A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-01 / 44. szám

Az egyes szétszórt algériai partizáncsoportok ma már jól kiképzett és szervezett hadseregben harcolnak a francia gyarmatosítók ellen. ahhiüiük Htm te&rik (i o fadHVttt W WBW ^wW^wwrWWWWWw^www rvyvip W" mrwww WWr ww wr^r^m *wm irvw Az algériai felszabadító hadsereg már évek óta harcol a francia gyarmati elnyomók ellen. Franciaország a világ imperialistáinak hathatós támogatásával már évek óta igyekszik hatalmas katonai túlerővel elfojtani az algériai nép szabadságharcát. Amikor a múlt évben de Gaulle a francia kormány élére került, az algériai kérdés mielőbbi megoldását ígérte. Ezt az égető problémát azonban teljesen önkényesen, az algériai nép igazi képviselőinek megkérdezése nélkül akarta megoldani. A hírhedt ejtóernyősök, valamint az idegen légió katonáinak asszisztenciája mellett népszavazást rendezett, és utána még nagyobb katonai egységeket vezényelt Algériába. Azóta további tízezrek, főként védtelen polgárok estek a francia katonai masinéria tisztogató akcióinak, terrorcselekményeinek áldozatául. A szuronyok árnyékában megtartott népszavazás ugyan kedvezően végződött a francia gyarmattartók számára, a véres harcok azonban ennek ellenére tovább folynak. A közelmúltban a francia kormánykörök magatartását bizonyos fokú idegesség jellemezte. Az algériai kérdést ugyanis az ENSZ közgyűlése elé terjesztették; és így könnyen megtörténhet, hogy megszavaznak egy olyan határozati javaslatot, mely Algéria önrendelkezési jogának elismerését tartalmazza. Ezért az idegesség Franciaországban, és ezért kellett gyorsan valamit cselekedni;,olyasvalamit kiagyalni, ami a közgyűlés egyes küldöttségeit megtévesztené. Egyszóval be kellett bizonyítani, hogy Franciaország hajlandó hozzájárulni az algériai kérdés mielőbbi rendezéséhez. Ezért szeptember 17-én de Gaulle elnök a francia televízión keresztül egy tervet ismertetett a világgal, mely valójában nem más, mint egy közönséges propagandafogás. De Gaulle nagylelkűen felajánlotta az algériaiaknak, hogy feltétel nélküli kapituláció esetén -legkésőbb a fegyverletételtől számított négy éven belül — szabadon határozhatnak Algéria teljes elszakadása, Franciaországgal való egyesülése, vagy autonómiája felől. Teljesen világos, hogy de Gaulle mindezt miképpen gondolja. Feltételül szabta ugyanis, hogy az algériai népnek le kell tennie a fegyvert, a hírhedt „para"-alakulatok, az idegen légió egységei és a ,,Garde mobile" azonban továbbra is helyükön maradnának. 'Ezekután mindenki elképzelheti, hogyan történne meg négy év elteltével az ún. szabad elhatározás. De Gaulle valódi szándékát azonban elárulta, amikor beszédjében Algéria elszakadását „valószínűtlennek és veszélyesnek" minősítette, továbbá amikor kijelentette, hogy „az elszakadás ördögét Algériából ki kell űzni". Nagylelkű javaslatának további feltétele értelmében, ha az A hírhedt francia „para"-alakulatok halomra gyilkolják a kabiliai falvak védtelen lakóit elszakadás meg is történne, fenn kell tartani az ellenőrzés jogát a Franciaország számára gazdaságilag fontos területek felett. Más szóval ez azt jelenti, hogy Algériát természeti kincseitől ismét megfosztanák. De Gaulle tervével kapcsolatban az algériai kormány kijelentette, hogy a béke visszaállítása érdekében hajlandó minden • alkalmat megragadni, és ezért kész tárgyalásokat kezdeni a francia kormánnyal. A kormánynyilatkozat azonban világosan kifejti, hogyha Franciaország nem hajlandó figyelembe venni Algéria jogos követeléseit, a harcot folytatni fogják egészen a nemzeti függetlenség kivívásáig. Ferhat Abbas, az algériai kormány elnöke kijelentette, hogy kormánya hajlandó politikai és katonai fegyverszünet kérdéseiről tárgyalni, előzőleg azonban az algériai nép önrendelkezési jogának feltételeit és biztosítékait kell megtárgyalni. Míg a francia reakciós, és kormánysajtó a tárgyalások megkezdése ellen hadakozik, Franciaország Kommunista Pártjának központi szerve, a l'Humanité — a francia és az algériai nép, valamint a béke érdekében — azok mielőbbi megkezdését sürgeti. Ma már mindenki előtt világos lehet — írja — , hogy az algériai kormány azt az Algériát képviseli, mely már ötödik esztendeje harcol önrendlekzési jogának kivívásáért. R. J. Egy a számos mindenre elszáAt ejtőernyős keret legény közül