A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-01 / 44. szám

Emlék szenei barátaimnak Csapra van ütve a hordó, csordul a bor buzogón. íze fanyar, színe bordó, kóstolom álmatagon. Reg volt, hogy nyári esőben jártam a mezsgye füvén, most ím a nap lemenőben pislog az ég peremén. Sárga az arca a napnak, sárga a vén telihold, lángjaink csendben lohadnak, s szivünk, mely úgy teli volt, most íme néma madárka, reszket a fészke ölén. Vagy csak az én szívem árva, én látok csak feketén ? Itt vagytok régi barátok. Köztetek lenni be szép! Jó borotok s vacsorátok, jól fáz a kis feleség. Gyermeketek akadozva olvassa: tná, ma, mi, mi... szemetek büszke, ragyogva tekintetemet keresi. Dicsérem sorban megannyit: mindenik apja fia! Asztalon új bor aranylik, x a régmúlt napjaira fordul a szó. — Sok az emlék, bomlik, mint tarka virág. Emlékbe mártja a lelkét öt öreg szenei diák. Szeptember ... Mennyi zamat volt ebben a szóban! A nyár emléke perzsel... Tavasszal bukást ígért a tanár. Hogy elmúlt mégis a régi gondtalan élet. Tovább emlékét egy sem idézi: zsoldosok szürke hadát. Tankoknak fülsiketítő robaja rettenetes . .. S most itt e szoba a hídfő, apára gyermeke les. Csend lesz. A langy anyaölben álmodnak mind a kicsik. Tenyerünk roppan ökölbe, s az emlék ködbe veszik. S egyszerre csak közülünk egy megszólalt csendben: atom ... Remegés rázta szivünket: én nem, én sem akarom! És a szobára a bánat mint fojtó köd települt, s bora a tele pohárnak szájunkban megkeserült. Néztem a gyermekeket, mint alszanak gondtalanul, s láttam a könnyeteket, mint hullottak hangtalanul. Igy szóltam: Jaj, ne tovább már, hátha megérti szavunk gyermeketek, s a csodás vár, melyet oly félve rakunk, meginog, úgy ahogy régen bennünk is megremegett, s nem hisznek napban az égen, s nem remélnek riigyeket. Csapra van ütve a hordó, folyjon a bor buzogón! íze cukor, színe bordó, kortyoljuk álmatagon. Es ha szívünkben az emlék föl-fölsír még keserűn, ok csak a mézet ízleljék s lágy dalt a nádhegedün. FARKAS JENŐ Hidegháborús „munkásvezérek" Az AP hírügynökség jelenti: Az Egyesült Államokban mind általánosabb jelenséggé válik a munkások rendszeres rendőri figyeltetése. A gyárak mosdóiban, büféiben titkos mikrofonokat helyeznek el, s a telefonbeszélgetéseket megnetofon szalagokon rögzítik. A megfigyeléseket döntően az „Amerikai Biztonsági Tanács" nevü szervezet végzi, a nyilvántartásokban több mint egymillió név szerepel. A szervezet szolgálatait 175 vállalat veszi igénybe és a szakszervezetek egyes vezetői tevékeny segítséget nyújtanak a tanács munkájához. A rövid, de sokatmondó közlemény kapcsán akaratlanul is felmerül az olvasó előtt az a jelenet, amikor Hruscsov amerikai körútja során San Franciscóban találkozott az AFL-CIO egyesült szakszervezet vezetőivel. A beszélgetésnél a nemzetközi közvélemény előtt körülbelül olyan kép alakult ki, hogy íme: Eisenhower elnöktől Rockefelleren út az Egyesült Államok legbefolyásosabb gazdasági és pénzügyi személyiségeiig úgyszólván mindenki, aki számít Amerikában, a realitások és a Szovjetunió tényleges politikai hatóerejének felismerősével foglalkozott a történelmi jelentőségű eseménnyel. Az ezen kívül eső, aránylag szük kör anakronisztikus jellegű képviselői sorában viszont, legelöl találhatók az amerikai munkásság állítólagos „vezetői". Magatartásuk, állásfoglalásuk persze korántsem volt egységes. Meany, a szakszervezet elnöke például még arra sem volt hajlandó, hogy részt vegyen a megbeszélésen. Reuther és a „nagymama-besúgó" akciója Reuther alelnök úr már nem volt ilyen tartózkodó, ő megjelent a San Francisco-! tárgyaláson és itt időt és fáradságot nem sajnálva, különböző kérdések hoszszú sorozatát tette fel Hruscsovnak. Érdekes módon Reuther egész vonalvezetése főleg az Egyesült Államoktól és így bizony az AFL-CIO