A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-18 / 42. szám

' -#1UI 51 Könnyű választani az önkiszolgáló élelmiszerboltokban ... ... s a pénztárnál sem kell sorban állni A vásárlás - becsület dolga Sztálin tér 34 - élelmiszerbolt. A legnagyobb egész Szlovákiában. Délután négy óra. Az emberek már kijöttek a munkából. Csúcsforgalom. Mindenki most vásárolja be a vacsorához, másnapi ebédhez valót. Az egykori takarékpénztér hatalmas csarnokából átalakított üzletben emberklgyó az árutól roskadozó állványojc előtt. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Igazán nem nehéz választani. Az aru csoportosítva fajták szerint, a vásárlónak megvan az áttekintése. Minden higiénikusán csomagolva, semmit sem lehet összefogdosni, semmi sem porozódik az alacsony állványokon. És éppen ez az, amin pszichológiailag az áruház és önkiszolgáló rendszer alapszik: a vevő maga előtt lát mindent, eszébe jut, hogy még erre meg arra is szüksége volna, tehát megvásárolja. Azonkívül mindenen ott az ár, tehát a vevő annyit rak a kosarába, amennyire a pénzéből futja. Van azonban más előnye is ennek a rendszernek, mint Tomásek elvtárs üzle^rezető kifejti: — A közönség annyira megszerette az önkiszolgáló boltokat, hogy sokan már nem is hajlandók másutt vásárolni. Nem szeretik a pultot, a.nlról mindig az a benyomásuk, hogy csak egyes árucikkek eldugására való; nem szeretik a kimért árut, mert tartanak tőle, hogy a mérésnél egy-két dekával megrövidítik őket. Végül pedig nem szeretnek a pult előtt sorban állni s ott a sokszor türelmetlen vásárlók között a gyakran Ideges kiszolgálóktól ezt meg azt kérni Az ember bizony feledékeny, nemegyszer előfordul, hogy vásárláskor a nagy sietségben megfeledkezik valamiről, amit csak később vesz észre s most aztán mehet vissza, megvárhatja, míg újra rákerül a sor, ha nem akarja a többi vevő rosszhiszemű megjegyzéseinek kitenni magát — s aztán megveheti azt a bizonyos élesztőt hüsz fillérért. Hát ilyesmitől nálunk nem kell tartania a vevőnek. — Milyen az önkiszolgáló bolt közönsége? Fegyelmezett? — Nálunk nincs ok, hogy ne legyen fegyelmezett. — És a vásárlási erkölcs? A Duna Áruház cdpőosztályán ugyan nincs önkiszolgálás, de azért Itt sem nehéz választani — a vitrinekben ott sorakozik minden dpőfajta — Egészen jő. Előfordul ugyan néha lopás is, de egyre szórványosabban. Legutóbb például elfogtunk egy jól öltözött középkorú embert, aki egy doboz kávét lopott. A rendőrségen kiderült, hogy önálló iparos, keres havi két és fél ezer koronát s a felesége is másfelet, tehát nem volt ráutalva, hogy lopjon. Persze, szerette volna elsimítani az ügyet, áldozatoktól sem riadt volna vissza, dehát a becsület az becsület ... ® * * * Molotov utca 48 - drogéria. Itt már kisebb a forgalom. Hiába, elseje előtt vagyunk, s mig enni mindig kell, a szépészkedés, nagymosás várhat fizetésig. Itt is meglátszik, ho-gy rendszerünk mennyire megbízik a dolgozókban. Minden kirakva, szabadon az állványokon, polcok rekeszeiben a filléres hajcsatoktól a drága párizsi kozmetikai cikkekig. Ez a bolt is példázza, hogy gyakorlatilag eltűnt a különbség az elegáns, exkluzív belvárosi luxusüzletek és a perifériák szerényebb boltjai között mind az áruválaszték, mind a berendezés tekintetében. — A közönségnek egyformán fejlett az ízlése, ugyanazok az igényei, a város bármely részén lakjék is — állapltja meg Kapelovics üzletvezető. — Én már tizennégy éve dolgozom a Széplak utcán, de mondhatom, nem kívánkozom máshová. A tervet mindig teljesítjük, sőt túlteljesítjük, így; aztán van egy kis prémium ls. . . — Előfordulnak lopások? — Elvétve. A francia piperecikkeknek nagy a foga, de a múltkor például egy vevő három párfilléres fésűt csúsztatott zsebre. A rendőrőszobán, amikor felvették a jegyzőkönyvet, azzal védekezett, hogy nem tudja, miként' kerülhettek a zsebébe. Hiába, nem áll meg mindenki azon az erkölcsi magaslaton, hogy meg tudja érteni, mi a közvagyon . . . * » » Avion — gyümölcs- és zöldségbolt. Nemrég nyílt meg. Egész Csehszlováklu legnagyobb s legjobb forgalmú, százszázalékosan önkiszolgálásra berendezett zöldség- és gyümölcsüzlete. Minden csomagolvá, árral ellátva, még a banánon, a káposzta torzsáján vagy a karalábén is ott az ára. Mindent árulnak, de semmit sem kell a vevő előtt mérni — ez lehetetlen ls volna ilyen óriási forgalom mellett: naponta 1890—2400, szombaton-, ként 3000 ember Is megfordul az üzletben. Bizony percnyi pihenője sincs a két pénztárosnőnek. Az ellátás kitűnő, naponta négyszer—hatszor hoznak friss érut. A zöldséget közvetlenül a somorjal földmüvesszövetkezet szállítja, tehát a hajnali szedés aznap még eljut a fogyasztó asztalára. Persze az itt vásárlók némelyike is szeretne „olcsón" beszerezni ezt-azt a nagy tolongásban. Hogy mit? Kukumberg üzletvezető válaszol a kérdésre. — Találékonyak az emberek. Van,aki felbont két burgonyás zacskót és az egyikből pár szemet átszór abba, amit kiválasztott, hogy hazavisz. Az eredmény? „Megtakarít" húsz—harminc fillért! — Minthogy a krumplinak hetven fillér kilója ... A közönség kilencvenkilenc százaléka azonban becsületes, maga leplezi le a tolvajt, akinek gondolnia kellene arra, hogy nemcsak a közösséget lopia meg, hanem minket is, kereskedelmi alkalmazottakat, hiszen a hiányt, mankót nekünk kell megtérítenünk, kollektív felelősséggel tartozunk mindannyian. És hát mi is becsületes és nem mindig könnyű munkából élünk, nekünk is van családunk, vannak gyerekeink. Igen, a vásárlás becsület dolga . . . TARJÄNI ANDOR Az Avion ban levő zöldség- és gyUmülcsbolt kirakatai csábítják a vásáriókat