A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-18 / 42. szám
A mélyhűtés csodái a biológiában A kőkeményre fagyasztott embrió-szív dobogni kezd • Szívedzés fagyasztással Néhány esztendeje rendkívül érdekes kísérleteket folytatnak azok a biológusok — a szovjet Szinizin, a francia Paul Becquerel, az angol Parker és társaik —, akik azt vizsgálják, hogy a hideg milyen mértékben befolyásolja az életjelenségeket. A fiatal tudományág nagyszabású nemzetközi együttműködéssel máris figyelemre méltó eredményekkel dicsekedhet. Hogyan lehet kioperált szerveket konzerválni A legnagyobb jelentőségű kísérletek egyikét csibe-embrió szívével végezték. A szívet glicerinnel bevonva folyékony nitrogénbe helyezték. A folyékony nitrogén hőmérséklete mínusz 196 Celsius fok. A csibe-embrió szíve a folyékony nitrogénben kőkeménnyé fagyott, kalapáccsal porrá lehetett zúzni. Az egyik kővé dermedt szívet a kísérletek folytatása során forró vízbe helyezték. A kő dobogni kezdett, az embrió szíve feléledt. A rendkívül alacsony hőfokon történő olvasztás és mélyhűtés technikáját a biológusok kezdetben elsősorban alacsonyabbrendű organizmusok és a halak szervezetének vizsgálatára használták. A csibeszívvel végzett kísérlet fontos határkövet jelentett, s a biológusok számára felvetette azt a kérdést, vajon nem lehetne-e emberi testből kioperált szerveket — például szívet, vesét — mélyhűtéssel életképes, vagy legalábbis felélesztésre alkalmas állapotban konzerválni. A sebészet és az orvostudomány eddigi tapasztalatai szerint az emberi test nem tűri meg az idegen testből átültetett szerveket. A folyamatban levő kísérletek épp azt kívánják bebizonyítani, hogy az előzetesen mélyhűtéssel kezelt szervek alkalmasak emberbe való átültetésre is. A mélyhűtés ugyanis — a tapasztalatok szerint - megváltoztatja a szervek fizikaikémiai szerkezetét, és talán épp ez lesz az a döntő láncszem, amely a szervátültetés sikerét előmozdítja. Fagyhalálból — élet Figyelemre méltók azoknak a kísérleteknek az eredményei is, amelynek alanyai patkányok és majmok voltak. Az állatok testének hőmérsékletét — jég közé helyezve azokat — mínusz 2-mínusz 6 fokra hűtötték le. Ha az állatok testhőmérséklete mínusz 6 fok alá süllyedt, már nem lehetett őket feléleszteni. A mínusz 2, mínusz 6 fokra lehűt'ött állatokat, amelyeknek vére megdermedt, dtí nem fagyott meg, forró fürdő és mesterséges lélegzés alkalmazásával sikerült életrekelteni. Kisebb emlősállatoknál mélyhűtéssel annyira csökkentették testük hőmérsékletét, hogy az állatok vérének 50 százaléka eljegesedett. A vérben levő jégkristályok keresztül haladtak az állatok szívén anélkül azonban, hogy halálukat okozták volna. A mélyhűtéses technikával dolgozó biológia kísérleteinek eredményei szó szoros értelemben fantasztikusak. A mélyhűtés ideje alatt felfüggesztődnek az életfunkciók, a szervezet öregedési folyamata szünetel, különféle képességei megőrződnek. Sőt, a hideggel történt kezeléssel még jobb egészségi állapot idézhető elő. Emlősállatoknál már bebizonyosodott, hogy hűtés után szívük erősebb volt, mint azoké az állatoké, amelyeket nem kezeltek. A kutatásokban részt vevő tudósok azt is megvizsgálták, hogyan ösztönzi a mélyhűtés az állatok szaporodását. A lehűtött selyemhernyó például idő előtt költötte ki petéit. Vitathatatlan, hogy a hideg képes megállítani az életfolyamatot, más esetekben viszont ösztönzi a különböző életjelenségeket. A hideg felfüggeszti az életet, minthogy pihenési időszakot hoz létre, amely alatt az elfáradt szervezet felfrissülhet. S talán — hisz ma még senki sem sejtheti, hova vezet a mélyhütéssel dolgozó biológia — egyszer majd arra is- alkalmasnak bizony ul, hogy meghosszabbítsa az életet. (gi) Lylásdt Tfe* • .. . megkönnyíti Önnek az állami sorsjáték nyereménye 50 000 Kcs ertrWu fonyeremenyek Húzás október 21-én.' 