A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-08 / 45. szám

Francia légtornász - mutatványok — de meddig ? Közismert tény, hogy a múlt évi degaullísta azonban fenntartással kell fogadnunk, mivel a tetéséröl. A végén kisült, hagy az interjú államcsínyt a fasizált ejtőernyős legények talleyrandi szerepben tetszelgő tábornokról az degaullísta kacsa volt, cirkuszi mutatvány Pácsakis a francia kispolgárság csendes fejbólin- is feltehető, hogy az ultrák zavargásai ls az rizs. nyugati szövetségesei számára, hogy ezek tásával vihették sikerre. A francia kispolgár ő tudtával történnek. A tábornok ugyanis az ENSZ közgyűlésén ne hagyják cserben a ugyanis az ördöggel is hajlandó szövetkezni a a halóidat és a szélső jobboldal „támadásai- francia küldöttet, ha majd Algériáról lesz szó! kommunizmus kísértete ellen, főleg akkor, nak" közepette S közép emberének látszik, és Nem csoda, hogyha mindezek után az etnamikor az választási jelszavaiban bér- és nyűg- ez pedig csillapítószerként hat a megriadt ber akaratlanul is megkérdőjelezi N. Sz. Hrusdíj emelését, gyarmati békét és a „rend fenn- francia kispolgárra. Bár nincs kizárva, hogy csov franciaországi meghívását is. Mert nincs tartását" ígéri választóinak. Az elmúlt más- a kétarcú tábornok szívesen vállalná egy szél- kizárva, hogy de Gaulle — vérszemet kapva fél esztendő azonban kiábrándító volt a fran- ső jobboldali Franciaország vezetését is! az angol konzervatívok győzelmétől — a szovcia kispolgár száimára Is. Leromlott a frank, Vállalná, ám, ha. . . Igen, ez az a ha! Ha jet államfő Franciaországba való meghívását a francia hadsereg nem győzte le az algériai ugyanis a szélső jobboldal hatalomra jutása Franciaországban és egyben Európa felé Intészabadságahrcosokat — söt, a „reménytelen után még igényt tartana de Gaulle szolgála- zett látványos gesztusnak szánja, remélve, háború" immár hatodik esztendejébe lép. És taira. hogy ezzel bel- és külpolitikai helyzetét is a hazafias elnök lepaktált a bonni revansis- A történelem azt tanítja, hogy a győzelmes megerősíti! * tákkal. Speidel, a francia hazafiak hirhedt fasizmus számára a szálláscsinálók nem min- Lehet azonban, hogy az optimistáknak van náci hóhéra ismét Párizsban van; és de Gaul- dig voltak megbizhatók! A legjobb példa erre igazuk, akik azt vélik, hogy de Gaulle végül le Franciaországa nyugatnémet segítséggel Dolfus munkásírtó osztrák kancellár esete, is engedett a francia közvélemény nyomásászeretne atom-nagyhatalommá válni és a NATO És de Gaulle tábornok tisztában is van mind nak, megfogadta angol és amerikai szövetsévezérkarban, valamint a nyugat-európai kül- belpolitikai, mind külpolitikai szövetségeseinek geselnek tanácsát, és Hruscsov meghívását vapolitikában az első hegedűs szerepét játsza- (Bonn—Róma) megbízhatatlanságával, ezért lóban komolyan gondolja. Ebben az esetben ni. kénytelen az ország figyelmét az égető prob- a hidegháború hí"-i kétségtelenül újabb vere-A francia kormány eddigi erőfeszítései mind léniákról mindenáron elterelni. séget szenvednének; és a béke Ugye igen elöez ideig eredménytelennek bizonyultak, és a Ezért ls bocsátkozik különböző látványos lég- rehaladna. sikertelenséggel arányosan csökken a tábor- tornász-mutatványokba, mint amilyen a közel- Mindenesetre ne tengjen túl bennünk az nok tekintélye kispolgárok és ultrák előtt múltban a Jours de France-ban megjelentetett optimizmus, és ahogyan Lafontaine, a nagy egyaránt. Bizonyítja ezt az öt támogató jobb- interjú-kacsa volt. Az újság interjút közölt francia mesemondó írta: „Várjuk ki a véoidali szocialista párt bomlása, valamint az Ferhat Abasszal, az algériai szabadságharcos gét!" ultrák, a szélsőséges reakciósok de Gaulle- kormány elnökével, amely szerint az algérialak Mert ha a vége jő lesz — akkor minden ejjenes tüntetései Algériában. Ezt az utóbbit hajlandók lennének tárgyalni a háború beszün- jó lesz. BARSI IMRE Jaroslav Heyrovsky és felesége