alelnöki hatáskörétől is eléggé távoleső országok, társadalmi rétegek „megvédését" tartotta szem előtt. Ügy bizony. Reuther úr védőszárnyai alá vette a Német Demokratikus Köztársaságot, Magyarországot, és törhetetlen energiát, valamint hogy ügybuzgalmat tanúsított még a szovjet munkások iránt is. Néhány évvel ezelőtt Reuther még Detroitban működött. Itt erőteljes tiltakozása ellenére olyan személyeket választottak be a gépkocsigyárlóipar szakszervezeti bizottságába, akik hajlamosak voltak a békepolitikára. Reuther ezt nem tűrhette és hamarosan bevonult Detroitba az Amerikacllenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, kihallgattak néhány napidíj ellenében tanúskodó rendörspiciit, köztük Reuther kebelbarátnőjét, Berenice Baldwint, akit az amerikai munkások csak „nagymama-besúgó"-nak neveznek. Az idős hölgy a többi között olyan kijelentéseket tett, hogy a detroiti kommunisták csak a jelre várnak, hogy „meghúzzák a ravaszt" — majd pillanatok alatt napvilágot láttak a radikális intézkedések. A szakszervezeti vezetőség „gyanús" tagjait az előírt fegyelmi eljárás nélkül kizárták, elbocsátották az üzemi lap szerkesztőit és ezzel egyidejűleg, ha már a cselekvés terére léptek, az új vezetőség hozzájárult ahhoz is, hogy az igazgatóság a gyárakban 15 százalékkal emelje a futószalag sebességét... „Csak ajánlani lehet..." Routher mindezzel oly mértékben vívta ki urai elismerését, hogy a képviselőházban Walter képviselő napirenden kívül szót kért és ezeket mondta: Elnök úr, azért kértem ezt a percet, gratuláljak Walter Reuthernek, ennek a nagy vezetőnek és államférfinak merész akciójáért, amellyel megszabadította Detroitot a vörös befolyástól. Az Amerika Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság Detroitban az elmúlt hetekben kihallgatásokat folytatott. Ezek minden kétséget kizáróan bebizonyították, a kommunista veszélyt és Mr. Reuther akcióját minden hazafias amerikainak csak ajánlani lehet, íme így képviselte az amerikai képviselőház jegyzőkönyve szerint Reuther a munkásérdekeket „otthon" — Detroitban. De akad még más példa is. Ugyancsak az amerikai szakszervezeti vezérek hallgatólagos, de esetenként aktív támogatásával hozták meg az Egyesült Államokban a „munkához való jogról" szóló munkásellenes törvényeket. Careynek más a véleménye Mindez persze nem jelenti azt, hogy ma már nincsen jószándékü ember az Egyesült Államok szakszervezeti vezetői között. Hiszen a San Franciscó-i megbeszélésen is éles különbség mutatkozott Reuther és Carey alelnök között, aki így szólt Hruscsovhoz: „Köszönöm, hogy idejét ránk pazarolta, működjünk együtt a világ, az emberiség javára". Kétségtelen azonban, hogy Meany, Reuther és a hozzájuk hasonló figurák nemcsak egyszerűen betársulnak a monopoltőkésekhez. Ök lényegileg, a renegátok jól ismert magatartása szerint, ha lehet igyekeznek túl is lenni partnereiken. A továbbiakban még az is elképzelhető, hogy adott esetben Reuther majd őket is megvédi a „veszélyes" szocialista befolyástól — méghozzá külön felszólítás nélkül. Utóvégre a jelenlegi „pártfogoltak" se igen törték magukat a közbenjárásért. De hát Reuther már csak ilyen hívás nélkül is házhoz jön. Sümegi Endre OOC>OOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXX> rr Osz van, hűvös Ösz van, hűvös, És Iáimról a levél pereg. Ülök a hegyek küszöbén, S moccani is alig merek, Nehogy a csendet megzavarjam. Én (udom, hogy hiába nézek más csillagok felé; Engem egy nagy igézet örökre itt tart! Pirkad... — Hát indulok most, hogy kis köveimböl erős várat építhessek; szerelmemnek, szerelmednek... Látod, csak így tudom elmondani, Hogy mit akarok. Ha veled vagyok Ha veled vagyok, Megáll az idő felettem, S csak nézlek... nézlek boldogan... Ösz van, hűvös — A bokrok között köd motoz, S őszirózsát nyit a csend. _ _ GÄL SÁNDOR: 9