A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-25 / 43. szám

(RÉSZLET) Jelen, megállj! - 6 ne ítélj még, Ne dobd reájuk a köve}: Lesz kor, amely kérdőre vonja S tisztára mossa bűnüket! Lesz kor, melynek téged ér vádja, Midőn felőlük szól s ítél; S rámutat titkos bélyegedre, Melynek sütése régi, mély. CZÖBEL M1NKA 1855-1943 A fekete lovas Akác-sorok közt veres holdvilág süt. Üt homokjában, porfellegben Egy lovas közeleg. Fekete ménen ül. A nagy 16 esetük-botlik, Bozontos farka Lábát csapdossa. Lekonyul nagy feje Vedlett térdére. De azért csak halad Feltarthatatlanul. A lovas arcát nem látja senki, De rémület-keltő minden mozdulatja, Egyenes tartása, feje-járása. Csak halad a nagy fekete árnyék, A vörös holdvilág réztányérja előtt, Hiába térsz ki néki, Elér mégis. Elér egymásután minden helyre, Eléri a leggyorsabb fűtőt is, Lomha fekete lovával A fekete lovas. Rámutat a rejtett pohárra, Melyben sorvasztó méreg áll, Mely tébolyító a léleknek S amelyből minden csöpp - halál. S megmondja, hogy te vagy a gyilkos, Tiéd a bün, mely annyi sok, Tiéd a könny, a vér, a láng — és ök bukva is még angyalok! VERTESSY GYULA 1866-1925 Úr a plebejus temetőben Túlzsúfolt a családi sírbolt, Nem fér be oda több halott. Megtelt a túlvilági bérház, Kl későn jött, helyet már nem kapott. S a halott űj lakást keres. Sok földje volt, s földjében nincs helye — A közös földbe kell őt eltemetni. Mily nagy szégyen történik lm vele! Köztemetőbe kerül a nagy űr. Ezrek feküsznek ottan békivel, De néki szörnyű lesz az új lakás — Együtt pihen a sok senkivel. S legszörnyűbb lesz, ha ismerkedni kell I majd; Ha bemutatja mind neki magát — A sok szomszéd, ki vigyorogva várja Az ismerkedő űri parolát. i-A rang, a cím, hogy odafent maradtak! Hiába mondja majd: én űr vagyok — Letegezik a temetői társak: Te se vagy más, csak egy zörgő halott. SZABOLCSRA MIHÁLY 1862-1939 Akácfavirág Tele van a város Akácfavirággal, Ákácfavirágok Édes illatával. Bolyongok alattuk Ébren álmodozva, Mintha minden egy akácfa Nekem virágozna! Mintha a nagy utcák Lármája elülne, S körültem a város Faluvá szépülne; Mintha csak ott járnék A mi kis falunkba' Ráösmernék illatáról Minden ákácukra... Ákácfaerdőség, Kicsi falum képe, Gyermekkori álmom . Ezer szép emléke: Milyen gyönyörűség Gondolni is rátok, Házunk előtt bólingató Akácfavirágok! ... óh, hol van az álom, Mit alattuk szőttem? Az a világ, ami Akkor állt előttem? Hová lettél, hová Ábrándok világa ? Te maradtál csak belőle — Széthullóba, veszendőbe Akácfa virága! Mai számunkban négy elfelejtett költőt vonultatunk fel. Annak idején nagy tehetségekként indultak, versesköteteiknek sikerük volt. Az idő vasfoga azonban kikezdte a mulandóság strófáit, majd új, nagy poéták jöttek, akiknek árnyéka elfedte Czóbel Minka, Darmay Viktor, Vértessy Gyula, sőt, még az idősebb nemzedék körében ismert Szabolcska Mihály emlékét is. Íme a versek, ítéljen az olvasó. 17 DARMAY VIKTOR 1850-1878