Nobel-díjat kapott Jaroslav Heyrovsky akadémikust, csehszlovák tüdőst a Svéd Királyi Akadémia határozata alapján az 1959. évi vegyészeti Nobel-díjjal tüntették ki. Jaroslav Heyro.vsky akadémikus a Nobel-dijat a polarográfia és a polarográfíaí analitikus módszerek szakaszán végzett kiválö munkájáért és felfedezéséért kapta. Így fényépezték le a Hold ember nem látta oldalát A Pravda, az Izvesztyija és a Szovjetszkaja Rosszija részletes tudományos közleményt ismertet a harmadik szovjet űrrakétáról és a bolygóközi állomásról. A közlemény megállapítja: a rakéta felbocsátásakor a tudósok azt a célt tűzték ki, hogy a kozmikus tér több problémáját megvizsgálják. A legfontosabb feladat a Hold. felületének, különösen pedig a Hold túlsó oldalának lefényképezése volt. A Hold fényképezésére a legalkalmasabbnak az a módszer látszott, hogy a fényképező berendezéseket az egész űrállomás elfordításával állítsák be a kívánt i irányba. Az állomást az orientációs rendszer fordította el. Ez a rendszer akkor lépett működésbe, amikor az űrállomás megközelítette a Holdat és a fényképezéshez szükséges helyzetbe került. A bolygóközi állomás ekkor hatvanhetvenezer kilométerre volt a Holdtól. A pontos beirányltás céljaira felhasználták azt a tényt, hogy az állomást három égitest, a Nap, a Hold és a Föld világltja meg. A bolygóközi állomás pályasíkját úgy választották meg, hogy a felvétel pillanatában az állomás nagyjából a Napot a Holddal összekötő egyenes mentén tartózkodott, a Föld ugyanekkor távolabb volt a Nap-Hold iránytól, így ki volt zárva annak a lehetősége, hogy a Földet fényképezze. A helyzet pontos beállítása a következőképpen ment végbe: Először a műszerek parancsára az űrállomás alsó fedele a Napra, a fényképezőgépek optikai tengelye az ellenkező oldalra, a Holdra irányult. Ezután az optikai berendezés a műszereket pontosan a Holdra irányította, majd bekapcsolta az automatikus kényképezőkészüléket és eközben állandóan fenntartotta a szükséges Irányt. A fényképezés befejeztével a berendezés kikapcsolódott és az űrállomás ismét forogni kezdett. Ez a forgás nem befolyásolta a műszerek működését, ugyanakkor azonban megjavította a hőegyensúlyt. A közlemény ezután részletesen ismerteti a bolygóközi állomás pályájával kapcsolatos adatokat, majd megállapítja: az állomás pályaváltozataiból szerzett adatok előzetes feldolgozása azt bizonyította, hogy a bolygóközi állomás 1960 áprilisáig kering pályáján és ezalatt mintegy 11—12 fordulatot tesz meg a Föld körül. A tudományos közlemény beszámol arról, milyen tapasztalatokat szereztek az első fényképek alapján a tudósok a Holdnak földünkről láthatatlan felületéről. Figyelemre méltó, hogy a fényképek tanulsága szerint a Hold tuüső oldalának nag'yrészét hegyes területek borítják, ugyanakkor pediq a látható oldalán levő „tengerekhez" hasonló képződmények száma Iqen csekély. Rendkívül szembetűnök azok az ún. krátertengerek, amelyek a déli és az egvenlítömenti részeken terülnek el. Az a tény, hogy először sikerült televíziós úton továbbítani a Hold nem látható részének felületéről készült fényképeket, hatalmas távlatokat nyit meg naprendszerünk bolyqóinak tanulmányozása előtt. A harmadik szovjet űrrakéta útja új fejezetet nyitott meg a tudomány történetében. A szovjet kozmikus rakéták a világűrbe hatolva ma mér nemcsak bolygóközi anyagról és az égitestek fizikai sajátosságairól továbbítanak észleléseket a Földre, hanem fényképeket is készítenek azokról az égitestekről, amelyek mellett elhaladnak. Először sikerült megvalósítani a televíziós képtovábbítást több százezer kilométeres távolságból. Hatalmas távlatok nyílnak meg a csillagászat előtt, amely lehetőséqet kapott arra, hogy műszereit, az égitestek közelébe juttassa. bolygóközi állomás helyzete a világűrben, amikor fénykéket készített a Hold másik oldaláról. (A képen látható nyilak a Nap sugarainak irányát jelzik.) A Hold eddig nemlátott oldalának képe