52 sorsjegyeket az ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR valamennyi f ióka és megbízottja árusítja állomást könnyű volt megtalálni: nyitott ajtaján át fény szűrődött ki. — Sikerült fogni a titokzatos hívójeleket — szólt Babin, a rádiós. — Várom, mi lesz tovább — s le nem vette a fejhallgatót. Vatagin is fülére illesztette a kagylókat, s néhány percig szótlanul várakozott. A rádiókocsi belseje most egy internátusi diákszobára emlékeztetett. Az asztalon rádióaechnikai tankönyvek hevertek — egy angol nyelvtan, néhány rajz és egyéb könyvek. Az ablakokat pokrócokkal és sátorponyvával sötétítették be. — Semmit nem hallok — suttagta Vatagin. — Ez a csend a mi vételünk zavara — felelte a rádiókezelő. Misa Babin a fronton a legjobb rádiósok közé tartozott. S valóban az is volt, bár gyakran panaszkodott. Nemrégiben mégis néki sikerült elsőként lehallgatni az ellenség egy különös rádióüzenetét. Később még két rádióállomás igazolta a hír vételét. Egy ismeretlen adóállomás a következő német nyelvű szöveget sugározta: — Halló! Haló! Balle. Ralle. Hier. Rinne... (Szünet) Fünf Hufeisen von einem Pferde . . . Néhány perc múlva egy másik adóállomás felelt a nyilvánvalóan rejtjelzett táviratra: — Halló! Halló! Rinne, Rinne... (Szünet) Rock ist fertig. Eineugiger ist geschvvolen. — Aztán még egy mondat következett, s minden valószínűség szerint ez tartalmazta az üzenet lényegét, mefy minden alkalommal másképp hangzott. A kémelhárító parancsnokának, Masisztov altábornagy utasítására az egész fronton figyelőszolgálatot tartottak fenn, Babin minden este igyekezett tájékozódni a nemzetközi adások zűrzavarában s a morzejelek pattogásában. Budapesten a Faustot közvetítették. Egy újabb hullámon közismert francia valcer refrénjét kapta el. Moszkva Sosztakovics szimfóniáját sugározta. A több órás szolgálat után Babin levette füléről a fejhallgatót s kitámolygott a friss levegőre. A déli égbolt megfordult a rádióállomás anténnája körül. A jólismert jaroszlavli csillagok itt mintha nagyobbak és fényesebbek lettek volna. Babiri újra visszatért, s szinte félálmában elfoglalta helyét a készülék mellett. így volt ez most is. A villanyégőt újságpapírból csavart ernyő árnyékolta be. A sárga fény egyre halványodott. Közeledett a pillanat, mikor az ajtóban látszó darabka eget elönti a hajnal pírja. Susztov Vatagin háta mögött ült, s az ezredes megfigyelte, hogy olykor a lélegzete is eláll. Babin ujjával hirtelen a levegőbe mutatott. . . . pi-ti, pi-ti — hallotta Vatagin a készülék pattogását. Aztán újra: ... klekle-kle . . . kle-kle-kle . . . Megértette, hogy hibát követett el. Ez valami egészen más lehetett — nem az. amit Babin hallott. Hiszen ezek morsejelek. Hol a német ' nyelven sugárzott szöveg ? Babin fáradt mozdulattal levette füléről a fejhallgatót. Megtörölte a szemét, aztán az asztalfiókból elővett egy főtt kukoricacsövet és tűnődve majszolni kezdte. — Vége, ezredes elvtárs. — Én már megint elszalasztottam... Milyen új elem van a szövegben. — Nincs annak semmi értelme. Németül így hangzik Warne vor Unglück — óvakodj a veszélytől — valahogy így. Majd szótár segítségével tisztázom. — Mit gondol, sikerül bemérni azt az adóáliomást ? — Azt csak a csillagok tudják. Ha lehallgatják a jobb szárnyon is, akkor bemérhetjük. — Jó volna tudni, hol rejtezik. — Nehéz feladat. Csak éjszaka sugároznak, s legfeljebb hét-nyolc másodpercig tarthat az egész. így nem lehet megállapítani hollétét. Legalább negyven másodpercre volna szükségem. — Már megint siránkozol — szakította félbe hirtelen Susztov alhadnagy. Vatagin arca elkomorodott. Tudta, hogy szárnysegéde irigy mindenkire, akire operatív feladatot bíztak. Babin 'kedvtelenségét és okoskodását is csak ezért rosszallja. — Tehát valóban vége? — kérdezte az alezredes, és felkelt, hogy kinyújtsa tagjait. (Folytatjuk) 13