közepette S közép emberének látszik, és Nem csoda, hogyha mindezek után az etn­amikor az választási jelszavaiban bér- és nyűg- ez pedig csillapítószerként hat a megriadt ber akaratlanul is megkérdőjelezi N. Sz. Hrus­díj emelését, gyarmati békét és a „rend fenn- francia kispolgárra. Bár nincs kizárva, hogy csov franciaországi meghívását is. Mert nincs tartását" ígéri választóinak. Az elmúlt más- a kétarcú tábornok szívesen vállalná egy szél- kizárva, hogy de Gaulle — vérszemet kapva fél esztendő azonban kiábrándító volt a fran- ső jobboldali Franciaország vezetését is! az angol konzervatívok győzelmétől — a szov­cia kispolgár száimára Is. Leromlott a frank, Vállalná, ám, ha. . . Igen, ez az a ha! Ha jet államfő Franciaországba való meghívását a francia hadsereg nem győzte le az algériai ugyanis a szélső jobboldal hatalomra jutása Franciaországban és egyben Európa felé Inté­szabadságahrcosokat — söt, a „reménytelen után még igényt tartana de Gaulle szolgála- zett látványos gesztusnak szánja, remélve, háború" immár hatodik esztendejébe lép. És taira. hogy ezzel bel- és külpolitikai helyzetét is a hazafias elnök lepaktált a bonni revansis- A történelem azt tanítja, hogy a győzelmes megerősíti! * tákkal. Speidel, a francia hazafiak hirhedt fasizmus számára a szálláscsinálók nem min- Lehet azonban, hogy az optimistáknak van náci hóhéra ismét Párizsban van; és de Gaul- dig voltak megbizhatók! A legjobb példa erre igazuk, akik azt vélik, hogy de Gaulle végül le Franciaországa nyugatnémet segítséggel Dolfus munkásírtó osztrák kancellár esete, is engedett a francia közvélemény nyomásá­szeretne atom-nagyhatalommá válni és a NATO És de Gaulle tábornok tisztában is van mind nak, megfogadta angol és amerikai szövetsé­vezérkarban, valamint a nyugat-európai kül- belpolitikai, mind külpolitikai szövetségeseinek geselnek tanácsát, és Hruscsov meghívását va­politikában az első hegedűs szerepét játsza- (Bonn—Róma) megbízhatatlanságával, ezért lóban komolyan gondolja. Ebben az esetben ni. kénytelen az ország figyelmét az égető prob- a hidegháború hí"-i kétségtelenül újabb vere-A francia kormány eddigi erőfeszítései mind léniákról mindenáron elterelni. séget szenvednének; és a béke Ugye igen elö­ez ideig eredménytelennek bizonyultak, és a Ezért ls bocsátkozik különböző látványos lég- rehaladna. sikertelenséggel arányosan csökken a tábor- tornász-mutatványokba, mint amilyen a közel- Mindenesetre ne tengjen túl bennünk az nok tekintélye kispolgárok és ultrák előtt múltban a Jours de France-ban megjelentetett optimizmus, és ahogyan Lafontaine, a nagy egyaránt. Bizonyítja ezt az öt támogató jobb- interjú-kacsa volt. Az újság interjút közölt francia mesemondó írta: „Várjuk ki a vé­oidali szocialista párt bomlása, valamint az Ferhat Abasszal, az algériai szabadságharcos gét!" ultrák, a szélsőséges reakciósok de Gaulle- kormány elnökével, amely szerint az algérialak Mert ha a vége jő lesz — akkor minden ejjenes tüntetései Algériában. Ezt az utóbbit hajlandók lennének tárgyalni a háború beszün- jó lesz. BARSI IMRE Jaroslav Heyrovsky és felesége Nobel-díjat kapott Jaroslav Heyrovsky akadémi­kust, csehszlovák tüdőst a Svéd Királyi Akadémia hatá­rozata alapján az 1959. évi vegyészeti Nobel-díjjal tüntet­ték ki. Jaroslav Heyro.vsky aka­démikus a Nobel-dijat a pola­rográfia és a polarográfíaí analitikus módszerek szakaszán végzett kiválö munkájáért és felfedezéséért kapta. Így fényépezték le a Hold ember nem látta oldalát A Pravda, az Izvesztyija és a Szovjetszkaja Rosszija részletes tudományos közleményt ismertet a harmadik szovjet űrrakétáról és a bolygóközi állomásról. A közle­mény megállapítja: a rakéta felbo­csátásakor a tudósok azt a célt tűzték ki, hogy a kozmikus tér több problémáját megvizsgálják. A legfontosabb feladat a Hold. fe­lületének, különösen pedig a Hold túlsó oldalának lefényképezése volt. A Hold fényképezésére a legal­kalmasabbnak az a módszer lát­szott, hogy a fényképező beren­dezéseket az egész űrállomás el­fordításával állítsák be a kívánt i irányba. Az állomást az orientá­ciós rendszer fordította el. Ez a rendszer akkor lépett működésbe, amikor az űrállomás megközelítet­te a Holdat és a fényképezéshez szükséges helyzetbe került. A bolygóközi állomás ekkor hatvan­hetvenezer kilométerre volt a Holdtól. A pontos beirányltás céljaira felhasználták azt a tényt, hogy az állomást három égitest, a Nap, a Hold és a Föld világltja meg. A bolygóközi állomás pályasíkját úgy választották meg, hogy a felvétel pillanatában az állomás nagyjából a Napot a Holddal összekötő egye­nes mentén tartózkodott, a Föld ugyanekkor távolabb volt a Nap-Hold iránytól, így ki volt zárva annak a lehetősége, hogy a Földet fényképezze. A helyzet pontos be­állítása a következőképpen ment végbe: Először a műszerek parancsára az űrállomás alsó fedele a Napra, a fényképezőgépek optikai tengelye az ellenkező oldalra, a Holdra irá­nyult. Ezután az optikai berende­zés a műszereket pontosan a Holdra irányította, majd bekap­csolta az automatikus kényképező­készüléket és eközben állandóan fenntartotta a szükséges Irányt. A fényképezés befejeztével a berendezés kikapcsolódott és az űrállomás ismét forogni kezdett. Ez a forgás nem befolyásolta a műszerek működését, ugyanakkor azonban megjavította a hőegyen­súlyt. A közlemény ezután részletesen ismerteti a bolygóközi állomás pályájával kapcsolatos adatokat, majd megállapítja: az állomás pá­lyaváltozataiból szerzett adatok előzetes feldolgozása azt bizonyí­totta, hogy a bolygóközi állomás 1960 áprilisáig kering pályáján és ezalatt mintegy 11—12 fordulatot tesz meg a Föld körül. A tudományos közlemény beszá­mol arról, milyen tapasztalatokat szereztek az első fényképek alap­ján a tudósok a Holdnak földünk­ről láthatatlan felületéről. Figyelemre méltó, hogy a fény­képek tanulsága szerint a Hold tuüső oldalának nag'yrészét he­gyes területek borítják, ugyanakkor pediq a látható oldalán levő „ten­gerekhez" hasonló képződmények száma Iqen csekély. Rendkívül szembetűnök azok az ún. kráter­tengerek, amelyek a déli és az egvenlítömenti részeken terülnek el. Az a tény, hogy először sike­rült televíziós úton továbbítani a Hold nem látható részének felüle­téről készült fényképeket, hatal­mas távlatokat nyit meg naprend­szerünk bolyqóinak tanulmányozá­sa előtt. A harmadik szovjet űrrakéta útja új fejezetet nyitott meg a tudomány történetében. A szovjet kozmikus rakéták a világűrbe ha­tolva ma mér nemcsak bolygóközi anyagról és az égitestek fizikai sajátosságairól továbbítanak ész­leléseket a Földre, hanem fény­képeket is készítenek azokról az égitestekről, amelyek mellett el­haladnak. Először sikerült megvalósítani a televíziós képtovábbítást több százezer kilométeres távolságból. Hatalmas távlatok nyílnak meg a csillagászat előtt, amely lehetősé­qet kapott arra, hogy műszereit, az égitestek közelébe juttassa. bolygóközi állomás helyzete a világűrben, amikor fényké­ket készített a Hold másik oldaláról. (A képen látható nyilak a Nap sugarainak irányát jelzik.) A Hold eddig nemlátott oldalának képe

Next

/
Thumbnails
Contents